Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 2. kötet (13-17. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 2. (Budapest, 1885)

Nagy Dezső: A polgári peres eljárás reformja [13., 1883]

elvei. Ha az az irány fog benne testet nyerni, mely e téren eddig uralkodott irodalmunkban, legjobban sajnálnánk.

Talán időelőtti is ezen értekezéssel való föllépesem, ma — midőn a tervezet még meg nem jelént, midőn codificatoraink szándéka még ismeretlen előttünk, még azt is elmondhatnák, hogy én is szélmalom harczot folytatok. Ha mindennek daczára sarkallva éreztem magamat a sorompóba kiállani, szolgáljon mentségemül az, hogy nincs az igazságszolgáltatásnak egyetlen ága sem, melyhez hazai jogász és nem jogászközönségünk több reményt, több illúziót fűzött volna, mint az alkotandó szóbeli polg. törvénykezési rendtartáshoz ; utolsó refugium az, melynek eegise alatt a bírói, ügyvédi és minden egyéb igazságügyi miseriák- nak egy csapással való orvoslását várják. S ha egy tévesztett alkotást kapunk, nemcsak egy illusióval leszünk szegényebbek, hanem az utolsó illusiónk fog szétfoszlani, s lehet, hogy önbizalmunkat veszítjük el. S ez a félelem nem alaptalan akkor, midőn egyik legkitűnőbb tudósunk Tóth Lőrincz is úgy nyilatkozik akadémiai értekezésében : hogy «nincs ok, hogy a legjobbat és legczélszerűbbet hazai viszonyainkhoz illesztett némi módosításokkal közörömest el ne fogadjuk», és legjobbnak azt a rendszert tartja, «mely az Írásbeliségre lehető legkevesebb súlyt fektet s a szóbeliség és közvetlenség rendszerét minél tisztábban, helyesebben és következetesebben állítja fel, mindent gondosan kerülve, mi a vezérelv sértésével járna s annak meghamisítására, kijátszására vezetne».

Nem más ez, tisztelt jogászegylet, mint az eszköznek czélul való kitűzése, mi az űgynevezett zűgperrendek alkotására vezet; egy oly elhagyott útra való tévedés, melyen már senki sem jár.

Yan egy másik út is, és ez az, melyet a párisi parlement — fenállása korában a continens első bírósága — nyomozott és készített gondos kezekkel évszázadokon keresztül. Ha erre lépünk rá, nem egy illusióval, hanem egy valósággal leszünk gazdagabbak, — — reményeink teljesedni fognak. (Elénk éljenzés és taps.)

32