Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 2. kötet (13-17. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 2. (Budapest, 1885)

Nagy Dezső: A polgári peres eljárás reformja [13., 1883]

az ellenfél, majd felolvassa az, ha veszi észre, hogy a másik magát hazudtolja. A gondolkozásnak ezen természetes mederbe való vissza­vezetése által, az előkészítő períratoknak — úgyszólván egész problémája meg van oldva. Most is quasi inventarium alakjá­ban vannak a franczia períratok szerkesztve, a tények és bizo­nyítékok pontonként ritka prsecisitással és kimerítően előadva. Nincs ott nyoma semmi olyannak, pl. elhallgatásnak, mintha az ügyvéd az ellenfél meglepetésére számítana a szóbeli tár­gyaláson, nincs az keverve semminemű jogi fejtegetésekkel. És mindez a dolognak immár kifejtett lényegéből önmagá­ból folyik. Es ha ezt tudja az ember, nemde szinte mosolyogni kénytelen a III. jogászgyűlés ama sajátságos enunciatumán, mely egy helyes szóbeli eljárás főkövetelményeképen állítá, hogy a períratok az ítélethozatalnál bírói figyelembe nem ve­hetők. De ralinak ennél még sajátságosabb követelmények is. kennen hangoztatják némelyek, hogy a szóbeli tárgyalás után nyomban hozza meg a bíró határozatát. Olyan követelés ez, me­lyet a helyes irányban haladó és megállapodott gyakorlat mint teljesen alaptalant, már régen visszautasított; vissza, mert ellentmond magának a dolog természetének is. A felek judiciu- ínot akarnak, ezt pedig — ha szabad ezen trivialis kifejezéssel élnem — nem lehet a kabát újjából kirázni, idő kell, míg meg­érlelődik és szilárd meggyőződéssé válik. A legnagyobb absur­dum volna a bírót akkor, midőn a különféle kifejtett álláspon­tok még az ő lelkében is csak küzdenek a győzelemért, a skeptikust azonnal ítélethozatalra kényszeríteni, hogy hamar­kodja el a dolgot. Ez megalázása lenne a bírói functiónak, egy sokba kerülő szerencsekerékké való törpítése. «Ha az ügy írásbelileg és szóbelileg kellőleg instruálva van — mondja Colmet-Daage —, a bíróság azonnal ítéletet hoz. De ha azt látja, hogy a dolog jobban fontolóra veendő, a törvényszék a helyett, hogy rögtön ítéletet hozna, ennek kimon­dását nyolcz vagy tizenöt napra halasztja el a czélból, hogy ezen időközben legyen neki ideje a kérdés megoldását meg­vitatni, egy szóval az ügyet megfontolni. A törvényszék ilyen

Next

/
Oldalképek
Tartalom