Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 2. kötet (13-17. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 2. (Budapest, 1885)
Nagy Dezső: A polgári peres eljárás reformja [13., 1883]
21 által közvetíttetett. Mind ezen irataikat a felek a «huissier audiencier» közben jöttével cserélték ki, gondosan kerülve alsó rendű bírósági közge előtt minden szóbeli pertractálást. A fejlődés további menete e ponton túl az ügyészek (pro- cureur, procurator) intézményével van a legszorosabb kapcsolatban. A puszta perirat-váltás épen nem merítette ki a procura- torokra nehezedő előkészítő cselekményeket, már a régibb időből kelt Ordonance-ok is a teendők egész sorozatát említik. Az 1425-ik évi Ordonance 65. §-a értelmében kötelesek a pro- cureur-ök a fél által előterjesztett és az ügyre vonatkozó tényekről emlékiratot (mémoire) szerkeszteni és két példányban kiállítani; ezekből egyet az avocat-nak adnak át, a másikat maguknak tartják meg, hogy szükség esetén legyen mihez folyamodni ok, mert a tényekről való kellő tudomás hiánya nekik mentségül nem szolgálhat. Feljegyzendik feleik lakását is és tudósítsák őket koronként a dolgok állásáról, mert az a körülmény, hogy feleikkel nem értekezhetnek, nem ad elegendő okot arra, hogy az ügy a litis contestatio, az az a megkezdett szóbeli tárgyalás után ellialasztassék. Mindent úgy kell tehát elintézniök, hogy az audience zavartalanúl és félbeszakítás nélkül folyhasson le; ugyanerre a ezélra törnek az egymást sűrűn követő többi Ordonance-ok számos egyéb rendelkezései is. Az 1344-ik évi Ordonance 5. §-a, miután az ügyek késedelmes elintézését leginkább a procuratoroknak ama hanyag és roszakaratú eljárása okozta, hogy a perre vonatkozó iratokat az ellenfélnek felmutatni vonakodnak (unus alteri adjornamenta, relationes et alia quae parti adversae debent exhiberi, recusant exhibere): szigorúan meghagyja nekik, hogy a szóbeli tárgyalás előtt mindezeket az iratokat egymással közöljék. Az 1453-iki Ordonance már szentesíti is ezen rendelkezéseket és olyan dis- positiókat tartalmaz, melyekben az esetlegességi elvnek egyik szelidebb fajára ismerünk. Az 57-ik szakasz 100 sol büntetéssel sújtja a procuratort, ki az írásokat az ellenféllel ennek jelentkezése alkalmával nem közli, míg az 59-ik szakasz a nem köz- lött írásoknak figyelmen kívül hagyását rendeli el, habár azok a szóbeli tárgyaláson felmutattatnának és reájuk hivatkozás történnék is.
