Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 2. kötet (13-17. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 2. (Budapest, 1885)
Nagy Dezső: A polgári peres eljárás reformja [13., 1883]
tozatok. miután külön-külön rubricákba vezettettek, rubricae, rubrices, appuntuame.nta, articles neveket viseltek, maga az eljárás pedig apjiointement-nak hivatott. Az appointement teljesítésére a 13. §. a feleknek három napi határidőt engedett, ezen idő alatt voltak az ügyvédek kötelesek a vitás ténykörülményeket véglesen megállapítani és írásba foglalni, a mely ténykedés megjelölésére rendszerint a «Concordare articulos» kifejezés használtatott. Az articulusokat két nap alatt a törvényszéki jegyzőnek kellett átadni, ki azokat kellő záradékkal ellátva, hivatalos okmány jellegével ruházta fel. Az articulusok ezután a Chambre dés Enquéte-hoz tétettek át, mely a tanukat a megállapított vitás pontokra annak módja szerint kihallgatta. Az appointement tehát közvetlenül az enqéte-t, közvetve a második tárgyalást előkészítő, a felek által teljesített írásbeli actus volt. Hasonló előkészítés vált szükségessé az első tárgyalást megelőzőleg is. Már a legkezdetlegesebb szóbeli pereknél is mindenkor idő engedtetett a feleknek arra, bog}’ a szóbeli tárgyalásra elökészülhessenek. Planck az előkészületi cselekményeknek a középkorban Németország némely városaiban divatozó igen érdekes módját ismerteti. A követelés tárgya felperesnek csak a tárgyaláson adatott tudtára, ki ha feleletével kész nem volt, a törvényszéktől időt kért, hogy a dolgot barátaival, ügyvédjével (Fürsprecher) megbeszélhesse; ez az úgynevezett «Gespräch» intézménye. Háromszor vonulhatott vissza a tanácskozásra mindegyik fél, mialatt a bírák vártak. Ez a rendszer nem volt élet és fejlődésképes; mert egyenesen arra látszott hivatva, hogy a szóbeli tárgyalást ad absurdum vigye, mert az előkészületi cselekményeknek épen az a feladatuk, hogy a szóbeli tárgyalásból mindaz elvonassék és egy különálló csoportba tereitessék, a mi annak menetére zavarólag, vagy gátlólag hathatna. A par- lementi gyakorlat e téren is kiváló ügyes tapintatot tanúsitott. A parlement elé tartozó fontosabb ügyekben alperes perbe idéztethetésére bírói parancs kieszközlése volt szükséges, a mi úgy történt, hogy felperes megjelent a bíróságnak e czélból kiküldött jegyzője előtt, ki a kívánt idézésről, a felek neveiről és a per tárgyáról jegyzőkönyvet vett fel, mel}' «adjornamentum» 1!)
