Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 2. kötet (13-17. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 2. (Budapest, 1885)
A polgári peres eljárás reformja. Az 1883. november 17-től deczember 1-ig folytatott vita [16., 1883]
55 A dolog ma úgy áll a rulesok szerint, bogy felperes választhatja ugyan azon osztályt, melyet kíván, s ez az idéző parancson kitétetik, de eltekintve alperes jogától, indokolva alkalmasabb osztályt kérni, a bíróság discretionarius hatalmához tartozik, az ügyet más osztályba átteni s ezt meg is teszi, ha a felek nem tartották magukat a traditionális ügykerethez. Az eljárásra nézve ez annyiban bír fontossággal, hogy a chancery osztályban mindig egyes bíró és jury nélkül, a common law osztályokban néha még 2, sőt 3 bíró, rendszerint egy bíró ju- ryvel tárgyal. Legyen szabad mindjárt az első részből kifolyó tanulságokat és észrevételeket applikálnom a mi terveinkre. Gyakorlati jogászaink előtt ismeretes azon komoly, huzavonát és semmiségi veszélyt involváló baj, melyet kézbesítési és illetékességi m'seriák neve alatt értünk. A bürokráczia jellemvonásai már itt, Themis küszöbén észlelhetők: gyámkodás a felek felett egyrészt és a fél és bírája közvetlen érintkezésének eltorlaszolása mindennemű hatóság és segédhivatal, iktató, kiadó, skontro, irattár hivatali hangú labyrinthje által. A fél kézbesíthet ugyan perbeidézést s bizonyos végrehajtási iratokat posta útján a hivatal levelében, ám ezzel keveset nyer a mi postai szervezetünk, összejátszás stb. akadály mellett, midőn a saját kézhez kézbesítés kísérlete vagy ténye közokíratilag kimutatandó. Az illetékességi szabályok pedig egyre complicáltattak, még pedig sokszor a jog lényegével ellentétes irányban: a bizonyosból a bizonytalanba haladva. A törvényt tudni, itt eltalálni tartozik a fél, habár jogtudós bírája sem volna bizonyos benne. Plósz úr, ha jól értettem tervét, ezen valamint egyéb pergátló kifogást külön előtár- gyalásra utal s ez alatt visszaélések elkerülése végett az érdemleges períratváltást lefolytattatja. Én igen kívánatosnak tartanám, ha ezen kérdésekben praktikus expedienseket találnának codificatoraink, melyek lesznek oly fontosak, mint a kereseti állítások számozása. A kézbesítés, valamint más közvetlen íratközlés, a nyugoti államok mintájára nálunk abban leli egyik akadályát, a mit Emmer úr nagy szerencsénknek gondol: ügyészek hiányában, az
