Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 2. kötet (13-17. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 2. (Budapest, 1885)
Nagy Dezső: A polgári peres eljárás reformja [13., 1883]
14 értelemben vett szóbeliség és közvetlenség eszméjével a hazai jogtudomány még nem foglalkozott eleget». Fájdalom ez a nyilatkozat még ma is épen úgy áll. Ma is csak ez az oka, hogy nincs modern törvénykezési rendtartásunk. Az elmúlt 15 év elvesztegetett idő, tévútakon jártunk, tövisszurásokat kaptunk, de rózsát nem találtunk. Most újra kell kezdenünk, csak az a kérdés, hol ? El kell zarándokolnunk az eredeti forráshoz, és itt sem a német professorok szemüvegét használnunk, hanem saját szemünket. A forrás hazája Francziaország, szülője és nevelő anyja pedig a párisi parlement. Messze vinne a párisi parlement történetével részletesebben foglalkoznom, de pár főbb momentumot okvetetlenűl ki kell emelnem. Míg Németország fejedelmei nagy politikát űztek s ennek folytán az ország belügyei a legnagyobb ziláltságba jutottak, min az Itáliából importált, elfajult római jog beültetésével iparkodtak segíteni, s így egy önálló nemzeti jog fejlésének útját egyenesen elvágták: addig Francziaország királyai a saját országukban való korlátlan hatalmuk megállapításán és megerősítésén fáradoztak a legnagyobb buzgalommal. Czéljuk kivitelére, mint legalkalmatosabb eszközt az igazságszolgáltatás centrali- satióját választották. A jog, ítéletet mondani, kinyilatkoztatni, hogy melyik félnek van igaza, valóban olyan dolog, melynek elvonása egyik hübérúr hatalom-körét sem látszott érzékenyen csorbítani, s csak akkor vették ők magukat észre, midőn látták, hogy a fejedelmek az igazságszolgáltatás czime alatt az ad- ministratiónak egyéb ágait is mindinkább jog- és hatalom- körükbe vonták. De már ekkor késő volt, a hübérurak megtörve, a kn-ályság pedig megerősödve tért meg a harczból. E küzdelemnek a franczia igazságszolgáltatásra a legjobb visszahatása volt. A kormányzat ezen ága a franczia királyok részéről lelkes fölkarolásban részesült. Mint az absolut királyság megalapításának eszköze, elsősorban egységessé tétetett, amely egység a párisi parlementben nyert testet. Ez volt az a hatalmas estület, mely az egységes törvénykezési eljárást is megteremtette és melyről Beugnot úgy nyilatkozott, hogy «a királyság után
