Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 2. kötet (13-17. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 2. (Budapest, 1885)
Nagy Dezső: A polgári peres eljárás reformja [13., 1883]
13 egészséges érzékével kiérezte azt, hogy a kinált árú nem valódi s ennélfogva nem éri meg azt a sok dicséretet, melyet ágensei reá pazarolnak. A jogügyi bizottság 1868. október 4-én beterjesztett jelentésében meglehetős nyersen utasította azt vissza: midőn kimondta, hogy «az európai értelemben vett szóbeliség és közvetlenség eszméjével a hazai jogtudomány még nem foglalkozott eleget», azaz látatlanba nem akar venni semmit. Máshol próbáltak tehát szerencsét, az első magyar jogászgyűlésnek tálalták fel az ősgermán elveket, és ez elég meggondolatlan volt reá menni a lépre, de még sem egészen, egy kissé sokalta a hármat, megcsonkította a szentháromságot és csak a szóbeliséget és nyilvánosságot tartotta meg. Mintha csak a germán befolyástól való függetlenségét akarta volna ez által demonstrálni. Mindenesetre még így is gyenge ellentállási képességet tanúsított a német kultúrával szemben. Ezzel a magyar jogászgyűlés is reá lépett arra a tévútra, melyet a germán álhiúság — bár nem a mi számunkra — készített. Az útvám drága volt, és ezt a következő jogászgyűlések fizették meg botlásaikkal. Ha az első jogászgyűlés elfogadta a szóbeliség és nyilvánosság elvét, felmerült a további kérdés, hogy most már mit csináljanak velük, mire és miképen használják azokat. A harmadik jogáezgyűlésnek jutott ki a szerencse ezeket a kérdéseket megvitatni. A következő két kérdést tűzték tehát ki: 1.«Kötve legyen-e a bíró szigorúan a felek által allegált bizonyítékokhoz, vagy oly bizonyítékot is állapíthasson meg, melyet a felek nem ajánlottak ; (ez, mint később kitűnt, a bizonyítékok szabad méltatásának kérdése volt)» ; 2. «a szóbeliség elvén alapuló perrendtartásban engedtessék-e tér az előiratoknak ? mily mérvben és minő hatálylyal?» A logika semmi esetre sem helyes, sőt mondhatnánk megfordított. A jogászgyűlés előbb keresett eszközt és azután gondolkozott annak czéljáról, és a mi a legkülönösebb és méltán leverő, a czéllal nem volt tisztában. A bizonyítékok szabad méltatásának kérdése felett a többség napirendre tért. A másik kérdésre való határozatában pedig kimondotta, hogy a peres előkészítő «periratok váltása a legszükségesebbig (nem is a
