Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 1. kötet ( 1-12. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 1. (Budapest, 1884)
Neumann Ármin: Az életbiztosítás lényege és jogi természete [3., 1881]
20 tosító bizonyos idő múlva nyert. Már elejétől fogva kötelezi magát a biztosító a biztosított összeget előbb-utóbb fizetni, magát pedig egy passivummal terheli, melynek födözéseűl legalább a díj egy részét visszatartani köteles. Kitünteti végre Hinrichs az élet- és kárbiztosítási különbséget azon hasonlatosságból, mely a kár és a határozott időre vett biztosítás között fenforog. Ez utóbbinál ugyanis a társulat azon chance-al bír az egész díjt a biztosítási idő lefoly- tával elnyerhetni. így Hinrichs. Leveillé a párisi jogfacultás tanára egy a Caisse géniről des families által inaugurált, és az életbiztosításnak sorshúzással való egyesítését ezélzó combinatióra adott véleményében szintén tiltakozik azon fölfogás ellen, mintha az életbiztosítás tulaj donképeni biztosítás volna, mert a valóságos biztosításnál a társulat kötelezettsége föltéleles, lehet, hogy a kötelezettség beáll, de lehet, hogy nem áll be, a szerint t. i., a mint a szembe vett esemény bekövetkezik, vagy nem. Az életbiztosításnál a társaság obligatiója csak időkérdés; állagában bizonyos, csakis esedékességének idejére nézve bizonytalan. Azt lehetne talán ellenvetni, hogy az életbiztosításnál szemügyre vett esemény nem a halál beállta absolut értelemben, hanem csakis az időelőtti halál — és miután ez bizonytalan, tehát ez kepezi a föl- tétet is. Ezen nézet azonban téves, mert csak nem lehet mondani, hogy ha ezen föltét nem valósul, vagyis ha a halál későn következik be, a társulat kötelezettsége megszűnik. A valódi biztosításnak föltételesnek kell lenni, s onnét ismerhető föl, hogy kártérítési szerződést képez; első követelménye bizonyos kár beállta és az, hogy haszonnyerésre alkalmat ne szolgáltathasson. Mindezen követelmények hiányoznak az életbiztosításnál. Mindenki biztosíthatja életét tetszése szerint bármily nagy ösz- szegre. Tegyük föl, hogy valaki munkaképtelen állapotban, agg korában elhalna, ügy bizonyára halála nem volna az örökösökre nézve veszteség a szó materialis értelmében; mégis az örökösök százezreket rakhatnak zsebre a biztosítás folytán, — lehetne-e ily esetben tehát az életbiztosítást kártérítésnek tekinteni ? ha pedig az életbiztosítás nem mindig és nem obligatoricus módon biztosítás, ügy biztosításnak egyáltalán nem tekinthető.
