Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 1. kötet ( 1-12. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 1. (Budapest, 1884)
Neumann Ármin: Az életbiztosítás lényege és jogi természete [3., 1881]
nősen azoknak, kik az életbiztosításban vagy épen nem látnak biztosítást, vagy pedig azt dualistikus szerződésnek, azaz más szerződéssel egybekötött biztosítási szerződésnek tekintik, nézeteit röviden ecseteljem. Hinrichs Goldschmidt Zeitschrift XX. к. 339. s к. 1. az életbiztosításban nem lát egyebet, mint tiszta takarékpénztári associatiót a biztosítási elem minden vegyüléke nélkül. Szerinte gazdaságilag tekintve, minden életbiztosítás rendszeres takarékoskodásból áll, egy része a jövedelemnek tőkeképzés végett ellielyeztetik. A biztosítási díj szerinte nemcsak részben, hanem egészben takarékbetét. Az első halálozási pénztárak — melyek szerinte nem voltak mások, mint takarékpénztárak — keletkezésére visszamenve, azon eredményhez jut, hogy a halálesetre vett mai életbiztosítás ugyanazon alapon nyugszik, mint a régi halálozási pénztár, amaz csupán javítása emennek; az orvosi találmányok, a statistikai tudománynak fejlődése, a közép-élettartam tanának fölállítása, s egyáltalán a halálozási törvények ismerete csupán javított a régi intézmény gyengéin, azokat okszerű tudományos alapokra fektette. Miután továbbá arról emlékszik meg, hogy a biztosító társaságok operátiói a halálozási táblán és kamatszámításon alapulnak, előadása fonalán fejtegeti, mi módon képződik egyrészt a társulat activuma a bevételi díj valódi értékéből, másrészt pedig a passivum a társulat által visszafizetendő tőkéből. Ezen activum és passivum közötti különbözet képezi a díjtartalékot, mely más biztosítási ágnál elő nem fordul, s mely a társulat által olyannak tekintendő, mely a jövőben esedékes, és későbbi dijak által nem födözött kiadások fedezésére szolgál. A tartalékdij képzésére elégséges, ha a régi biztosítások díjbevételeiből egy elegendő részt visszatartanak azon czélra, hogy ezen régi biztosítások fölöslegéből az esedékes biztosítások födöztethessenek : egy szóval, a biztosítottak egyesítik takarítmányaikat, hogy mindegyiköknek egy tőkeösszeg megszerzése lehetővé tétessék. A biztosító társaság organisálja ezen egyesülést, és a reá bízott összegeket oly alapon kezeli, mely lehetővé teszi, hogy az összes résztvevők által szándékolt czél részükről eléressék. A tőkék elhelyezése a legnagyobb gondozást igényli; a társulatok a náluk letett összegeket legalább gazdasági szempontból 18
