Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 1. kötet ( 1-12. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 1. (Budapest, 1884)
Neumann Ármin: Az életbiztosítás lényege és jogi természete [3., 1881]
11 értékét követelheti; ez azonban nem egyéb, mint egyszerű vélelem, mely a bizonyítást a biztosítóra hárítja, és ha ez bebizonyítja, hogy a kár kisebb a taksánál, nem ezt, hanem csak a valódi kárt tartozik megtéríteni, holott az életbiztosításnál a többszöri és túlbiztosítás fogalmai ismeretlenek. Azon ellenvetésre, hogy a halál tőkeképző factort semmisít meg, és így hacsak közvetve is egy incomensurabilis pénzbeli kárt idéz elő, Laband (Die juristische Natur der Lebens- und Rentenversich. 1870 G—7. 1.) és utána a legújabb író ezen téren Elsti r ballei egyetemi tanár (Die Lebensv. in Deutschland 25. 1.) azzal válaszolnak, bog}- az ember nem csupán productiv, hanem consumtiv tevékenységgel is bir, és hogy tehát halálával egyszersmind egy tőkeromboló factor múlik ki a világból. Hol található fel a pénzbeli kár pl. egy oly ember halálánál, ki 20 év óta beteg és keresetképtelen, ki csak családja terhére van és mindenféle költekezésbe kerül! A biztosításnál, mondják továbbá, a biztosított érdeke egyik legfontosabb követelmény. «Bei allen Versicherungen» mondja Beneke (System des Assekuranz- и. Bodmereiwesens I. к. 203.1.) «in welcher Form, und für wessen Rechnung sie auch geschlossen sein mögen, ist Interesse des Versicherten das erste Erforderniss zur Gültigkeit derselben», és a már említett 1774-iki angol acte is követeli, hogy a biztosított életére vonatkozólag érdeknek, mint a szerződés szükségképi alapzatának fenn kell forogni; ámde, mily természetű legyen ezen érdek, anyagi vagy csak ideális ? kinek személyében kell az érdeknek előfordulni ? Mind oly kérdések, melyek folytán több törvényhozás és számos iró az életbiztosítást egyáltalán a biztosítások sorából kiirtották. A helyett, hogy a mutatkozó nehézségekkel megkiizdöttek, vagy a kárbiztosítástól eltérő jelenségek folytán az életbiztosítást a biztosítás egy sajátlagos fajának tekintették volna, a biztosítás polgárjogát elvonták tőle. Kinek nem jut eszébe a íentemlített ausztráliai négylábú állat, melyet a természettudósok kanári madárhoz hasonló háta folytán az élők sorából kiirtani akartak ? A hollandi törvény 302. czikke az előadott nehézségekből íolyólag, a halálra való életbiztosítást nem tekinti biztosításnak, sőt azt semmisnek nyilvánítja, csupán az életre, azaz a
