Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 1. kötet ( 1-12. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 1. (Budapest, 1884)
Nagy Dezső: A franczia ügyvédség [2., 1881]
tisztességes magaviselet, mi nem az ; nem a §-ok tömege, hanem saját lelkiismerete áll őrt cselekvéseiben. Mint Eegnaud mondja: «Az ügyvédeknek nincsenek egymás közt írott szabályzataik, az ő magaviseletük a rend dicső hagyományai, a legszigorúbb lelkiismeret sugallata és a legdelicátabb érzelmek által vannak kijelölve.» (De Vorgan jud. en France 81. \.j. Nincs szándékom párhuzamot vonni, mert mint Bentham régen megmondá, a hol baj van, nem az emberekben, hanem a törvényekben, a rendszerben van a hiba. A párhuzam csak annyiban áll, a mennyiben különbség van az írásbeli és szóbeli eljárás közt. Nálunk az ügyvéd persona ignota, a biró csak aláírása után, a nagy közönség, a védenczek kivételével, meg épen nem ismeri. A szóbeli eljárásnál szemtől szemben áll bírójával és még az ennél is nagyobb bíróval, a nagy közönséggel. Nyilvános szereplésre van hivatva, kell, hogy szavának döntő súlya legyen, mi legfőkép attól függ, kitől jön. A legcsekélyebb mocsok letörölhetetlen foltot hagy az ügyvéden. Egyetlenegynek tisztességellenes magaviseleté fataliter visszahat az egész rendre. Ez az alapja a tanács említett discrét hatalmának. Egyetlen tagnak megsértése az egész rendre sértő ; innen van azon ritka eréig, melylyel a rend egyetlen tagjának legcsekélyebb megsértése esetén is követeli az elégtételt. Mint látjuk, igen bajos volna előszámlálni, hogy mit kell és mit nem szabad egy franczia ügyvédnek tenni. Huzamosabb ideig volt szerencsém körükben tartózkodni s velük mind a tárgyalási termekben, mind azon kívül érintkezni, de arra, hogy paragraphusokba szedjem azon tényeket, melyek náluk fegyelmi vétséget képeznek, nem mernék vállalkozni; egy emberélet tapasztalata sem volna erre elegendő; hű képet csakis a századok óta gyűjtött praecedensek szolgáltatnak. Megkísérlem ezek nyomán egy pár főbb vonást a franczia ügyvéd életéből lehető hűen bemutatni. A franczia ügyvéd első sorban — szónok. Cicero szerint a szónok: vir bonus, dicendique peritus. Az első, hogy becsületes legyen. Mollot szerint ha a styl az ember, a becsületesség az ügyvéd (Sí le style est tout l’homme, la probité est tout l’avocat). Az ő missiója első sorban meggyőzni; ki pedig maga nem becsületes, mást meg nem győzhet. S nem azt a közönsé2 17
