Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 1. kötet ( 1-12. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 1. (Budapest, 1884)

Dell' Adami Rezső: Igazságszolgáltatásunk és közigazgatásunk reoja [1., 1880]

12 mel, de több alapossággal és a nehézségét el nem escamotirozó őszinteséggel jártak el, midőn az igazságügy és közigazgatási ügy tárgyilagos fogalommeghatározását és a jó administrativ igazságszolgáltatás feltételeit kutatták. Hermann Rössler, a nemzetgazdászat egyik reformátora, a socialis közigazgatási tudomány másik nagy képviselője, elitéli ugyan Gneist érveivel Lorenz Stein képtelen tanait és elitéli Gneist porosz reformmüvét és a maga részéről a jogállamot a közigazgatási jog államának mondja, de mindamellett ő is alárendeli az igazságszolgáltatást a végrehajtó hatalomnak, nem lát benne mást, mint a kormányzati impérium egy ágát és Gneistnek szellemében az administratio függetlenségét odáig viszi, hogy annak intézkedései (szerzett magánjog sértésén kivül) birói uton ép oly kevéssé legyenek megtámadhatók, mint magok a birói itéletik. Szóval az administrativ iustitia, az extraordinaria iurisdictio, a római imperátori tanok ismét felülkerekednek azon korban melyben még nagy angolok is akadtak, mint Carlyle és Disraeli, kik a parlament felelősségéről elmélkedtek és visszaállítani kivántak erős királyságot, minő az 1648-iki forradalom előtt létezett; ama korban, melyben III. Napóleon Július Caesart játszott és a Bismarck-féle chamaeleontikus politikának tüzfolyása a német államjogot folyékony viaszkká tette. Még a tételes közjog száraz tudománya is érdekesebb, odaadóbb, tendentiosusabb lesz, mint a particularis porosz, württenibergi, bajor stb. jognak, a Simon, Rönne, Hoífmann, Mohi, Pötzl stb. irodalma volt. Új általános államjog lép fel: a német birodalomé és némi titkos összefüggésben azzal a római birodalomé, Labanc! és Mommsen alkotásai. Mommsen és Treitschke a történet nagy meghamisítói Caesar és nagy kanczellárja dicsőségére. Az új tudomány, melynek új vallása is van, a pessimistikus bölcsészet, magát xar tS,óx>li> reálisnak adja ki; positivoldala a létezőnek igazolása quand mérne; positivismusának negativ éle az előbbi obiectiv állambölcsészet megvetése; nem ismer Montesquieu-féle sentimentalis allotriát polgári nyugalomról, egyéni szabadságról; úgy gondolkodik, mint