Előre - képes folyóirat, 1921. május-június (6. évfolyam, 21-24. szám)
1921-06-12 / 24. szám
Előre Képes Folyóirat Éreztem, hogy mi vagyunk azok, akik szaladunk, rohanunk valahová; de azt kellett mondanom: — Igen; a föld fölkering az égre ... Láttuk a fákat, a virágokat, a bokrokat, ahogayn ott álltak és belelélegzettek az éjszakába; aztán megint bekanyarodtunk a házok közé és egy épület előtt megálltunk. Fölmentünk a lépcsőn, bementünk egy szobába. A szoba sötét volt, de a barátom az ajtó mellett elfordított egy csavart és abban a percben halványkék világosság öntötte el a szobát. Asztal, szék, kanapé, ágy, állványok, egy szekrény, egy másik szekrény, tükör, szőnyegek voltak a szobában. Betette az ajtót, levetette a kabátomat, egy fotelre dobta, elvette tőlem a látcsövet és odatette egy állványra, egy szobornak a talapzatához. A látcső ott állt, ránéztem és az az érzésem volt, hogy egyszerre két férfival kerültem össze ebben a szobában: a két férfi ugyanaz is, meg más is. Ez a halott férfi, aki bele van bujtatva ebbe a látcsőbe, a szolgája annak, aki él. Es az a férfi, aki a kettő közül élt, felém közeledett. Megfogta a kezemet, maga felé vont. Valami ájult érzés uralkodott rajtam, de azon keresztüldobbant valami félelem. Nem akartam az ölelése, vagy a csókjai ellen tiltakozni, nem élt bennem semmi asszonyi tartóztatás az ellen, hogy az övé legyek. De mégis el kellett vonni magamat tőle. Az állvány OOC*yDOOOOC<XXXXXX>OOOOOOC<XKXXDO 8 Tanácsért 8 8 Orvosságért § 8 Kitűnő Szépitőszerekért 8 g sóba máshova ne menjen vagy g 8 Írjon, mint Amerika legjobb 8 R patikájába, amelynek cime: 8 Dl. VÁDDÁ JANOS 8 óhazai gyógyszerész 8 8 1299 Second Avenue, § 8 (Cor. 68th St.) 8 | New York, N. Y. 8 ö ÍRJON MÉG MA! 8 OCXXXXDOOOOCQOOOOOOOOOOOCXXXXXX} felé kelett mennem, ahonnan felém nézett a gyöngyház látcső. Odamentem eléje, megborzadtam, vad erőt éreztem magamban, de valami iszonyodás is volt ebben keveredve. Fölemeltem a kezem, egy pillanat volt, de abban a pillanatban az-őrültség játszott velem; megragadtam és a szoba távoli sarkába vágtam ezt a bűvölő szerszámot. Hogyan röpült! Úgy röpült, mint egy hitvány kavics, vagy egy nyomorult forgács. Nem volt benne semmi erő. Olyan gyáva koppanássel és buta recscsenéssel hullott le a sarokba, mint egy a szemétre dobott holmi. A barátom elcsodálkozva nézett rám. Láttam rajta, nem érti, miért tettem, amit teszek? Szó sincs róla, hogy megcsaljam! Nem azért jöttem el tőle, mintha nem szeretném. Féltem ettől az orosztól. Menekülni szerettem volna. De 5 felém közeledett. — Mit akar tenni? Itt tudna most hagyni engem ? — kérdezte, kérve is, csodálkozva és parancsolva is. Az ajtó felé tartottam. Elém állt. — Hát vonzódik hozzám annyira, hogy enyém tudna lenni? Én tudom magáról, hogy gondolatban már nékem adta magát! Az oldala mellett akartam elsurranni. De megint elém ugrott. — Hallgasson rám! Ne ingereljen igy! Minden őrültségre képes vagyok. Mit akar? Megígérem magának, hogy holnap elutazom és nem lát soha többet! Mi az egy asszonynak? Egy álom. Azért dobtam' én maga felé az egész egyéniségemet, olyan nagy belső akarattal, hogy a szivem is belezsibbadt? — Hogy mert idehozni? — Hiszen olyan édes volt és olyan engedékeny, egy szóval sem tiltakozott. — Eresszen, mert kiabálok! A szeme fölégetett, olyan volt, mint egy állaté: — dühös, félelmes, gyilkolni kész. Megkapott, magához szorított és az ágya felé cipelt. Az asztal mellett vonszolt el. Az asztalon egy nagy, kristályüvegből csiszolt kocka feküdt, az aljára ragasztva valami tornyos városnak a képe. Fölkaptam és ezzel a kockával, ezekkel a tornyokkal és ezekkel a házakkal ütni kezdtem a fejét. Dühös lett és a testembe harapott, de én az üvegLockával addig ütöttem a fejét, míg a keze le nem hanyatlott. Akkor már, véresen és ájultan eleresztett. Én ki az ajtón, le a lépcsőn, ki a házból, be egy kocsiba, aztán haza. Rosszul lettem, láz ütött ki rajtam. Azt hittem, hogy megöltem valakit egy utcában, de nem tudom, melyikben, egy házban, de nem tudom hol, nem szabad megmondanom senkinek és ha megmondom is: nem tudnak hova menm, segíteni rajta. .. Másnap nővérem mesélte, hogy az orosz barátunk bekötött fejjel, sebesülten elutazott. Két nappal később eljött értem az uram . .. Elhallgatott, nagy csend lett, sárga rózsák lehelete szállt föl az udvarról... ■---------o--------TAGORE VERSEIBŐL. Gyermekkorom egy napjára emlékszem. Papircsónakot eresztetem az árokba. Nedves, júliusi nap volt; egyedül voltam, boldogan játszva. ry Hirtelen viharfelhők gomolyogtak, zúgott a szél és patakokban ömlött az eső. Rohant a piszkos ár, a folyó megdagadt és csónakom elmerült. Keserűen elgondoltam: ez a vihar is csak azért jött, hogy megrontsa boldogságomat; minden gonoszsága engem vett célba. Felhős, hosszú júliusi nap a mai. Elméláztam az élet sok játékán, amelyikben vesztes voltam. Gáncsoltam sorsomat sok rossz tréfájáért, amikor hirtelenül ráemlékeztem a papiros-csónakomra, mely az árokba sülyedt. rt PÉNZKÜLDÉS MAGYARORSZÁGRA és a* elszakadt részekbe a legolcsóbb napi érfolyam mellett. Kérjen tőlem pénzküldési árjegyzéket s győződjék meg rőla. Magyarorszfijron Jugoszláviában és Cseh őszi ovii kié ban készpénz dollárokat is kifizetek. Postai és távirati péuzkiildés Hajójegyek minden vonalra eredeti árakon. — Dollár-betétjét megőrzőm s azért 4% kamatot fizetek EfíiL KISS DARKER 133 SECOND AVE NEW YORK ¥
