Előre - képes folyóirat, 1921. május-június (6. évfolyam, 21-24. szám)
1921-06-12 / 24. szám
Előre Képes Folyóirat látcső BARTHA LAJOS. Két hete laktam náluk; nyár volt, a mennyei kékség és a vasárnapi csend áradt be az ablakon. Ketten voltunk a szobában; egy szál felsőruhában, egy pompásvonalu pongyolában és egy szál alsóban, a díván sarkába süppedve ült; odakünn tikkasztó meleg volt, a hogyan ott ült; — nem is gondolva erre — csak átengedve magát a kényelemnek, mintha az imént a fürdőből jött volna ki. A szoba ablaka a tűzfalba volt vágva. Az előbb soká nézegettünk ki ezen a ablakon. Lenn, a négyemeletnyi mélységben, tágas, gondozott kert feküdt: gyepágyak, virágcsoportok, rózsák, boldog fák. A nyugalom és a béke pihent odalenn üde zöld színeiben, viliódzó sárgával, kékkel és pirossal nyájasan tarkítva. Ahogyan ott ültünk, benne volt a tudatunkban az, hogy" most odalenn álmodozik a kert . .. Barna asszony volt, huszonöt és harminc közt; gömbölyded vonalakkal, az arcán mosolygós gödrökkel, édes állal, pompás nyakkal, de mély és ideges fenem szolgálja ki oly becsülettel és lelkiismeretességgel mint a közel 20 év óta fennálló állami felügyelet alatt működő egyedüli magyar munkásbankház. Pénzküldési, kihozatali, hajójegy, közjegyzői vagy bármely egyéb ügyben írjon vagy jöjjön a következő cimre: SGHWfiBAGH IMIliZ 1345 1. Ave., 72 Street NEW YORK kete szemekkel; a szertelenségre és a hisztériára hajlott; ő azonban normálisnak és nagyszerűen rendezettnek tartotta magát. A házasságra vonatkozólag volt egy saját, de. kipróbált elmélete Most már harmadszor hagyta el az urát, de nem azért, hogy örökre elváljon tőle. Eszébe sem jutott. Nagyon szerette az urát és mint férfit is becsülte. Mindennap várta, hogy érte jön. Eddig is mindig igy történt. Az elméletét a házasság távolsági egészségtanának lehetett volna nevezni, ykzt vallotta, hogy a nem egészen közönséges embereknek minden évben egy pár hétre el kellene szakadniok egymástól. Az állandó együttlét átfíilleszti, unalmassá, idegizgatóvá, gyötrővé teszi az együttlétet. Pár heti távoliét friss levegőt hoz a házba, fölüditi a házastársak lelkét, újnak és kedvesnek találják egymást. Nagyon sajnálta is, hogy ezt a jó szokást nem tudta békés, közös megegyezéssel beiktatni az életrendjükbe. Mindig úgy történt, hogy már nem szenvedték, nem tűrhették egymást. Valamelyik délben, vagy esete kitört a vihar. Ostobaságokon összekaptak és mindegyikük azt hitte, hogv belepusztul a másiknak a gonoszságába. A férj földhöz vágva egy tánért, vagy egv poharat, elrohant az elviselhetetlen otthonból, ő is elrohant, a vasúthoz és jött a mamához. — Most is folvton az urát várta és ha a lépcsőházi ajtó nvilt, mindig izgatottan tekintett ki, hogy nem-e az ura jön? Már négy hete volt el hazulról . . . — Volt már maga úgy. — kérdezte hosszabb szünet után, melyet megelőzőleg egészen más természetű dolgokról beszéltünk, — hogv látott egy magas. kiszáradt nyárfát és azt gondolta; na ez az én Tessza nénim? Vagv látott a hentesnél a kirakatban egy disznófejet és azt gondolta: na ezt a takarékpénztári könvvelő feiéről vágták le? Vagy hogy ment este. aztán a fák árnvéka ráesett a, nao-y falakra és ott lobogott, mint valami vamnir, félt: na. ez az árnvék mindjárt nekiszalad magának. rátérdenel a szivére és me^foitia? Eszembe jutott egv ezekhez hasonló dolog: el is mondtam; — Egyszer egv vendélőben vacso— 14 — ráztam; a vendéglőnek udvari helyisége volt, ott ültem egy fehér asztal mellett. Köröskörül nyitva álltak a földszinti lakások ajtajai és ablakai. Ott ülök, eszem és nézek ezekbe a nyitott ajtókba. Egyszerre megjelenik az egyik ajtóban a halott nagybácsim. Egészen biztosan tudtam, hogy a nagybácsim halott és hogy ez egy egészen más ember, de a hasonlóság olyan megdöbbentő volt és ennek a hatása annyira megrohanta az idegeimet, hogy nem tudtam tovább vacsorázni; föl kellett kelni és elmenni. De a kapuig érve, kénytelen voltam többször visszafordulni és megnézni ezt az ajtóban álló halottat. — El fogok most magának mesélni egy hihetetlen történetet — mondta az asszony hirtelen ötlettel. Tiszta derű, abszolút csend és egy,, a mélységben pihenő, álmodó kertnek az érzése vett bennünket körül. — Ezelőtt egy évvel történt. Már négy hete voltam itt. Egészen különös hangulat uralkodott akkor rajtam. Úgy éreztem, hogy valaki örökre eltaszitott magától. De azt is éreztem, hogy valamit, ami nagyon drága volt a számomra, én dobtam el magamtól. Nem halt meg senkim1 és mégis könyek szorongatták sokszor a torkomat és a szivemen valami nagy nyomás, mint állandó nagy gyász feküdt. A kedélyem betegesen túltengett, borzasztóan hajlottam az elérzékenyülésre. Mint valami elszabadult csónak hányódtam valami szomorú nagy vizen. O L C S 0 GYORS PONTOS Pénzküldés Posta és Kábel UTJÁN Dollárátutalás HAJÓJEGYEK Közjegyzői ügyek NÉMETH JÁNOS, elnök Főüzlet: Fióküzlet: 10 E. 22. St. 1597 2d Av«. NEW YORK CITY
