Előre - képes folyóirat, 1921. május-június (6. évfolyam, 21-24. szám)
1921-06-12 / 24. szám
Előre Képes Folyóirat Shaw, mint talány Irta: RITTENBERG LAJOS. (Kilencedik közlemény.) The Doctors’ Dilemma. (A Doktor Dilemmája) 1906. Ennek a hatalmas és sok tekintetben vitás tárgyú darabnak egyik nem jelentéktelen érdekessége az, hogy egy a szerzőnek saját tapasztalataiból merített eseményen alapszik. Tudniillik, tényleg volt egy orvos, akinek egy alkalommal választania kellett aközött, hogy egy kórházi ágyat adjon egy tehetséges, de erkölcsileg megvetendő egyénnek, vagy pedig egy szeplőtlen jellemű tehetségtelennek. Szóval: az egész orvosi professzió találva érezte magát s természetesen nagy megbotránkozás közepette óvást s akadályt gördített a darab elé. De mindhiába; a darab mindennek dacára is nagy sikert aratott. Az esztelennél esztelenebb támadásoknak persze tisztán bosszuvágyási háttere volt. Rövidre fogva az e darabban felvetett szerfölött stimuláló kérdést, — Shaw bemutat egy szeretetreméltó feleséget, aki ragaszkodik s vakon hisz tévelygő, de elragadóan kedves férjében; magát a könnyelmű művészt, aki az esztétikai eszmények szerint él s teljesen közönyös a házassági és pénzbeli becsületnek általánosságban ismert fogalmai iránt; s az orvost, a kinek választania kell a ragyogó eszű szélhámos és az érdemes, de egyszerű orvos barátja között; a probléma bonyodalmát növeli az is, hogy az említett orvos szerelmes Dubedat feleségébe s igy önző oka van arra, hogy eltávolittassék. Eszerint tehát a darab mint fogalom is elsőrangú drámai anyagot tartalmaz. Shaw itt is konvencionális szabályokat zúz darabokra, anélkül, hogy untatná az embert. Az orvos csoport minden tagjának karakterizálása, mint külnböző típusoknak mulattató és szuggesztiv megrajzolása, bámulatos alkotás. Ezzel teljes ellentétben áll az esztétikus férj ecsetelése, akinek elve: “L’art pour l’art”; ez magában véve is elég volna ahhoz, hogyha darabot megmentse a közhelyi minősítéstől. Nagyszerű képe egy olyan létező lénynek, akivel számolnunk kell. Shaw képe a felelőtlen bohémről megkapóan élethü, mert minden ösztönével undorodik a Louis által képviselt típusoktól; s mégis, mint dramatista annyira tárgyilagositja a darabot, hogy a halál-jelenetben mély rokonszenvet kelt az eszményeihez ragaszkodó haldokló művész iránt. Szóval egy bátor pogány egy javitóintézetbeli puritántól nyer igazságszolgáltatást. Nem kevésbé kitűnő ecsetelésben részesül az imádásig bizó, Louisnak igazi természete iránt vak feleség. Mily nagyszerű a halál utáni idealizálásnak iróniája! Mindkettőnek lélektana mély s megható. Azt az érzést merítjük belőle, hogy az emberi természet roppant komplex s hogy a jellem kérdésében igen nehéz határozatot hozni. Drámailag, épugy mint szellemileg, Shaw itt a legjobbat adja; egyetlen drámai sodronyban látjuk összpontosítva a szellemességet, humort, szatírát, páthoszt és bölcsészetet. De hogy is állunk a darab fő céljával: a medikusok leleplezésével? Mindenek előtt el kell ismernünk, hogy az ilyesminek leghatásosabb eszköze a ma már közismert Shaw módszer: Mai asszonyok udvarában Én nagy, ifjú éjszakáimat, Éhes, piros éjszakáimat, Csók-étvágyam, ami elhagyott S nem oltották a tegnapiak, Adjátok vissza mai asszonyok. Most itt vagytok keggyel, röpkedön Eljöttetek keggyel, röpkedön. Régi erőt és régi hitet, Mit eldobtak a nénjeitek, Visszaadjátok mai asszonyok? Régi éhségem emlékeivel, Én szent éhségem emlékeivel, Várom a régi lelkem, a mást, Véri és vágyi föltámadást. Tegyetek csodát mai asszonyok. ADY ENDRE. — 2 — tulhanguslyozás a cél érdekében. Üsd a szöget erősen s csengőén, so’se törődj a következményekkel! Az eszme körülbelül ez: egy orvos véleménye vagy érve nem veendő teljesen készpénz gyanánt, mint ahogy a katonáé sem veendő komolyan a háborút illetőleg; mindkettőt tulmélyen érdeklik a következmények, sem hogy elfogulatlanlanok lehetnének. Nincs olyan hivatás, amely nem tud teljesen jóhiszemű érveket fölsorolni a saját érdekében. Aki ezt kétségbe vonja, az beszéljen egy sörgyárossal. Maga a gondolat, hogy az orvostudomány állami vagy városi szabályozás alá kerüljön, nem egyéb mint szerves része napjaink fölvilágosodott szellemének. Shaw nagy bámulója ugyan az egyéni orvosnak s mégis úgy érzi, hogy egyetlen professziónak sem volna szabad kitenni magát az ezzel járó kisértés veszedelmének: itt is a rendszert éri a támadás. Jóllehet, sokat változtak a materia medicának esztelenségei, de a latinnyelvű receptek mögötti ünnepélyes álarcoskodás még mindigfenáll; Shaw ezt is keztyütlen öklökkel püföli. A legtöbb ember immár kiábrándult a tudomány nevet birtoló tévedésekből; — mindazonáltal sokan ragaszkodnak ahhoz, hogy a képzett orvos a tudomány embere, mig mi csak laikusak vagyunk. De Shaw ebből is tréfát kovácsol. A modern medikus leszipogja az érvágást, mialatt valószínűleg fetis-szerüen hisz a vérnyomásban; a valamikor tiltott friss levegőt ajánlja a tüdőbajosoknak. Röviden, egyik évtized szokásait a következő évtized őrültségnek minősiti. Egyik orvos diagnózisát teljesen megbízhatatlannak mondja egy másik; tehát tág tere nyílik egy Shaw-fajta szatiristának arra, hogy szilárd léptekkel haladjon. De talán mégis túllép a határon akkor, amikor elitéli a beoltást s annak hatását, szinte zsarnokian feltűnővé válik misztikus vonása azáltal, hogy teljesen elveti a bacillusok által keletkező betegségek elméletét. A vivisectiónak legkimondottabb elítélése is ebben a darabban s ennek előszavában található. Ebben a drámában tehát nagy horderejű lélektani igazságok rejlenek s a jellemhüség sem szenved kárt. (Folytatjuk a vasárnapi mellékletben.)
