Előre - képes folyóirat, 1921. május-június (6. évfolyam, 21-24. szám)
1921-05-29 / 22. szám
1921 junius 18 AZ UJ KOR A trianoni béke és Az Uj Kor M f TÁT bizony nagyon jó, nagyon szép lap Az UJ KOR, kitünően van megírva, a kiállítása is elsőrangú és sok megszívlelendő dolgot mond oda az amerikai magyarságnak. Egyszóval, kétségtelen az, hogy Az UJ KOR hiányt pótol Magyar-Amerikában, csak az a kár. hogy a trianoni békét helyesli és annak alapján áll.” Hogyha mi ezt a megjegyzést valamely amerikai magyar hiti kis piszkos szerkesztőjének szájából hallottuk volna, egy cseppet sem lepett volna meg bennünket. Még a legutolsó amerikai magyar újságíró is, akinek még olyan halvány sejtelme is van csak az ujságcsinálásról, kénytelen elismerni, akár barátunk, akár ellenségünk, hogy Az UJ KOR ujságirási és technikai szempontból páratlanul áll az amerikai magyar sajtóban. Némelyekben megvan a bátorság és tisztesség ezt a nyilvánosság előtt is kijelenteni, másokban nincs; de mi jól tudjuk, hogy épen legdühösebb rosszakaróink vannak legjobban meggyőződve Az UJ KOR fölényéről. hisz azért olyan dühösek. A fenti kommentár azonban, véletlenül, az amerikai magyar úgynevezett intelligencia egy olyan tagjától származik, aki a nagy többségtől abban különbözik, hogy csakugyan intelligens, eszes és nagvmüveltségü ember, aki ráadásul az újságírásnak és ujságcsinálásnak minden csinját-binját kitünően ismeri. Épen ezért dicsérete jól esett, a gáncsán pedig módfelett elálmélkodtunk. Hát lehetséges, hogv még egy ilyen értelmes és kulturált olvasó is ennyire félreértse lapunk magyar politikájának sarkalatos tételét, a trianoni békével szemben elfoglalt álláspontunkat? Kiderült, hogy birálónk lapunknak csak első két számát látta, azt se nagyon közelről és rövid beszélgetés után el is ismerte, hogv tévedett és hogy Ítéletét a tényállás elégtelen ismeretére alapította. Ezt az epizódot azonban felhasználjuk arra, hogy a trianoni békeszerződéssel szemben elfoglalt álláspontunkat mégegvszer röviden vázoljuk. Hogyha Az UJ KOR a bírálók pártatlan, tárgyilagos tömegével állna csupán szemközt, erre a kimagyarázkodásra nem volna szükség, mert hiszen aki magyarul ért — és Az UJ KOR abban különbözik az amerikai fehér-magyar hazaffvas Héjjas-Horthy- Habsburg-párti csonkamagvarországnemországos heccsajtótól, hogy magyar nvelven Íródik — az lapunk minden egyes számából kiérthette politikánk kiinduló pontját és irányát. De a rosszindulatú ellenfelek nyüzsgő hadára való tekintettel és a gyengébbek kedvéért az alábbiakban egész röviden összefoglaljuk azt, amit már többször elmondtunk e helyen. Az UJ KOR nem helyesli a trianoni békét és ezért nem is állhat a trianoni béke alapján. Az UJ KOR meggyőződés^, az, hogy a trianoni béke a magyar néppel igazságtalanul bánt el, mert urai bűnéért bünteti oly szigorral, amely a magyarság nemzeti létét majdnem lehetetlenné teszi. Az UJ KOR szerkesztője abban is különbözik, egyebek közt, a többi magyar-amerikai lapcsinálótói, hogy még gyermekkorában megtanulta az egyszeregyet és ezért tudja, hogy négvszer kilenc, az harminchat; valamint abban is különbözik, hogy teljesen józan állapotban szokott leülni az Íróit asztalhoz és nem részegen, mint a vad irredenta-szerkesztők, akik a tollat sem tudják a kezükbe venni, mielőtt az Uj Nemzedék vezércikkeitől, Szmrecsányi kiáltványaitól, Apponyi zengő baritonjától, Horthy lovastengernagyi egyenruhájától, a budapesti külügyi sajtóirodától kapott vagy remélt pénzügyi támogatástól és — last but not least — a prohibiciós törvény tüzetes áthágásától meg nem kótyagosodnak. Épen ezért Az UJ KOR azon az állásponton van, hogy a trianoni béke gonosz béke, de béke és nem háború; már pedig nekünk magyaroknak kellene legjobban tudni, hogy a legrosszabb béke is jobb, mint akármilyen háború. A trianoni béke megcsonkitja és megbénítja Magyarországot, de az a háború, amelyet a budapesti militarista duhajok és irredenta vadmagyarok az amerikai fehér sajtó támogatásával e béke megdöntésére terveznek, nem hogy megcsonkítaná vagy megbénítaná Magyarországot, de eltörülné a föld színéről. Lehetetlen, hogy valaki józan ésszel elemezze Magyarország mai helyzetét anélkül, hogy erre az eredményre ne jutna, vagyis, hogy Az UJ KOR álláspontját el ne fogadja. A magyar népnek ma nincs barátja Európában, hála annak a bandának, amelynek élén hat év előtt Tisza, a nagystílű politikai gonosztevő, háborúba cibálta az országot és amelynek élén ma Horthy, a közönséges gyilkos, a magyar nevet gyülöltté és megvetetté teszi a civilizált emberiség szemében. Viszont a magyar népet ma harminchat millió román, délszláv és csehszlovák veszi körül, három állam, amelynek bőségesen meg van a maga baja-gondja, de amely különkülön erősebb Magyarországnál és amelynek egyesült erőfeszítése a magyar nemzetet az idők végéig le tudja radírozni Európa térképéről. Ezekkel az államokkal szemben Magyarországnak, a magyar népnek csak a béke politikáját szabad követni, ha élni akar — a háború politikája a négyszeres túlerővel szemben csak öngyilkosságot jelenthet. Azok pedig, akik azzal hitegetik a magyar népet, hogy Magyarország a Kis-Antanttal szemben szövetségesre számíthat, azok vagy magukat áltatják vagy tudva hazudnak. Anglia támogatására még a legrészegebb darutollas politikai szélhámos sem számit. Franciaország még a múlt nyáron kiábrándult a Horthyékkal való kacérkodásból, mert rájött, hogy a Kis Antant hasznosabb barát, mint Fehér-Magyarország. Olaszország is mindent elkövet, hogy jó viszonyban maradjon a Kis Antanttal, és amióta Jugoszláviával megbékélt, dunai politikai kérdésekben a Kis Antant kültagjának tekinthető. Németország szóba sem jöhet mint Fehér-Magyarország szövetségese, mert bármennyire el is keseredett a német közvélemény az Antant embertelenül túlzott követelései ellen, anmi bizonyos, hogy Németországnak a militarizmusból és a reakcióból legalább egy emberöltőre elég volt és hogy a német nép megindult a demokrácia és a liberalizmus irányában való lassú, de biztos fejlődés utján. Marad Lengyelország, amelynek uralkodó osztálya majdnem olyan gonosz, felfuvakodott és kótyagosfejü, mint a magyar, de amely nagyon jól tudja, hogy ha megmoccan, Szoviet Oroszország lecsap rá és szétmorzsolja. Kétségtelen tehát, hogy az a magyar politika, amely az