Előre - képes folyóirat, 1921. május-június (6. évfolyam, 21-24. szám)
1921-05-29 / 22. szám
s 1921 junius 18 AZ UJ KOR sa után, Bécsben, az ottani emigránsok között olyanformán szerepelt, mint aki szintén a tűrhetetlen terror elől menekült, ami nem is volt olyan valószínűtlen. Azóta kiderült, hogy Zerkovitz urnák a legkevésbé sem kellett “menekülni” Horthyországból, az egész bécsi szereplés csak komédia volt, hogy elhárítsa azt a gyanút, mintha ő magyar banknótában utazna. Amikor Amerikába érkezett és a bécsi magyar lapok megírták, az ő apróbb bécsi és svájci üzleteit, itt ismét azzal a felszólítással fordultak hozzá, hogy egy erőteljes nyilatkozattal hárítsa el magáról a fehér gyanút és adja kézzelfogható bizonyítékát annak az állításnak, hogy közte és a magyar kormány között semmi kapcsolat nincsen. Zerkovitz ur azonban ez alól mindig ügyesen kibújt, mert neki Fehér- Magyarországon rokonai vannak, akiknek az élete veszélybe kerül, amint ő itt kinyitja a száját és a jelenlegi magyar állapotokról megmondja az igazat. Ez igy rendben is lenne, ha Zerkovitz ur cselekedeteivel nem cáfolna rá a szavaira. Zerkovitz ur ugyanis bizonyos emberek előtt és bizonyos többé-kevésbé nyilvános összejövetelek alkalmával ismételten és hangsúlyozottan emelte ki Kun Béla páratlan előnyeit, akinél — szerinte — tehetségesebb külügyminisztere Magyarországnak még nem volt és egyhamar nem is lesz. Ugyanott, ahol Zerkovitz ur ezt a kijelentést tette, nem mulasztotta el felsorolni azokat a szolgálatokat sem, amelyeket ő a magyar kommünnek tett — és mind ez ellen nem is lenne kifogásunk, ha más esetekben ugyanez a Zerkovitz ur nem mondotta volna azt, hogy ő a fehér terrorról odaát tartózkodó családtagjai miatt nem mondhatja meg a véleményét. Elvégre ő ismerte Kun Bélát, ő meséli el, hogy milyen baráti viszonyt tartott fenn vele és igy neki kell tudni, hogy volt-e Magyarországnak hozzá hasonló tehetségű külügyminisztere vagy nem. De Zerkovitz ur ne próbáljon egyszerre két lovon nyargalni, mert előtte azt már nagyon sokan megpróbálták és még senkinek sem sikerült tovább egy nagyon rövidke időnél. Zerkovitz személyével mi nem foglalkoznánk, de a mióta a new yorki kereskedelmi kamara titkára és főmozgatója lett, azóta nagyon érdekel bennünket, hogy ugyan kit is tisztelhetünk a kamara lelkében: Hegedűs barátját-e, vagy a Kun Béláét? A fehér terror kormány futárját-e, vagy az októberi forradalmárt? A Horthyék banknótájának svindlikurzusos csalogányát-e, vagy a nyugalmazott kommunistát? Mindez — biztosan tudjuk, — kívülünk az amerikai magyarságot is nagyon érdekli, sőt azon sem csodálkoznánk, ha ez bizonyos amerikai köröket is érdekelne. És Zerkovitznak előbb utóbb igazán szint kell vallani. Ha maga miatt nem is, a kamara miatt egész biztosan. Vagy csak nem akar addig várni és hallgatni, amig mi rázzuk ki a kamara lelkét, vagy az amerikai magyarság huzza el rajta a banknótáját?! |Beszüntették a Kis Előrét! AZ Előre napilap junius 11-iki számában olvastuk, hogy az Előre Képes Folyóiratot, amelyet röviden csak “Kis Előrének” neveztek, beszüntették, vagy ahogyan az értesítés finoman kifejezi, “az Előre Képes Folyóirat kiadását a junius 12-iki számmal bizonytalan időre felfüggesztették.” Ez az értesítés egy olyan képes hetilapra tette rá a koporsófedelet, amelyet “ezelőtt négy évvel az Előre napilap nagy áldozatok árán indított meg és amellyel a szocialista nevelést, az ismeretterjesztést akarták intenzivebben szolgálni.” A beszüntetés az ötödik évfolyamban következett be, amikor az Előre Képes Folyóirat már “több ezer olvasó szívesen látott családi hetilapja lett.” Az Előre Képes Folyóirat a szocialista nevelést és az ismeretterjesztést nem szolgálta elég intenziven. Aki ezt a folyóiratot egyszer látta, azonnal megállapíthatta, hogy egyhangú, sokszor unalmas, mindig szertelen volt. Azonban a hibákon segíteni lehetett volna, sőt kellett volna, mert az Előre Képes Folyóirat minden hibája ellenére is fontos, hézagpótló szerepet töltött be. Az Előre Képes Folyóirat beszüntetésével az Előre lapbizottsága, amely az utóbbi időben egyre gyakrabban és egyre gyászosabban szerepel, nagy örömet okozott ott, ahol a szocialista nevelést akkor is nagyon ártalmasnak tartják, ha az nem is nagyon intenziv. Mi ennek az intézkedésnek nem nagyon örülünk és szent meggyőződésünk az, hogy az Előre lapbizottsága ezzel bűnös merényletet követett el az amerikai magyar munkásság ama része ellen, amely a folyóiratot négy esztendőn keresztül nagy áldozatok árán fentartotta. Ha egy hetilapra, amelynek több ezer olvasója van, ráfizetnek, annak csak a rossz szerkesztés és a rossz üzletvezetés lehet az oka. Az Előrénél szokás az, hogy a rossz szerkesztésből és a rossz üzletvezetésből eredő hibákat az olvasókkal fizettetik meg és ez rendben is van addig, amig az olvasók erre hajlandók. A Kis Előre esetében azonban ez alkalommal még csak az olvasók öntudatára és áldozatkészségére sem hivatkoztak, hanem minden további nélkül beszüntették. Tették pedig ezt akkor, amikor az Előre Képes Folyóirat olvasóközönsége minden zúgolódás vagy ellenkezés nélkül vette tudomásul alig egy év előtt, hogy' az évi előfizetési dijat két dollárról háromra emelik fel. Az Előre napilapban és a Kis Előrében az évek hosszú sói a óta folyton azt olvastuk, hogy “ez a lap az amerikai magyar munkásság lapja.” Ha ez igaz, akkor megállapíthatjuk, hogy az Előre lapbizottsága olyat produkált, amilyenre még soha nem volt példa: beszüntetett egy lapot — anélkül, hogy előzőleg kikérte volna a tulajdonosok hozzájárulását. Az Előre lapbizottsága az amerikai magyar munkásság megkérdezése nélkül tette meg ezt a végzetes lépést, tehát az Előre vagy maszlagolt, amikor éveken keresztül azt hajtogatta, hogy “ez a lap a munkások lapja”, vagy pedig a lapbizottság élt vissza a hatalmával. Az amerikai magyar munkásságnak, vagy legalább is azoknak, akik eddig nem tudták, tudomásul kell venniök azt, hogy az Előre napilapnak nincsen meg a kedvezményes pos-
