Előre - képes folyóirat, 1921. május-június (6. évfolyam, 21-24. szám)

1921-05-29 / 22. szám

1921. Május 29. papokat és kicsavarták az urak kezé­ből a hatalmat és mint önálló, szabad nép, a magyar dolgozók saját kezük­be vették sorsuknak intézését. Má­tól kezdve Magyarország megszűnt a papok és az urak hazája lenni! Mától kezdve Magyarország, a miénk, a dol­gozó millióké! Mától kezdve nem az uraknak és a papoknak dolgozunk, ha­nem saját magunk javára. NEGYEDIK JELENET. (Eló'bbiek: az ajtó csendesen meg­nyílik és a gyáros, egy 50 év körüli elhízott alak, megjelenik, jobb kezét hátra tartva, botot szorongat benne; szemeit dühösen forgatja, fogait vi­­csorgatja, megáll s hallgatja Gábort.) Gábor (folytatva): Mától fogva csak az eszik, aki dolgozik! Az in­gyenélő paraziták pedig koplalni fog­nak. Idáig a munka a lealázás és a rabszolgaság kifejezője volt. Ezután pedig a munka fog nemesíteni. Meg fog szűnni az a barbár állapot, hogy pénzzel hatalmat, tekintélyt, hírnevet, jólétet, munkaerőt és szerelmet lehes­sen vásárolni. A gyáros (dühösen megrázkódik, rohanni akar, de erőt vesz magán és helyén marad): Hm, hm. Gábor: Mienk a gyár! Mienk a föld! Mienk a paloták és minden, a mit szorgos emberi kezek teremtet­tek. Már csak napok kérdése, hogy a penészes, fülledt levegőjű, napfény­telen és mindenféle betegségek meleg ágyából a proletár családok ezrei és ezrei az ilyen kényelmes palotákba költözzenek be. Nem fogjuk tovább megtűrni, hogy a dologtalan parazi­ták 20-30 szobás palotákban dőzsöl­jenek, hanem össze kell huzódniok ne­kik is 2—3 szobás lakásban. A töb­biekben pedig a járványt terjesztő, ki­etlen odúk lakói fognak beköltözni. A gyáros (földult ábrázattal tajték­zó dühvei ordítja) : A fegyházba ve­letek, nyomorult bitangok! (Fölemelt bottal Gábornak rohan.) János (elkapja a botot s kicsavarja a kezéből.) Gábor (gyorsan torkon ragadja a gyárost.) A gyáros (hörögve) :Bocsáss el, te nyomorult, akasztófáravaló ! Gábor:: Csak előbb megmassziro-A m o Azon mozgások között, amelyeket a kis gyermeknél tapasztalunk, első sor­ban kell említenünk azokat, amelyek semmiféle cél szolgálatában nem lát­szanak lenni, semmiféle lekiállapotnak nem az eredményei, sem érzésnek, sem vágynak, pusztán az el nem használt energia kifolyásai; ezek a “spontán” mozgások, a kéznek, a lábnak, a fejnek, a szemeknek teljesen határozatlan moz­gásai, minden egészséges gyermeknél tapasztalhatók, semmiféle külső befo­lyással összefüggésben nincsenek, úgy, hogy azok létrehozó okát a mozgás agy­centrumában, mint már emlitettük, az el nem használt energia hatásában kell keresnünk. Már különböznek e mozgásoktól a reflex-mozgások, amelyek valamilyen érzéki inger hatása alatt keletkeznek. Egyeznek az előbb emlitett mozgások­kal abban, hogy lelki tényező azok lét­rejöttében alig szerepel. Amint az érző idegek valamilyen ingert az agyba köz­vetítenek, úgy bekövetkezik ezen cent­rális ingerlésre a mozgás, anélkül, hogy akár az előbbi ingerlés, akár a mozgás tudatossá válnék. Különböznek a spon­tán-mozdulatoktól még abban, hogy sokszor, ha nem is mindig, célszerűek­nek látszanak, bár ez a célszerűség gyakran csak nagyon határozatlan. Ha a csecsemő kezébe adunk valamit, az ujjak összeszorulnak; a szem valamely tárgy hirtelen közeledésekor becsukó­dik. A lélekzés, a nyelés is ily reflex­mozgások, mert ezek is csak a külső in­gernek, a levegőnek, a tejnek behatása után végeztetnek. — Hasonlítanak ezek a reflex-mozgások oly akarati cselek­zom egy kicsit a gégédet, te hitvány pióca! A gyáros: Talán azzal akarod azt a sok jót meghálálni, hogy fölnevelte­lek, iskoláztattalak, úriembert csinál­tam belőled s idáig kenyeret adtam neked ? Az apádat pedig a megboldo­gult apám nevelte föl s ugyanazokkal a jóságos tettekkel halmozta el őt, a melyekben te részesültél nálam. És anyár is az én kegyelem-kenyeremet ette holta napjáig. És te most hála fejében meg akarsz fojtani? (Folytatjuk.) z g á s vésekhez, amelyek a sürü ismétlés és megszokás által többé-kevésbé nem tu­datosakká lesznek. Egy harmadik csoportba tartoznak az ösztönszerü mozgások. Gyakran nehéz ezeket a reflex-mozgásoktól megkülön­böztetni ; általában véve abban külön­böznek a reflexektől, hogy összetetteb­bek ; és minden körülmények között va­lami lelkiállapot kíséretében keletkez­nek, az érzés valamely nemének kísére­tében. A célszerűség e mozdulatoknál mindig feltalálható. Az ösztönszerü mozgásoknál a cél képe többé-kevésbé határozott alakban szem előtt lebeghet. Ösztönszerü mozgásokat főleg az álla­toknál, ritkábban az embernél tapasz­talhatunk. A szopást már ösztönszerü, nem reflex-mozgásnak vehetjük, mert ezt már az éhség érzése, (tehát egy lelki állapot) előzi meg. Az állat életéből sok példát hozhatunk fel az ösztön által előidézett tevékenységekre: a tojás ki­költése, a fészek építése, a vándorlás, mind az ösztön kifolyásai. Kétségtelen, hogy e tevékenységek az átöröklés ál­tal, a nemzedékről-nemzedékre szálló gyakorlat által mindinkább tökéletesed­tek. A kifejező mozdulatok az ösztönsze­rü mozgásokhoz tartoznak, amennyiben ezek érzést feltételeznek és tetemes részben öröklöttek. Csak némi tekintet­ben célszerűek, mindamellett össze­függnek az akarati mozdulatok legegy­szerűbb és legelső nyilvánulásaival. Végül fel kell említenünk még az utánzó mozgásokat; ezek, úgy látszik, nem a vágy kifolyásai, nem célszerűek. Már ige nkorán mutatkoznak a gyer­meknél és nagyban elősegítik az aka­rat fejlődését. Minthogy e mozdulatok n ár a gyermek negyedik hónapjában mutatkoznak, tehát oly időben, amikor a gyermeknek még képe nem lehet a sa­ját mozgásairól és azok kiviteléről, azo­kat ösztönszerüeknek és öröklötteknek kell tartanunk. Későbbi korában a gyer­mek tudatosan utánoz, s az utánzásra való hajlandóság megmarad a későbbi időben is. Ezen utánzásnak indító okai a gyermeknél és a felnőtt embernél a vetélkedés és a törekvés, a kiválóbbnak tartott emberhez hasonlítani, esetleg azon tultenni. — 11 —

Next

/
Oldalképek
Tartalom