Előre - képes folyóirat, 1921. május-június (6. évfolyam, 21-24. szám)

1921-05-29 / 22. szám

1921. Május 29. szóbeszédből végre is parázs verekedés támadt. Csörömpölve hullott a sok drá­ga holmi — sokfelé törve, a földre. A háorm sutaképü, németbeszédü szolga pedig vigyorgó körörvendezés­sel hallgatta a veszekedést, ugyannyira, hogy Kádár Jánosban forrott a vér ... szeretett volna kapájával közéjük vág­ni ... Mert hiába! a paraszember nem tud­ja látni a hálátlanságot. Akinek szolgá­latába áll, annak hűséges emberévé lesz ... buban-bajban. Ennek az érzés­nek adott kifejezést a mi emberünk is, midőn indulatának parancsolva, hara­gosan szemére húzta a kalapját és mintegy magához beszélve, mondotta: — Máj’ szétmönnek a jódóguktól, mégis röhögnek. Ezzel összeszedegette a szerszámait és vállára vetve tarisznyáját, indult ki­felé. Biborfényben úszott az egész kert. A pillék vígan csaptak el Kádár János előtt . . . Eszébe ötlött szegényes hajléka, nyomorúsága, meg az ő sudár felesége, akit soha még egy ujjával sem illetett bántó szándékból. Ettől aztán valami jóleső megelégedettség simult bele a leikébe. Elült a szivének minden neheztelő keserűsége a gazdagok iránt és a kapuból visszafordulva, a becsüle­tes részvét meleg őszinteségével mon­dotta az uraságokra gondolva: — Szögériy embörök ...---------o--------­AFORIZMÁK Jónak lenni annyit tesz, mint össz­hangban lenni saját magával. Önmagá­val meghasonlás annyit jelent, mint kénytelenségből összhangban lenni má­sokkal. * Manapság arárivlag ritka az igazán nagy szenvedély. Privilégiuma az olyan embereknek, akiknek nincs dolguk. Csak erre jók egy ország heréi. * Vannak dolgok, amelyeket kimondani helyes ugyan, de az ember éppen hely­telen időben és nem a kellő hallgatóság előtt mondhatja őket. * Minden szép alkotás jelentősége leg­alább is ugyanannyira megvan annak a lelkében, aki nézi, mint megvolt annak a lelkében, aki elvégezte. WILDE • Magánzárka Két esztendő óta vagyok magánzár­­kában, már majdnem elfelejtettem be­szélni — ezt mondta Kéri Pál a Tisza­­tárgyaláson. Hallottátok?... Valaki sikoltott... a sok ezer közül egy. Nem ismerem ar­cát (biztos sárga, halálszinü), nem lát­tam a szemét (biztos csillogó és kék, súlyos, vonagló gyűrűk remegnek alat­ta), nem hallottam a hangját (biztos fáradt, akadós, nehéz és vontatott) nem láttam a menését (biztos tántorgó, bi­zonytalan, nehéz), csak a sikoltását hal­lottam, ami belekopogott az agyamba, csak azt mondta, hogy két év óta van magánzárkában. Értitek? Az első hónapban reményeid vannak ... a másodikban már agyonnyom a csönd... a harmadikban a fehér cella melledre ül... a negyedikben már az agyadat harapdálja... az ötödikben ne* ked szalad a vaságyad, a fehér fal, a vasajtó és ha feleszmélsz, észreveszed, hogy véresek ökleid, meg homlokod. . . a hatodikban hajnalonkint manók, li­­dércek, középkori és mitológiai ször­nyek látogatnak, leülnek az ágyadra, belefésülnek az agyadba, golyóznak a szemeiddel és citeráznak az idegeiden... a hetedikben észreveszed, hogy csak­ugyan őrülni kezdesz... a nyolcadik­ban, hogy nem tudsz már idegen sza­vakat kimondani... a kilencedikben már az anyanyelvedet is kezded feled­ni és ijedten, rémülten próbálsz szóno­kolni. . . a tizedikben már észreveszed, hogy félig hülye vagy... aztán nincs tovább, mert akkor a cella már mindent elvett tőled. Mondok még valamit. A hires amerikai Sing-Singben a rab­lógyilkos fegyencek is csak négy vagy hat hónapig vannak egyes cellában a büntetésxk elején. És ezek a vad Joek, Billek, Jimmyk és Tommyk, akiket hiába vallat a rendőr­ség hetekig az ő hires — water-system­­jével, ami után napokig fekszik, mint egy hulla, akik egy lőtt sebet fel sem vettek, ezek a legények a hat hónap alatt elsárgulnak, megcsendesednek, megszótlanodnak és mikor utána kien­gedik a közös börtönbe, napokig nem áll be a szájuk, mosolyognak, röhögnek, táncolnak. JAJKIÁLTÁS HORTHYORSZÁG­­BÓL Mondok még valamit. (Bocsáss meg nyájas olvasó,- hogy elrontom az ebéd utáni nyugalmadat, de azt akarom, hogy megértsed a Kéri Pálon keresztül­­sikoltó golgotások vergődését, azt aka­rom, hogy zavarjon fel éjszaka fehér és széles, tiszta ágyadról, hogy sárguljon eléd az arca, mikor eszed a jóizü és ki­adós ebédeket, hogy bicegjen eléd a ta­vaszi utcán majmos tipegésével, mikor egy csinos nő után nézesz, ezt akarom, mert, ha ti megértitek, akkor a Horthy­­börtönből nem fognak soká sikoltozni.) Tehát még valamit. Van egy könyv: A readingi fegyház balladája. Angol irta, akit shokingos, prűd, spleenes, parlament-bábszinházas, God save the King-es, Westminster-ab­­bey-es honfitársai bezárattak két évre a fegyházba, mert nagyon szép verseket irt. Es ez a szeszélyes, asszonyos, édeské­sen elfinomult, Néró-fürtös, orchideás, frakkos angol nemesember balladát irt egy gyilkos rabtársa halálára. Vigyázz, este ne olvasd, mert nem tudsz aludni tőle. Csak azt akarom még mondani, hogy ez a költő mind a két évet nem a magán­zárkában töltötte. Különben bocsáss meg, nyájas olvasó. C 33. • Éhez a szines riporthoz, amely való­ban megkapja az ember szivét, meg kell jegyeznünk azt, hogy abban a börtönvi­lágban, ahol Kéri Pál sinylődik, a ma­gyar proletárforradalom néhány nagyon becsületes harcosa és munkása is siny­lődik. Ha Kéri, a polgári hirlapiró sor­sa ilyen sötét, milyen lehet a sorsa a volt népbiztosoké, akiket vak düh és ádáz fe­hér gyűlölet fog körül Horthyország borzalmas börtönében? Mikor szaba­dulnak meg ezek abból a gyötrő pokol­ból? —-----o--------­A Szépség imádatában nincs semmi egészséges vonás. Nagyon is pompázó ahhoz, hogy egészséges legyen. Azok­ban. akik életének ez az uralkodó hang­neme, a világ mindig csak álmodozókat fog látni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom