Előre - képes folyóirat, 1921. május-június (6. évfolyam, 21-24. szám)
1921-05-29 / 22. szám
BUSINESS MANAGER: Harry H. Klein TELEPHONES: Orchard 4927 and 4928 ELŐRE KÉPES FOLYÓIRAT The only Hungarian illustrated literary weekly in the U. S. SUNDAY, MAY 29, 1921. Published weekly by the Amerlcan-Hungartan Workers Federation, 33 First Street, New York, N. Y. Entered as a second class matter January 24, 1916 at the postoffice at New York, N. Y. under the act of March 4th, 1878, VOL. VI. ÉVFOLYAM No. 22. SUBSCRIPTION RATES: One year ___....$3.00 Six months ........... 1.50 Three months ___—.80 • A gyermekek világa Massachusetts állam Westfield városában, ahol nagy tejtermelés folyik, a tejesek a disznókkal etetik meg a fölösleges tejet, mert noha a fogyasztóknak 13—15 centet számítanak egy nem egészen tiszta quart tejért, addig a tejtermelőknek a nagykereskedők potom árat fizetnek a tejért. A többtermelést tehát inkább az állatoknak adják a moslékba, semhogy eladásra szállítanák. Ugyanez a helyzet Illinois és Indiana államokban és más nagyobb tejtermelő vidéken. A nagyvárosi gyermekek pedig elsatnyulnak a rossz és tisztátalan drága tej miatt. Az iskolahatóságok nem nagyon lelkiismeretes vizsgálata szerint minden második gyermek, de mondhatni 10 gyermek közül 8 elégtelenül van táplálva már kicsi csecsemő korától kezdve, A legnagyobb és leggazdagabb kapitalista államban, a természeti javakban bővelkedő ifjú Amerikában tönkremennek a gyermekek százai, holott minden lehetőség és eszköz megvan arra, hogy virágzó ifjú nemzedék fejlődhessék. De nem igy van, mert a kapitalizmusnak öncélja a szolgajellemü,, hiányos fejlettségű egyének tenyésztése, hogy kisajtolhassa erejüket, munkájukat nagyobb veszély és ellentállás nélkül. Nem igy van Szoviet Oroszországban, ahol pedig ma még a legelemibb szükségleti és életfentartási cikkek előteremtése is emberfeletti erőbe kerül. És mégis máskép, szebben, tökéletesebben van, mint a dúsgazdag Amerikában. A “Novij Put” ezt Írja: A szovjetek a cári hóhéruralom gyermekpolitikájával ellentétben — be kell vallani — mindent elkövettek, ami erejüktől telik, hogy az orosz gyermekek kulturnivóját emeljék. 1919 végén az orosz szovjetek alatt levő területeken 3623 olyan intézmény létezett, amelyek óvodás korban levő gyermekek gondozásával voltak elfoglalva. Ezekben az intézetekben 204,113 gyermek ápoltatott; 1920 tavaszán azonban már 4046 intézmény működött és 235,725 óvodás gyermeket látott el. Az 1921. év elején az intézetek száma már 5900 volt és a gondozott gyermekek száma több százezer. Petrogradon például 1917-ben csak 3784 gyermeket láttak el intézetekben, inig 1920-ban 60 ezer gyermek élt szovjet-intézményekben. Nagyon természetes, hogy maguk a szovjetek is elismerik — bizottságok jelentése alapján — hogy sok kívánni valót hagynak hátra egyes intézmények. De minden hibájukkal együtt ezek a kezdetleges gyermekgondozók is többet használnak a proletármilliók gyermekeinek, mint Amerika összes jótékonysági alapon működő gyermekintézményei, amelyekből csak ott van néhány, ahol tüntetni kell és tüntetni akarnak a “modern” intézményekkel. sfc * sj: KULTÚRÁT keresnek a burzsoá tudósok a régi városok romjai közt. A múlt civilizációját tárják fel a jelen kapitalista “civilizáció” okulására. Ez úgy hangzik a forradalmi jövőért harcoló ember fülében, mintha a repülőgépen közlekedő mai modern ember a régi postakocsik szerkezetét tanulmányozná abból a célból, hogyan kell ma — a villámsebességgel rohanó században — lassan utazni. Egy hir arról számol be, hogy Dr. Clarence S. Fischer tanár, a Pennsylvania Muzeum egyiptológiai osztályának igazgatója Palesztinába utazik, hogy ott Beisan városa környékén az ősi “Beth Shan” városát és más ókori városokat, amelyekről az ó-testamentum megemlékezik, felásássá és régi kultúrájukat tanulmányozza. Mintegy hét ókori város romjai után kutat a tudós tanár. A burzsoá-tudomány szemeinek nagyon tetszetős a mult a maga rabszolga-világával, ellenben a vörös jövőtől retteg. A kapitalizmus kultúráért csak viszszafelé megy — előre soha. GITANJALI — RABINDRANATH TAGORE — 7 “Mondd, fogoly, ki vert igy bilincsbe?” ’ “Az uram tette”, feleli a fogoly. “Azt hittem, tulteszek mindenkin a világon, gazdagságban, hatalomban. Kincsesházamba gyűjtöttem a királyomnak kijáró adókat. Mikor elfogott az álom, uram ágyára dőltem. Felébredve azon vettem észre magam, hogy fogoly vagyok a magam kincsesházában.” “Mondd, fogoly, ki kovácsolta ezt a széttörhetetlen láncot?” “Én magam kovácsoltam sok nagy gondossággal ezt a láncot” — feleié a fogoly. Azt reméltem, hogy legyó'zhetetlen hatalmam leigázza az egész világot, de nekem zavartalan szabadságot biztosit. Éjjelnappal dolgoztam igy a láncon roppant tűzben és kegyetlen kemény kalapácsütésekkel. Midó'n végre elkészült a munka és a láncszemek tűrhetetlenül egybeforrtak, azon vettem észre magam, hogy én vagyok a láncom foglya.” — 1 —
