Előre - képes folyóirat, 1920. szeptember-október (5. évfolyam, 38-40. szám)
1920-10-10 / 40. szám
<XXX)000C)0CXXXXXXXXXXXXX>CO0C<XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX)0000000000000000000000 A “Szózat” mint követelés (XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXDOCKXXXXXXXXXXXXX)OOOOOOC)0(X)OC)(DOOOOCXXXX) 1 L^ü A fellengzős politikai hirszerző — Uj barázda a költői riporterstilusban Nincs rettenetesebb, mint mikor egy riporter megbokrosodik és azt képzeli magáról, hogy egy Berzsenyi Dániel veszett el benne, vagy közelebbi vonatkozásokban egy Ady Endre, még bosszantóbb, ha egyenesen azt hiszi nagyzási mániájában, hogy mindakettő. Ha egyszer egy ilyen nekialanyiasodott hirböngész letér a rideg tárgyilagosság mezejéről és felkap a költészet szárnyas paripájára, jaj akkor a veszett kutya által megmart volt hitközségi előimádkozóknak, vagy a helybeli jótékony nőegylet nemesszivü adakozóinak. Nincs az a zengzetes kültelki mozidráma, amelynek bombasztikus feliratai versenyezni tudnának az ilyen megkótyagosouott riporteri toll cikornyáival. A legényegylet választmányi üléséről olyan káprázatos és nyakatekert hadibulletinok látnak ilyenkor napvilágot a szerényen piruló piaci hírek közt, mintha valamelyik párisi daűadaista szeánsz lendületeiről számolna be egy meglógott neoinf ekciónista miiitész a meglógott aktivista költők közül. Legrettenetesebb azonban, ha a politikai riporternek támadnak dekadens allűrjei. Ami dagály, föllengző banálitás, hajánál fogva előráncigált kierőszakolt szókép, metafora, hasonlat előkerül, abból egy egész Ma számot össze lehetne állítani. Klasszikus példáját olvastuk a nekizabolátlanodott riporterlirának az Uj Barázda egyik számában. Egy Farkas Sándor nevű politikai dalnok valóságos kisgazdacsizmás verslábakban próbálta megírni nagyatádi Szabó Pista bácsi és Kovács Jézus István államtitkár ur tiszántúli járáskelését, vagy amint o költői finomsággal kifejezte, száguldozását. Mert a biharországi választási kőrútról kipengetett politikai SleKjesryaés. Ezt a cikket a “Vágóhíd’’ című lap egyik számából vettük át. Jellemzó képet fest a magyar viszo -'*ról és a sajtótól.—Szerk. i Jd szatirikodythramb szóról- szóra a következőképen kezdődik: A Keresztény-Keresztyén Kisgazda és Földmüvcspárt a Tiszántúlra tett diadalmas utjai során szombaton eljutott a daloson keserű biburok. .Magyarországába, lazultál a part következő jelesei száguldoztak az olabok közelébe Méltóztatnak haliam: a aaiosan keserű biharok Magyarországába. Méltóztatnak érteni? Ugy-e nem. De talán éppen azért szép és költői. Sokan az Ady verseit sem értik és mégis szépek. Talán az egész nem is az értelemre megy, de szépen hangzik. Akár a csizmadia és a kéjgáz. Es aztán a többi. A Kisgazdapárt jelesei, akik leszáguldoznak. Meghogy nagyatádi és sokorópátkai Szabó Pista bacsiék száguldoznak, akár a repülő hollandi. De azt a rézfánfütyülő földbirtokreformját, nem addig van az. Még sem való két derék minisztert úgy neki hajitani a Tiszántúlnak, hogy úgy hancuroznak ott, mint a versenyparipák Alagon Farkas Sándor alanyi zsoké költői ostorrittyegetései mellett. Egész biztosra vesszük, hogy a józan magyar fejű közélelmezési miniszter azóta kukoricára térdepeltette már ezt a makrancos Sanyikát költői elrugaszkodásaiért. A költői riport egy másik színes passzusa így hangzik: A mi szivünkről letépett honfitársaink bazavágyakozásai különben is lefogja rágni a leláncoltság. bilincseit. A fenti sorokra felhívjuk Kassák Lajos, Mácza János és Kiahána Mózes egyesült figyelmét. Ebben a Farkas Sándorban okvetlenül szunnyad valami. Ha kifejlődik, ő fogja irni a leglehetetlenebb Szélpál Árpád verseket, ennek a zseninek kár holmi kisgazda parlagon heverni. Nem utolsó dolog az sem, amit a Szózat eléneklésének költői záróakkordjaképpen ir: Az ájtntosan figyelő népgyülés erre a pillanat nagyszerűségétől megkapatva alázatos magyar szájjal harsogta el a követelést: “Áldjon vagy verjen sors keze, itt élned halnod kell.” Némi szép, romantikus ellentétektől, mint “alázatos szájjal elharsogni” nem is beszélve egészen frappáns, elragadó, óriási, ötletes, bizony Isten kacagni való szó itt a követelés. A követelés, amelyet a Szózat támaszt. Ez a rideg, kegyetlen, kőkemény prózai szó, ez az ügyvédi kifejezés, ez a perrendtartási frázis a Szózattal kapcsolatban és a Farkas riporterlirikus bombaszt "halmazai közt-' egyszerűen szédületes. Olyan, mint mikor valaki a habos tortát darázsmetélttel béleli ki.--------o-------ÉRDEKES ALKOHOLMÉRŐ Hogyan lehet megállapítani, hogy valamely keverékben mennyi az alkoholtartalom? Egy nyugati államban lakó orvos tette fel ezt a kérdést magának, mert városában olyan óriási mérveket öltött az úgynevezett patent medicinák fogyasztása, hogy az orvos bizonyítékokat akart erre nézve. Az orvos lakóhelye ugyanis “dry" volt és a lakosság orvosságok formájában szedte a szeszt, ami sokkal veszedelmesebb, mint maga az italfogyasztás, minthogy az italról pontosan tudhatja mindenki, hogy mit tartalmaz. Az orvos tehát négy gáz-hariáhyát erősitett egy hajlékony csőhöz, amely viszont egy alkohol gázfejlesztővel volt összekötve. Előbb egy bizonyos mennyiségű sörrel próbálta ki a találmányát.. A sör három percent alkoholt tartalmazott és a belőle kivett alkoholgáz csak éppen hogy elég volt arra, hogy a lámpák egy pillanatra megvilágosodjanak. Ezután elővette a különböző patent-medecinákat és produkált velők négytől tiz percig tartó fényes iillumlinációt, amiből az derült ki, hogy az úgynevezett medicinák tiz-negyven percent alkoholt tartalmaztak. Erre a demonstrációra akcióba lépett a hatóság is és a kotyvalékokat kitiltotta a városból, az orvos pedig szabadalmaztatta a találmányát.
