Előre - képes folyóirat, 1920. szeptember-október (5. évfolyam, 38-40. szám)

1920-10-10 / 40. szám

<XXX)000C)0CXXXXXXXXXXXXX>CO0C<XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX)0000000000000000000000 A “Szózat” mint követelés (XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXDOCKXXXXXXXXXXXXX)OOOOOOC)0(X)OC)(DOOOOCXXXX) 1 L^ü A fellengzős politikai hirszerző — Uj barázda a költői riporterstilusban Nincs rettenetesebb, mint mikor egy riporter megbokrosodik és azt képzeli magáról, hogy egy Berzsenyi Dániel veszett el benne, vagy közelebbi vo­natkozásokban egy Ady Endre, még bosszantóbb, ha egyenesen azt hiszi nagyzási mániájában, hogy mindaket­­tő. Ha egyszer egy ilyen nekialanyiaso­­dott hirböngész letér a rideg tárgyila­gosság mezejéről és felkap a költészet szárnyas paripájára, jaj akkor a ve­szett kutya által megmart volt hitköz­ségi előimádkozóknak, vagy a helybeli jótékony nőegylet nemesszivü adako­zóinak. Nincs az a zengzetes kültelki mozidráma, amelynek bombasztikus feliratai versenyezni tudnának az ilyen megkótyagosouott riporteri toll cikor­­nyáival. A legényegylet választmányi üléséről olyan káprázatos és nyakate­­kert hadibulletinok látnak ilyenkor napvilágot a szerényen piruló piaci hí­rek közt, mintha valamelyik párisi da­­űadaista szeánsz lendületeiről számol­na be egy meglógott neoinf ekciónista miiitész a meglógott aktivista költők közül. Legrettenetesebb azonban, ha a politikai riporternek támadnak deka­dens allűrjei. Ami dagály, föllengző banálitás, hajánál fogva előráncigált kierőszakolt szókép, metafora, hason­lat előkerül, abból egy egész Ma szá­mot össze lehetne állítani. Klasszikus példáját olvastuk a neki­­zabolátlanodott riporterlirának az Uj Barázda egyik számában. Egy Farkas Sándor nevű politikai dalnok valósá­gos kisgazdacsizmás verslábakban próbálta megírni nagyatádi Szabó Pis­ta bácsi és Kovács Jézus István állam­titkár ur tiszántúli járáskelését, vagy amint o költői finomsággal kifejezte, száguldozását. Mert a biharországi vá­lasztási kőrútról kipengetett politikai SleKjesryaés. Ezt a cikket a “Vágóhíd’’ cí­mű lap egyik számából vettük át. Jellemzó képet fest a magyar viszo -'*ról és a sajtó­tól.—Szerk. i Jd szatirikodythramb szóról- szóra a kö­vetkezőképen kezdődik: A Keresztény-Keresztyén Kisgazda és Földmüvcspárt a Tiszántúlra tett diadal­mas utjai során szombaton eljutott a daloson keserű biburok. .Magyarországába, lazultál a part következő jelesei szágul­doztak az olabok közelébe Méltóztatnak haliam: a aaiosan ke­serű biharok Magyarországába. Mél­tóztatnak érteni? Ugy-e nem. De talán éppen azért szép és költői. Sokan az Ady verseit sem értik és mégis szépek. Talán az egész nem is az értelemre megy, de szépen hangzik. Akár a csiz­madia és a kéjgáz. Es aztán a többi. A Kisgazdapárt je­lesei, akik leszáguldoznak. Meghogy nagyatádi és sokorópátkai Szabó Pista bacsiék száguldoznak, akár a repülő hollandi. De azt a rézfánfütyülő föld­birtokreformját, nem addig van az. Még sem való két derék minisztert úgy neki hajitani a Tiszántúlnak, hogy úgy hancuroznak ott, mint a versenypari­pák Alagon Farkas Sándor alanyi zsoké költői ostorrittyegetései mellett. Egész biztosra vesszük, hogy a józan magyar fejű közélelmezési miniszter azóta kukoricára térdepeltette már ezt a makrancos Sanyikát költői elrugasz­kodásaiért. A költői riport egy másik színes passzusa így hangzik: A mi szivünkről letépett honfitársaink bazavágyakozásai különben is lefogja rágni a leláncoltság. bilincseit. A fenti sorokra felhívjuk Kassák Lajos, Mácza János és Kiahána Mózes egyesült figyelmét. Ebben a Farkas Sándorban okvetlenül szunnyad vala­mi. Ha kifejlődik, ő fogja irni a legle­­hetetlenebb Szélpál Árpád verseket, ennek a zseninek kár holmi kisgazda parlagon heverni. Nem utolsó dolog az sem, amit a Szózat eléneklésének költői záróak­kordjaképpen ir: Az ájtntosan figyelő népgyülés erre a pillanat nagyszerűségétől megkapatva alázatos magyar szájjal harsogta el a követelést: “Áldjon vagy verjen sors keze, itt élned halnod kell.” Némi szép, romantikus ellentétektől, mint “alázatos szájjal elharsogni” nem is beszélve egészen frappáns, el­ragadó, óriási, ötletes, bizony Isten ka­cagni való szó itt a követelés. A köve­telés, amelyet a Szózat támaszt. Ez a rideg, kegyetlen, kőkemény prózai szó, ez az ügyvédi kifejezés, ez a perrend­tartási frázis a Szózattal kapcsolatban és a Farkas riporterlirikus bombaszt "halmazai közt-' egyszerűen szédületes. Olyan, mint mikor valaki a habos tor­tát darázsmetélttel béleli ki.--------o-------­ÉRDEKES ALKOHOLMÉRŐ Hogyan lehet megállapítani, hogy valamely keverékben mennyi az alko­holtartalom? Egy nyugati államban lakó orvos tette fel ezt a kérdést ma­gának, mert városában olyan óriási mérveket öltött az úgynevezett patent medicinák fogyasztása, hogy az orvos bizonyítékokat akart erre nézve. Az orvos lakóhelye ugyanis “dry" volt és a lakosság orvosságok formájában szedte a szeszt, ami sokkal veszedel­mesebb, mint maga az italfogyasztás, minthogy az italról pontosan tudhatja mindenki, hogy mit tartalmaz. Az orvos tehát négy gáz-hariáhyát erősitett egy hajlékony csőhöz, amely viszont egy alkohol gázfejlesztővel volt összekötve. Előbb egy bizonyos mennyiségű sörrel próbálta ki a talál­mányát.. A sör három percent alkoholt tartalmazott és a belőle kivett alkohol­gáz csak éppen hogy elég volt arra, hogy a lámpák egy pillanatra megvilá­gosodjanak. Ezután elővette a külön­böző patent-medecinákat és produkált velők négytől tiz percig tartó fényes iillumlinációt, amiből az derült ki, hogy az úgynevezett medicinák tiz-negyven percent alkoholt tartalmaztak. Erre a demonstrációra akcióba lépett a ható­ság is és a kotyvalékokat kitiltotta a városból, az orvos pedig szabadalmaz­tatta a találmányát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom