Előre - képes folyóirat, 1920. szeptember-október (5. évfolyam, 38-40. szám)
1920-10-10 / 40. szám
Séta a séták körül Az Előre Képes Folyóirat számára irta: E. H. NEU WALD New Yorkban csaknem minden lapnak van egy rovata, amely azért készül, hogy New Yorkot, ezt a világcsodáit, megismertesse olvasóival és a melyből talán egy és mást meg lehet ismerni, de New Yorkot soha. Az angol lap rovatának talán “Around the towin’ a címe; a német lap rovatáé esetleg “Spaziergaenge”; a magyar lap talán “Séták New York körül” vagy “Egy riporter noteszéből” címet adja neki, — de miután a cim nem fontos, lényeg pedig nincsen, ezekből a sétákból ugyan furcsa képet nyer az az olvasó, aki az újságból akarja megismerni New Yorkot. Csaknem az összes séta-rovatnak van egy picinyke kis hibája: az, hogy a sétálók nem sétálnak és ha igen, talán sétálnak -New York körül és néni azon belül. A sétálók legtöbbje, az angol csak úgy, mint a német, vagy a magyar, tulajdonképen nem New Yorkról ir, csak arról, ami ebben a nagy városban történik és abból sem választja ki az érdekesebbjét. Filozofálnak, regélnek, költenek, mesélnek valamiről, ami ép úgy megtörténhetik másutt is, nem csak New Yorkban és a legtöbbször éppen úgy nem történik meg sehol sem, akárcsak New Yorkiban sem. És ha már magáról New Yorkról Írnak is a sétáló riporterek, nem a földre néznek, amely piszkos, ha tisztára söprik is, hanem az égre, amely tiszta akkor is, ha rongyos felhők borítják. Egyikük sem fogja a kezénél az olvasót és viszi magával, hanem beültetik őt egy léghajóba, felviszik őt a magasba, ahonnan már minden ember egyforma, minden ház, minden utca, minden város egyforma és ezért nem New Yorkot mutatják meg neki, hanem valamit, valami nagy semmit, amire azt is rá lehet fogni, hogy New York, azt is, hogy Pocahontas, azt is, hogy Jászároknagyszállás. Egyszer, ha tehetném, bele szeretnék pislántani a “riporter noteszébe”. Egyszer, ha tehetném, megkérdezném a sétálóktól, hogy ugyan mennyit sétáltak és sétálnak ők New Yorkban? Nem átvitt értelemben gondolom, hanem úgy, ahogy mondom. Mert az a meggyőződésem, hogy New Yorkban tényleg sétálni kell, sokat, órákon, éveken keresztül, hogy az ember eleget lásson ahhoz, hogy másokat is magával vigyen. Én, aki New Yorkot a legjobban szeretem mindazok a városok közül, a melyeket Európában, Kanadában és Amerikában láttam; én, aki csodálom, tisztelem és bámulom New Yorkot; a ki éppen azért, mert csodálom, tisztelem és szeretem ezt a rettentő nagy tömeget, ezt a mérhetetlen erőt, kint, örömet, gazdagságot és szegénységet, — sokat is járkáltam és járkálok New Yorkban, de mindig húzódva nyu lók a new yorki sétákhoz, mert érzem, tudom, hogy milyen kevés erő van egy emberben ahhoz, hogy egy olvasó-tábort magával vigyen, sétára New York körül. Az átlagos sétálók bizony nem ilyen kényesek. Nekik elég, ha megszagolnak valamit, már tudják az izét. Nekik elég, ha az Íróasztal mellől kitekintenek az utcára, vagy egy kávéházban csöndesen ülve, képzelődnek és viszik az embereket sétálni. Nem New Yorkba, hanem a saját szegény fantázia-országukba. A new yorki séták, a banális, üres leírások azt mutatják, hogy azoknak az irói nem ismerik New Yorkot, valószínűleg azért, mert sohasem sétáltak ott, ahová nem a szükség kergette őket. Valamennyiek látta a Broadway alsó részét, amikor az emberek tizezirei hullámzanak keresztül rajta és valamennyiek látta a Broadway szórakozóhelyekkel megrakott részét, amikor a szórakozni vágyó new yorkiak tízezrei hullámzanak ide-oda, végtelennek látszó tömegben. De hánynak jutott eszébe lesétálni a Broadway alsó részébe este nyolc, kilenc óra után? Hánynak jutott eszébe áttörni a Wall Street és környékének rendőr- és detektiv-kordonját éjjel két órakor, amikor halálos csönd, ólomsulyu csönd uralkodik ott, ahol napközben gomolyog a dollárért harcoló embertömeg. Kinek jutott eszébe a noteszos riporterek közül, 'hogy napokon keresztül látogassa a new yorki templomokat és melyikük sétált végig reggel négy órakor az East River partján? Fojtó, meleg nyári éjszakákon hányán töltöttek el egész éjszakákat a new yorki gettóban és az olasz negyedben és ha láttáka túlzsúfolt házak levegőért kapkodó lakóit, utána hányán sétáltak végig a West End Avenue bedeszkázott, üres és féltve őrzött házsorai között? A Greenwich-Village ál-bohémjei, a Harlem négerei, a Mott Street kinai lakói közül hányán sétáltak ki Brooklyn útvesztőibe, ahol a sarki rendőrök éppen úgy nem ismerik New Yorkot, mint egy hortobágyi gulyás. A sétálók közül hányán vették észre, hogy New Yorkban az a csoda, hogy nincsenek csodák, mert megszokjuk a csodákat. A földalatti vasutat senki nem csodálja, mert minden nap használja és természetesnek tartja, hogy öt centért 18—20 mértföldet utazhasson a föld alatt és fenn a föld felett. A felhőkarcolók mellett eltörpült házakat senki nem csodálja, mert a new yorki szeme mindig nagyot, hatalmasat kutat. A sétálók közül alkonyaikor hányán álltak meg az akárhányadik utcánál és tekintettek nyugat felé, végig az utcán, amelyiknek a vége a lenyugvó napiba olvadt bele? A Hudsonon — 9 —
