Előre - képes folyóirat, 1918. január-július (3. évfolyam, 2-29. szám)

1918-07-14 / 29. szám

A szabad verseny társadalmában, melyben az emberek élelem és hajlék­ért küzdenek egymással, mi sem ter­mészetesebb, minthogy a bőkezű gaz­dagságot mely élelemtől és hajléktól (fosztja meg azokat, akik nem lehetnek bőkezűek, gyűlölt fogalomként szere­peljen. Ha egy embert élelmétől és hajlékától megfosztjuk, életétől foszt­juk meg és egy olyan társadalomban, mely a szemet szemért, fogat fogért alapon van eszervezve, ezen cseleke­det, még ha a bőkezűség kamoflázsa alatt is követik el, nem kevésbé vesze­delmes és fenyegető. Ez az oka annak, hogy egyik munkás oly ádáz ellensége an­nak a másik munkásnak, aki kisebb bérért, hosszabb mun­kaidőt hajlandó dolgozni. Hogy megtarthassa “job”-ját, (amely megélhetését jelenti) a megalkuvó munkásnak az éle­lemből és hajlékból valamit fel kell adnia. Ha egy munkás na­pi két dollárért adja el munka­erejét két és fél dollár helyett, ez azt jelenti, hogy neki, fele­ségének és gyermekeinek nem lesz oly jó fedél a fejük felett, oly meleg ruha a testükön, oly jó minőségű étel a gyom­rukban. Húst ritkábban, nem oly táplálót és kevesebbet vá­sárol; uj cipőből ritkábban ke­rül a gyermek lábára és a betegség, halál sokkal fenyegetőbbé válik egy olcsóbb házban és szegényebb vidé­ken. így tehát a “bőkezűbb” munkás, több munkaerőt adván kevesebb ellen­értékért (élelemben és hajlékban kife­jezve) munkástestvérének életét fe­nyegeti, megröviditit, ha csak teljesen el nem pusztítja, mert az kevésbé bő­kezű. Ezért azután a kevésbé bőkezű munkás úgy tekint a másikra, mint ellenségére és minthogy a “szemet szemért, fogat fogért” társadalomban élünk, erős hajlamuk van arra, hogy megfenyítsék azt az embert, aki tu­lajdonképen az ő életükre tör. Az a sztrájkoló, aki egy téglával talán halálosan megüti azt a másik munkást, aki helyét elfogalta, nincs tudatában annak, hogy rosszat cselek­szik. Őszintén meg van győződve ar­ról, hogy cselekedete teljesen beiga­zolt, épugy, mintahogy az otthonát vé­dő ember, hogy teljesen igazolt min­den fegyver, melyet a betörő merény­lő ellen használ. Minden elhajított tégla-darab mögött ott van a munkás saját önző és a család fentartásának némileg önzetlen ösztöne. A család­torma előbb jött létre az államformá­nál és minthogy a társadalom még ma is a “szemet szemért, fogat fogért” kezdetleges alapjaira van helyezve, kö­vetkezésképen az államfenntartás ösz­töne nem oly parancsoló a sztrájkod­ra nézve, mint a saját maga és család­ija életbentartásának ösztöne. Az önző munkás szükségesnek tart­ja érzelmeit beszéddel is kifejezni. Mintahogy a békésen megtelepedett ember a tengeren barangolót “kalóz­_ 0 -= Irta: JACK LONDON /Az “Előre Képes Folyóirat” számára fordította: SZ. J. nak” az elhízott nyárspolgár az ő erős ládáit feltörő embert “rablónak” ne­vezi, épugy alkalmazza az önző mun­kásra megszégyenítő “scab” jelzőt ar­ra a másik munkásra, aki munkaerejé­vel bőkezűbb és ezáltal megrabolja őt élelmétől és hajlékától. Az érzelmi ér­telmezése a “scab” szónak oly gyűlö­lettel j es, akárcsak'az “áruló” vagy a “Judás” szónak; meghatározása pedig oly mély és különböző, akárcsak az emberi szívé. Sokkal könnyebb techni­kailag meghatározni ezt a szót; keres­kedelmi kifejezésekkel megfogalmaz­va azt mondanék: “scab az a személy, aki több értéket ad ugyanazon árért, mint a má­sik.” Az a munkás, aki több időt, erőt vagy szaktudást ad ugyan­azon bérért, mint egy másik; vagy aki egyenlő időt, erőt vagy szaktudást ad kevesebb bérért mint sok más: az scab. Ez a bőkezűség azért kényel­metlen az egyik munkásra, mert arra kényszeríti őt, hogy hasonló bőkezűséget mutas­son mint megalkuvó társa, miáltal kevesebb élelem és si­lányabb hajlék jut részéül. Azonban valamit a scab ment­ségére is lehet felhozni. Mint­hogy a scab cselekedetével a többi munkásokat “bőkezűség­re” kényszeríti, épugy a többi munká­sok — szerencséjüknél vagy nagyobb tanultságuknál fogva — kényszerítik a scabet még nagyobb bőkezűségre. A scab nem azért scab, mert az akar len­ni. Nem lelki vagy szivbeli fogyatékos­ságok ösztönzik az embert, hogy több munkaerőt adjon kevesebb bérért.. A scab azért scab, mert nem tud Ugyanazon feltételek mellett munká­hoz jutni, mint a többi munkás. “Sok az eszkimó és kevés a fóka”. Ez vilá­gos, mert ha nem igy volna, akkor nem volna annyi scab a munka piacán.

Next

/
Oldalképek
Tartalom