Előre - képes folyóirat, 1918. január-július (3. évfolyam, 2-29. szám)
1918-06-30 / 27. szám
ELŐRE KÉPES FOLYÓIRAT szerezni nem tud, időközben magához vett családjával együtt nem maradhat, rokonai, akik kormánypártiak, cserben hagyják. .És a legnagyobb nyomorban maga előtt látja azokat a rémes jeleneteket, melyeknek hivatalnokoskodása idején tanúja volt. És visszaálmodja a tropikus éjszakákat minden illatukkal és gyönyörűségükkel és leikébe zsonganak azok a különös, azok az egyhangú javai dallamok, melyekben benne van egy bájos, de szerencsétlen népfaj minden melankóliája. És Dekker nyomorogva megírja 1860-ban csodálatos regényét, mely a Multatuli nevet egyszerre híressé tette és mely hatásában a “Tamás bátyja kunyhója” cimü irányregénynyel vetekedett, de irodalmi értékében ezt százszorosán fölülmúlja. A regény teljes cinre: “Havelaar Miksa, vagy a németalföldi kereskedelmi társaság kávéárverései”, irta Multatuli. A könyvnek óriási hatása volt, de eredménye semmi. Még anyagilag sem segítette meg íróját, a kit barátjai és kiadója rutul becsaptak. A kormány meg akarta vásárolni Dekkert s magas állással kínálta meg, amerikai birtokain; Multatuli azonban teljes elégtételt követelt és Jávába kívánkozott vissza, teljes hatalommal a zsarolók és kínzók ellen. Erre persze nem voltak hajlandók. “Havelaar Miksa” egy nagy poéta és nagy szatirikus munkája. Szubjektív könyv minden sorában. Havelaar Miksa, ez maga az iró, aki leírja ázsiai éleményeit és az igazság kedvéért még attól sem riad vissza, hogy emberi dokumentumnak szánt müvében eredeti okiratokat idézzen. Dekker, azaz most már véglegesen Multatuli, minden hírneve mellett szegény maradt és annyira jószivü volt, hogy utolsó pénzét is megosztotta az idegenekkel. Visszaélt vele mindenki, de emberszeretet kipusztithatatlan volt. A sok szenvedés átváltoztatta azt, ami benne esetleg gyűlölködés és türelmetlenség, csöndes megértéssé és szelíd humorrá, mely talán az angolok humorával legrokonabb. 1862-ben kezdi meg Multatuli élete fömüvének, az “Eszmék” kiadását. A megjelent hét kötet a legkülönösebb egyvelege apró történeteknek, gondolatoknak, szindaraboknak, egy regénytöredéket is tartalmaz, melyet az iróhalála után kihámoztak a többi Írás tömkelegéből: ez “A kis Walter kalandjai”, Multatuli legérettebb müve. Egy amsterdami polgári család gyermekéről van szó benne, akinek képzelete minduntalan összeütközésbe kerül környezete rettenetesen korlátolt fölfogásával. Gyilkos szatíra, gyermekes naivság, valóság és álomvilág folynak össze halkan ebben a páratlan könyvben, mely az első modern gyermekregény és egynéhány év óta számos kiváló német irót inspirált saját ifjúságának feldolgozására. Abszolúte nem csodálkozni való hogy az a férfi, kitől ez a mondás Származik: “Ritkán irom azt, amit én akarok és sohasem azt, amit más akar”, nem tudott soha zöld ágra vergődni. 1867-ben megkinálták magasabb állami hivatallal, de ebből sem lett semmi. — Ugyanebben az évben elköltözött tőle a felesége, aki húsz évig minden szenvedésben osztálytársa és több ennél: knuzsája volt. Félreértések és idegen besugások okozták ezt a sajnálatos elválást, mely Multatulit mélyen érintette. Ezentúl vándoréletet folytatott az iró: beutazta a Rajnavidéket, ahonnan hazájabeli lapoknak levelezett, megtelepedett egynéhány évre, ahol nőül vette Írásainak egy rajongóját, végül viszszavonult Alsó-Ingelheimbe, Hesszenben, ahol egyik tisztelője kis házikóval ajándékozta meg. 1877-től kezdve már nem irt. Németalföldön időközben müveinek nagy keletje lett; színdarabjait hazájában sikerrel adták és mikor a sokat hajszolt, sokat szenvedett iró 1887-ben meghalt, híressége zenitjén állott. Utolsó rendelkezése az volt, — hogy holttestét elégessék. Mohácsi Jenő. §§ü Nők a dán parlamentben. §§f§ A dániai képviselőválasztások alkalmával — jelenti egy legutóbb érkezett hir — most első Ízben választattak meg nők a parlamentbe. Összesen négy női képviselőt választottak meg. Kettő közülök a konzervatív néppárt programjával, egy a radikálisok s egy a szociáldemokratákéval került be a parlamentbe. A konzervatív pártot Malling-Hauschulz asszony, egy jogász leánya és ügyvéd felesége, aki maga is jogtanácsos képviseli. Másik társa Karin Ankerpied, aki tanítónő s akit Clarhus városa-E képen a japán főváros telefonközpontja látható. A modern fejlődésnek vívmányait technikai téren a japánok is siettek kihasználni, tele-.ve -í i iiök alkalma-^sát is isrényhe ban választottak meg, mig három kollegáját a fővárosban. Elna Munch képviseli a radikális és Helga Larsen a szociáldemokrata pártot. Előbbi egy miniszter felesége, foglalkozására tanitónő, aki a dán nőmozgalomban fontos szerepet játszott, mig Larsen kisasszony egyszerű sörgyári munkásnőből küzdötte fel magát a szociáldemokrata pártmozgalom fontos poziciójába, amelyben képviselővé választották. Larsen elvtársnő évek óta tevékeny tagja a dán munkásmozgalomnak.
