Előre - képes folyóirat, 1918. január-július (3. évfolyam, 2-29. szám)
1918-06-30 / 27. szám
A munkásosztály valóságos érdekei a polgári társadalomban — SZABÓ ERVINNEK: Szindikalizmus és szociáldemokrácia cimü munkájából. — A politikai mozgalom, a parlamenti akció. Ha a munkásmozgalommal kapcsolatban politikáról (beszélnek, akkor Nyugat-Európában általában és a szocialisták is leginkább ez alatt egyet értenek: a parlamenti akciót. Úgy hisszük, fölösleges annak hosszo.bb taglalása, hogy a parlamentarizmus egyáltalában nem fedi a politika fogalmát. A parlamenti akció esik része a politikainak. Politika alatt- ama tevékenységek összeségét értjük, amelyek az államnak és szerveinek befolyásolására irányulnak. A fogalmi meghatározás szempontjából mellékes, vájjon ezen befolyásolás közvetlen vagy közvetett-e és pozitív vagy negativ intézkedést céloz-e; a lényeges az, hogy mindenkor a közhatalomról az államról, a törvényhozás és végre hajtás szerveiről van szó. Ezen fogalmak meghatározása egyáltalában néni szőrszálhasogatás. Úgy hisszük, hogy a szindikalizmusit sok tévedéstől — melyek sokszor sodorták ferde helyzetekbe — óvta volna meg, ha a parlamentarizmust, a politikát s az államot nem azonosították volna némelyek oly durva kézzel. Anarkista minta szerint a politikával elvből mitsem törődni, mert a parlamenitarizmus része a politikának, nem jelent egyebet, mint a realitásról tudomásit venni — nem-akami. De csak nem akarni, mert a kivitelnél már más a helyzet: maga az állam — sajnos — realitás és csak oly munkásmozgalom volna arra képes, hogy lépésrőHépésre beléje ne ütközzék, amely munkásmozgalom — maga nem realitás. A munkásosztálynak kétféle fontos érdeke fűződik a közhatalom szervezetéhez. Minden tömegmozgalom (működéséhez munkálkodásához bizonyos mozgás-szabadságra van szükség. Még akkor is, ha célja tisztára negativ; a rombolás; de ha célja pozitív: saját intézmények alkotása, akkor bizonyos szabadság nélkül nem is létezhet. Ha minden oldalról folytonosan üldözik, ha a személyek és dolgok folytonos tökéletes bizonytalanságban vannak, ha minduntalan arra kényszeritik, hogy sa-Nyomorék gyermekek távírda-tanfolyamon vesznek részt. Egy félkezére béna leányka a távirást tanulja. ját alkotásai csiráit önmaga széttapossa — akkor úgy egyes személy, mint csoportok számára csak egy ut van: a lázadás. De a modern munkásmozgalom mást is akar. Célja nemcsak rombolás, hanem építés is. Meggyőződése, hogy egy uj társadalmi rend csirái már a- réginek méhében kell, hogy megteremjenek. A szocialista Rendszer meghatározott gazdasági elemei: a szocializált termelési folyamat, az emberi munkát' pótló gépüzem stb., már ma kialakulnak a munkássztály egyenes aktiv hozzájárulása nélkül. Viszont a munkásosztály feladata, hogy e fejlődési irányzatot saját céljaira kihasználja s hozzá alkalmazkodjék. Ezt a gazdasági szervezeteivel eszközli, amelyek egyrészt mintegy az ö közhatalmának szervei, amelyekkel a megjavított termelési módok és föltételek gazda sági előnyeit megszerzi, másrészt a jövő nagy nevelő intézetei, a melyekben a munkásokat a szolidáris cselekvésre, az áldozatkészségre, magukat a közakarat alá rendelésre szoktatják és amelyekben természetes diífenciálódás a különféle társadalmi funkciók szerveit a saját osztályukból kiválasztja. A modern munkásmozgalom szervezetei nem csupán lázadók puszta nyomorából fakadt összeverődései, hanem magának a szocialista rendnek példái és kell is, hogy azok legyenek. Ilyen munkásszervezetek keletkezését és létezését lehetetlen elképzelni a feudális abszolutizmus alatt, amely (Nyugat-Euró pában ma már csupán emlékezetben él, de a Keleten még többé-kevésbé hatalmas Az elemi politikai jogok: a véleménynyilvánítás, az egyesülés és gyülekezés joga nélkül alig lehetséges konstruktiv munkásmozgalom, mert az állam üldözéseinek elhárítása fölemészti minden energiáját. Ezek a politikai szabadságjogok az u. n. politikai demokrácia lényeges alkotórészei. A demokrácia csikarta ki ezeket a feudális abszolutizmustól. A politikai hatalom szempontjából ezek nem jelentenek egyebet, minthogy a közhatalom egy része a bürokráciáról az alattvalókra szállt; jelen— 3 —
