Előre - képes folyóirat, 1918. január-július (3. évfolyam, 2-29. szám)

1918-06-30 / 27. szám

A munkásosztály valóságos érdekei a polgári társadalomban — SZABÓ ERVINNEK: Szindikalizmus és szociáldemokrácia cimü munkájából. — A politikai mozgalom, a parlamenti akció. Ha a munkásmozgalommal kapcsolatban politikáról (beszélnek, ak­kor Nyugat-Európában általában és a szocialisták is leginkább ez alatt egyet értenek: a parlamenti ak­ciót. Úgy hisszük, fölösleges annak hosszo.bb taglalása, hogy a parla­mentarizmus egyáltalában nem fe­di a politika fogalmát. A parla­menti akció esik része a politikai­nak. Politika alatt- ama tevékeny­ségek összeségét értjük, amelyek az államnak és szerveinek befo­lyásolására irányulnak. A fogalmi meghatározás szempontjából mel­lékes, vájjon ezen befolyásolás közvetlen vagy közvetett-e és po­zitív vagy negativ intézkedést cé­loz-e; a lényeges az, hogy min­denkor a közhatalomról az ál­lamról, a törvényhozás és végre hajtás szerveiről van szó. Ezen fogalmak meghatározása egyálta­lában néni szőrszálhasogatás. Úgy hisszük, hogy a szindikalizmusit sok tévedéstől — melyek sokszor sodorták ferde helyzetek­be — óvta volna meg, ha a parlamentariz­must, a politikát s az államot nem azono­sították volna némelyek oly durva kézzel. Anarkista minta szerint a politikával elv­ből mitsem törődni, mert a parlamenitariz­­mus része a politikának, nem jelent egye­bet, mint a realitásról tudomásit venni — nem-akami. De csak nem akarni, mert a kivitelnél már más a helyzet: maga az ál­lam — sajnos — realitás és csak oly mun­kásmozgalom volna arra képes, hogy lé­­pésrőHépésre beléje ne ütközzék, amely munkásmozgalom — maga nem realitás. A munkásosztálynak kétféle fontos ér­deke fűződik a közhatalom szervezetéhez. Minden tömegmozgalom (működéséhez munkálkodásához bizonyos mozgás-sza­badságra van szükség. Még akkor is, ha célja tisztára negativ; a rombolás; de ha célja pozitív: saját intézmények alkotása, akkor bizonyos szabadság nélkül nem is létezhet. Ha minden oldalról folytonosan üldözik, ha a személyek és dolgok folyto­nos tökéletes bizonytalanságban vannak, ha minduntalan arra kényszeritik, hogy sa-Nyomorék gyermekek távírda-tanfolyamon vesznek részt. Egy félkezére béna leányka a táv­­irást tanulja. ját alkotásai csiráit önmaga széttapossa — akkor úgy egyes személy, mint csoportok számára csak egy ut van: a lázadás. De a modern munkásmozgalom mást is akar. Célja nemcsak rombolás, hanem épí­tés is. Meggyőződése, hogy egy uj társa­dalmi rend csirái már a- réginek méhében kell, hogy megteremjenek. A szocialista Rendszer meghatározott gazdasá­gi elemei: a szocializált termelési folyamat, az emberi munkát' pótló gépüzem stb., már ma kialakulnak a munkássztály egyenes aktiv hozzájárulása nélkül. Viszont a munkásosztály feladata, hogy e fejlődési irányzatot saját céljaira kihasználja s hozzá alkalmazkod­jék. Ezt a gazdasági szervezetei­vel eszközli, amelyek egyrészt mintegy az ö közhatalmának szer­vei, amelyekkel a megjavított ter­melési módok és föltételek gazda sági előnyeit megszerzi, másrészt a jövő nagy nevelő intézetei, a melyekben a munkásokat a szoli­dáris cselekvésre, az áldozatkész­ségre, magukat a közakarat alá rendelésre szoktatják és amelyekben ter­mészetes diífenciálódás a különféle társa­dalmi funkciók szerveit a saját osztályuk­ból kiválasztja. A modern munkásmozga­lom szervezetei nem csupán lázadók pusz­ta nyomorából fakadt összeverődései, hanem magának a szocialista rendnek példái és kell is, hogy azok legyenek. Ilyen munkásszervezetek keletkezését és létezését lehetetlen elképzelni a feudális abszolutizmus alatt, amely (Nyugat-Euró pában ma már csupán emlékezetben él, de a Keleten még többé-kevésbé hatalmas Az elemi politikai jogok: a véleménynyil­vánítás, az egyesülés és gyülekezés joga nélkül alig lehetséges konstruktiv munkás­­mozgalom, mert az állam üldözéseinek el­hárítása fölemészti minden energiáját. Ezek a politikai szabadságjogok az u. n. politikai demokrácia lényeges alkotórészei. A demokrácia csikarta ki ezeket a feudális abszolutizmustól. A politikai hatalom szempontjából ezek nem jelentenek egye­bet, minthogy a közhatalom egy része a bürokráciáról az alattvalókra szállt; jelen­— 3 —

Next

/
Oldalképek
Tartalom