Előre - képes folyóirat, 1918. január-július (3. évfolyam, 2-29. szám)
1918-01-19 / 3. szám
ELŐRE KÉPES FOLYÓIRAT gynaiokrácia. Hanem igenis valószínű az, hogy mihelyt a megélhetés munkát kivánt, a nő a helyhezkötött munka végzését vállalta és ezzel a szabadabb férfi uralma alá került, aki munkáján még akkor sem könnyített, amikor saját vadász, halász és hadakozó munkája a házimunka'és a földmivelés mellett • háttérbe szorult. Sőt, amint a munka szaporodott, elvégeztetése céljából, ha elég erős volt, nőinek a számát igyekezett szaporítani. Ezért vált értékessé a leány is, amelyet apja csak ellenszolgáltatásért volt hajlandó idegennek átengedni. Ez az általános érvényes kép és ezért igaz August Bebel (Die Frau und der Sozialismus) megállapítása: “a nő volt az első emberi lény, amely szolgaságra jutott’’ és hogy “a nő rabszolganővé lön, mielőtt rabszolga lett volna.” És ezért nem igaz a “nő aranykoráról” szóló mese, amelyben dr. Harkányi Ede hitt (|ásd “A holnap asszonyai” cimü müvét). Harkányi azzal igyekszik bizonyítani a nő aranykorának a létezését, hogy a nő aranykorában “keletkezett vallások egyformán bánnak a két nemmel és sok nőistent is tisztelnek”. És példaképen a legrégibb vallások egyikére hivatkozik, az egyiptomire (Isis, Neit, Men stb.) Ez a fölfogás — nézetünk szerint — téves, mert hiszen a görögök és a rómaiak is "sok női istent tiszteltek” és ugyanakkor társadalmukban a Inő 'a legalsóbbrendü szerepet töltötte be. Jellemző, hogy a női istenek éppen a legrégibb vallásokban szerepelnek (az újabbakba is onnan jöttek át) és e körülményből arra kell következtetnünk, hogy nem a nő társadalmi helyzete következtében kerültek oda, hanem annál a miszticizmusnál, titokzatosságnál fogva, amelybe — az ismeretek fogyatékossága következtében —- az őskorban és még az ókorban is a nő nemi élete, a havi vérzés, a fogamzás és a szülés volt burkolva. Tény az, hogy a társasélet nyomán keletkező munkamegosztással kezdődött a nő elnyomatása és tart szakadatlanul napjainkig. A történelmi ókorban nem találunk egyetlenegy népet sem, amelynél a nőurálomnak vagy a nő aranykorának a nyomára bukkannánk. Westermarck mondja, hogy a történelmi korszak legtöbb ókori népénél divott a soknejiiség és töb ok lehet, amiért a férfi több feleséget kíván. Sok népnél a nő terhessége és a szoptatás alatt tőle a tartózkodást kívánják. Női ifjúság és szépség nagy vonzóeszköz és alacsonyabbrendü népeknél az asszony hamarabb öregszik, mint előrehaladottabb közületekben. A férfiak változatosság iránt való előszeretete is hatalmas tényező. Sok nő sok munkást jelent. Mindazonáltal a tényleges többnejüség csak kivételes lehetett, mert ahol a női munka korlátolt, ahol nincs fölhalmozott vagyon, ott nagyon sok nehézséggel jár több feleség eltartása, viszont, ahol a női munka tetemes értéket képvisel, ott a feleség vételára akadályozza a soknejüséget, amelyet csak vagyonos ember engedhet meg magának. Nem szabad figyelmen kivül hagyni azt sem, hogy már a két nem számbeli aránya sem engedi meg az általános többnejiiséget. De a többnejüség törvényes engedelme vagy ajánlása is enged már a nő helyzetét illető következtetést vonni, mert a többnejüség a nő érzelmeinek megsértését tételezi föl. Az ókorra nézve azonban nem szorulunk már puszta következtetésekre, mert vannak pozitiv adataink és ezek következtetéseinket minden tekintetben megerősítik. “A kinai nő örökös rabszolgaságban él; a közerkölcs őt apjának, majd férjének és özvegység esetén legidősebb fiának veti alá. Ä nő számára külön büntető törvényeket OCKXXXXXXXXXXXXXXXXKDOOOOOOOOOO NYUGAT FELŐL FUJ A SZELLŐ. — Bodrogi Zsigmond. — Nyugat felől fuj a szellő, Hajnalra, napkeltére... Mintha, mintha kikeletről, Napsugárról mesélne. Enyhe szellő, nyugati szél Boldogságról susok, mesél... _Be ragyogó, be szép is a Nyugati szél meséje! Nyugat felől fuj a szellő, Hajnalra, napkeltére... Mintha, mintha tanitgatna, Több tudásról mesélne. Enyhe szellő, nyugati szél Szeretetről susog, mesél.... Be ragyogó szép is a Nyugati szél meséje! Nyugat felől fuj a szellő, Hajnalra, napkeltére -. . Mintha, mintha virradásról, Ébredésről mesélne. Nyugati szél azt susogja: Jobb lesz majd a világ sorja... Be ragyogó szép is a Nyugati szél meséje! — 6 — készítettek. Ha például az első nő megüti a férjét, akkor ez elválhat és a nő száz bambuszütést kap, de ha a férfi nyomorékká lesz, akkor feleségét megfojtják. Ellenben, ha a férj veri meg feleségét, nem bűnhődik, kivéve a testi sértést, amely esetben két fokkal enyhébb büntetés éri, mint amilyennel a törvény az egyenrangúak ellen elkövetett hasonló büntetendő cselekedetet torolja meg” (idézet Harkányinál). A kínaiak hite szerint, csak a férfinek van halhatatlan lelke, a nőnek nincsen. A szanszkrit Manu törvénykönyv szerint, a nők leánykorukban apjuktól, asszonykorukban férjüktől, özvegy korukban fiaiktól vagy vérrokonaiktól függnek; a nők olyan alávalók, mint maga az álnokság, ezért éppúgy, mint a gyermekeket és eszelősöket, ostorral vagy kötéllel kell megfenyíteni. Brahma megtiltja a nőknek, hogy a hinduk szent könyvét, Védát, olvassák. Du Bois szerint a zsidó nő tanúskodása csak annyit számitott, mint a gyermek, a rabszolga és a nyomorék vallomása. A zsidó talmud a nőket vagyonuk szerint értékeli és csak akkor tekinti törvényes feleségnek a nőt, gyermekeit pedig törvényes örökösöknek, ha hozományt vitt házasságába, máskülönben a férfivel való összeköttetését csak ágyasságnak tekinti. Hogy milyen volt a feleség és a nők helyzete a görögöknél, arra nézve teljes fölvilágositást ad Demosthenes, mondván: “Feleségül vesszük a nőt, hogy törvényes gyermekekre és a ház őrzőiére tegyünk szert; tartunk ágyasokat, hogy bennünket kiszolgáljanak és ápoljanak és hetairákat, hogy élvezzük a szerelmet.” A görög feleségnek a szerepköre tehát megegyezett az örökké borjaztatás alatt álló tehénével és a házőrző kutyáéval. A rabszolganő és az idegen nő szolgasorban és hetairasorban élt. A római nő helyzete kezdetben valamivel jobb volt, mint a görög nőé, már csak azért is, mert náluk az egynejüség divott. Tekintélye, szabadsága valamivel nagyobb volt, jóllehet, egész élete folyamán jogilag szintén gondnokság alatt állott. A későbbi korban nevelését elhanyagolták, a közzel szemben semmiféle jogát és kötelességét el nem ismerték. A gazdag nők éppen ugv. mint a szegények, elsősorban élvezeti cikkekké váltak. A garmán nő még a rómainál is több jogot élvezett, jóllehet, szintén örökös gondnokság alatt állott és vele szemben némelv törzsnél, például a galloknál. a férj élet és halál ura volt.
