Előre - képes folyóirat, 1917. január-július (2. évfolyam, 1-22. szám)

1917-02-04 / 5. szám

Gróf CZERNIN OTTOKÁR az osztrák-magyar monarchia jelenlegi külügyminisztere. ten hegemóniáért küzdő s hódításra vágyó nagyhatalom, tökéletesen kifej­lesztett militarizmusával — melyet a németektől hűségesen eltanult — az antant segítségével Kina felé gravitál s hatalmi vágyát ott akarja és fogja kielégíteni. A kínai köztársaság pedig jogos aggodalommal tekint a jövő felé, amikor minden oldalról a hatalmi, hó­ditó törekvések körülgyiirüzik. RASPUTIN A MEGGYILKOLT CÁRI KEGYENC. (Folytatás a harmadik oldalról.) babonás cárral s néhány kegyenccel a Néró-kórabeli Rómát teremtették meg nagy Oroszországban, azzal a különb­séggel, hogy nem civilizációt, hanem maradiságot, fanatizmust terjesztettek évszázadokon át. Iliodor cikkei, s Rasputin halála is azt mutatják, hogy a korrupt, reakciós uralkodó orosz társadalom megérett a végpusztulásra. LI YUEN HUNG Kina jelenlegi miniszterelnöke.. A GUGGENHEIMEK MILLIÓI Egy újsághír arról számol be, hogy a Guggenheim testvérek, ezek a mul­timilliomos kapitalisták a Mount Si­nai Hospital-nak először egy fél mil­lió, utóbb pedig újra 165 ezer dollárt ajándékoztak. Tették pedig ezt az alapítványt avégből, hogy a kórházat egy-két pavillonnal megnagyobbítsák — privátj betegek számára. Az alamizsna ténye nem érdekelne bennünket, mert hiszen tudjuk, hogy a milliomosok nem azért adnak pénzt közcélokra, mert az érzés, a köteles­ség ösztökéli őket, hanem azért, mert érzik és tudják, hogy az elharácsolt milliók szerzésének egyik nagyon kifizetődő módja a bőkezű adakozás. Ezzel ugyanis velejár a jó reklám, a lefelé való népszerűség, ami pedig nagyon helyrevaló újabb pénzszerzési médium. No meg egy kissé lecsillapít­ja az elkeseredést azoknál, akik gyű­lölik ugyan a nagytőkést, de a “nemes emberbarát” előtt meghunyászkod­nak. Nem az adomány érdemel tehát szót, hiszen ez a félmillió csak morzsa azokhoz a milliókhoz képest, amiket Guggenheimék kiszipolyoztak a mun­kásaikból. A jellemző az, hogy a Gug­­genheimok bányáiban, üzemeiben aligha van olyan nagyszerű kórház azoknak a munkásoknak a megmen­tésére, akiket a milliomos bányaurak tesznek tönkre azzal, hogy a legpri­mitívebb módon termeltetik ki óriási bányáikat. Az alaskai Guggenheim­­féle érc-bányákban, a réz- és ezüst bányákban bizony nincs a Mount Si­nai kórházhoz hasonló intézet, de nemcsak korház nincs, hanem még a köteles védőintézkedésekről is meg­feledkeznek a Guggenheimok. Carnegie, Rockefeller, Vanderbilt, Schiff és mások szintén adtak és ad­nak “közcélokra”, hanem munkabért, tisztességes megélhetést, munkásvé­delmet a saját munkásaiknak nem ad­nak. Minek? Ez beismerése volna sok mulasztásnak, kapitalista gazságnak. Ez pedig a milliomosoknak nem cél­ja. A cél a nagyotmutató alamizsna, amit a rabszolgatartó ad a rabszolgák­nak. A TENGER TITKAIBÓL. Az “Előre” zsebnaptárából. A tengerek átlagos mélysége körülbelül 2 mértföld. A legnagyobb mélység, amely­re eddig akadtak, hat és fél mértföld volt. A vizsgálatok megállapították, hogy a ten­gerben mindenütt van élet, le egészen a fenékig, akármilyen mély legyen is. A ten­ger vize 3600 lábon alul csaknem állandó hőmérsékletű, körülbelül 32 fok Fahren­heit, ami az olvadó jég hömérségletével egyenlő. A nagy mélységből felhozott iszap mindig jéghideg. — 5 — A tenger fenekére óriási nyomást gya­korol a felette álló víztömeg. Két mért­­földnyire a viz alatt olyan nagy a nyomás, mintha egy embert 20 lokomotív, amelyek után vaskővel megrakott kocsik vannak csatolva, huzna lefelé. A nyomás minden 32 lábnál is fonttal emelkedik. Ha felbontat­lan pezsgős üvegre súlyt kötünk és mélyen leengedjük a tengerbe, mikorra felhúzzuk, a pezsgő helyett tengervizet találunk ben­ne. Miután a vizet valami nagyon nem lehet összenyomni, a tenger fenekén csak na­gyon kevéssel sűrűbb a viz, mint a felszí­nen. KÖD. Az égből hull sok szürke párna, Utcát, teret s embert befedve, Csak hull sűrűn, nagy némaságba, Háborgó, küzdő szivekre. Utcát teret s embert befedve, A harci lármát fojtogatva, Háborgó, küzködő szivekre, Egetvivó nagy akaratra. A harci lármát fojtogatja S csak hull alá, hull szürkelágyan Egetvivó nagy akaratra, Befed, ölel s megfojtja lágyan, Mi égbe vágyik égő vágyban. MOHÁCSI JENŐ.

Next

/
Oldalképek
Tartalom