Előre - képes folyóirat, 1917. január-július (2. évfolyam, 1-22. szám)
1917-02-04 / 5. szám
Gróf CZERNIN OTTOKÁR az osztrák-magyar monarchia jelenlegi külügyminisztere. ten hegemóniáért küzdő s hódításra vágyó nagyhatalom, tökéletesen kifejlesztett militarizmusával — melyet a németektől hűségesen eltanult — az antant segítségével Kina felé gravitál s hatalmi vágyát ott akarja és fogja kielégíteni. A kínai köztársaság pedig jogos aggodalommal tekint a jövő felé, amikor minden oldalról a hatalmi, hóditó törekvések körülgyiirüzik. RASPUTIN A MEGGYILKOLT CÁRI KEGYENC. (Folytatás a harmadik oldalról.) babonás cárral s néhány kegyenccel a Néró-kórabeli Rómát teremtették meg nagy Oroszországban, azzal a különbséggel, hogy nem civilizációt, hanem maradiságot, fanatizmust terjesztettek évszázadokon át. Iliodor cikkei, s Rasputin halála is azt mutatják, hogy a korrupt, reakciós uralkodó orosz társadalom megérett a végpusztulásra. LI YUEN HUNG Kina jelenlegi miniszterelnöke.. A GUGGENHEIMEK MILLIÓI Egy újsághír arról számol be, hogy a Guggenheim testvérek, ezek a multimilliomos kapitalisták a Mount Sinai Hospital-nak először egy fél millió, utóbb pedig újra 165 ezer dollárt ajándékoztak. Tették pedig ezt az alapítványt avégből, hogy a kórházat egy-két pavillonnal megnagyobbítsák — privátj betegek számára. Az alamizsna ténye nem érdekelne bennünket, mert hiszen tudjuk, hogy a milliomosok nem azért adnak pénzt közcélokra, mert az érzés, a kötelesség ösztökéli őket, hanem azért, mert érzik és tudják, hogy az elharácsolt milliók szerzésének egyik nagyon kifizetődő módja a bőkezű adakozás. Ezzel ugyanis velejár a jó reklám, a lefelé való népszerűség, ami pedig nagyon helyrevaló újabb pénzszerzési médium. No meg egy kissé lecsillapítja az elkeseredést azoknál, akik gyűlölik ugyan a nagytőkést, de a “nemes emberbarát” előtt meghunyászkodnak. Nem az adomány érdemel tehát szót, hiszen ez a félmillió csak morzsa azokhoz a milliókhoz képest, amiket Guggenheimék kiszipolyoztak a munkásaikból. A jellemző az, hogy a Guggenheimok bányáiban, üzemeiben aligha van olyan nagyszerű kórház azoknak a munkásoknak a megmentésére, akiket a milliomos bányaurak tesznek tönkre azzal, hogy a legprimitívebb módon termeltetik ki óriási bányáikat. Az alaskai Guggenheimféle érc-bányákban, a réz- és ezüst bányákban bizony nincs a Mount Sinai kórházhoz hasonló intézet, de nemcsak korház nincs, hanem még a köteles védőintézkedésekről is megfeledkeznek a Guggenheimok. Carnegie, Rockefeller, Vanderbilt, Schiff és mások szintén adtak és adnak “közcélokra”, hanem munkabért, tisztességes megélhetést, munkásvédelmet a saját munkásaiknak nem adnak. Minek? Ez beismerése volna sok mulasztásnak, kapitalista gazságnak. Ez pedig a milliomosoknak nem célja. A cél a nagyotmutató alamizsna, amit a rabszolgatartó ad a rabszolgáknak. A TENGER TITKAIBÓL. Az “Előre” zsebnaptárából. A tengerek átlagos mélysége körülbelül 2 mértföld. A legnagyobb mélység, amelyre eddig akadtak, hat és fél mértföld volt. A vizsgálatok megállapították, hogy a tengerben mindenütt van élet, le egészen a fenékig, akármilyen mély legyen is. A tenger vize 3600 lábon alul csaknem állandó hőmérsékletű, körülbelül 32 fok Fahrenheit, ami az olvadó jég hömérségletével egyenlő. A nagy mélységből felhozott iszap mindig jéghideg. — 5 — A tenger fenekére óriási nyomást gyakorol a felette álló víztömeg. Két mértföldnyire a viz alatt olyan nagy a nyomás, mintha egy embert 20 lokomotív, amelyek után vaskővel megrakott kocsik vannak csatolva, huzna lefelé. A nyomás minden 32 lábnál is fonttal emelkedik. Ha felbontatlan pezsgős üvegre súlyt kötünk és mélyen leengedjük a tengerbe, mikorra felhúzzuk, a pezsgő helyett tengervizet találunk benne. Miután a vizet valami nagyon nem lehet összenyomni, a tenger fenekén csak nagyon kevéssel sűrűbb a viz, mint a felszínen. KÖD. Az égből hull sok szürke párna, Utcát, teret s embert befedve, Csak hull sűrűn, nagy némaságba, Háborgó, küzdő szivekre. Utcát teret s embert befedve, A harci lármát fojtogatva, Háborgó, küzködő szivekre, Egetvivó nagy akaratra. A harci lármát fojtogatja S csak hull alá, hull szürkelágyan Egetvivó nagy akaratra, Befed, ölel s megfojtja lágyan, Mi égbe vágyik égő vágyban. MOHÁCSI JENŐ.
