Előre - képes folyóirat, 1917. január-július (2. évfolyam, 1-22. szám)

1917-01-14 / 2. szám

A JÁTÉKSZER ÉS A GYERMEK Sokféle alakja van a szülők részéről megnyilvánuló szeretetnek a gyermek iránt; és nagyon változatosak azok a hatá­sok is, amelyeket a különbözőképpen meg­nyilvánuló szeretet a gyermekből kivált. Az öröm, a megelé­gedés, a boldogság érzete, a ImosoíygO szeretet bearanyozza a kisded lelki-vilá­gát s némileg kár­pótolja azokat a maj­dan bekövetkező szén védésekért, amelye­ket a rideg, önző és kapzsi társadalom a proletárgyermekből lett emberre rámér. Mert hiszen itt nem is arról akarunk szó­lam, hogy milyen a jómódú, gazdag szü­lők gyermekének az élete és a játéka, ha­nem néhány szóval a mi proletár-gyermt keinkről akarunk megemlékezni. A játékszer kitűnő nevelő eszköz. Nagy befolyással van a gyermek lelki világá­nak a fejlődésére, a szellemi erőit ser­kenti és a teremtő képzetet kiműveli. A játék őseredetü; a primitiv (ős) em­ber ezzel kezdte fej­lődésének folyamatát s a. mai gyermek éle­tében a játékszer ugyanazt a szerepet tölti be miniatűrben, mint az ősember éle­tében. És ha megértjük a játékszer hasznossá­gát, a játékkedv ne­velő hatását, felmerül agyunkban a gondo­lat, hogy mit vesz­tünk azzal, ha gyer­mekeinknek anyagi hiányok miatt nem adhatunk játékszert. Fontos kérdés ez kü­lönösen a nagy vá­rosokban, ahol a ter­mészetes és szabad játék kielégülésnek számtalan akadálya van. Ha körülnézünk proletár otthonaink­ban, ha figyeljük a robotos élet egyhangú szürkeségét és harmóniátlanságát, ha tud­juk, hogy mi magunk is inkább munkagé­pek, teherhuzó ember-barmok lettünk a hajszában — megértjük a gyermekeink Beteg gyermekek játéka a kórházban. életének komor sivárságát is. Érezzük, hogy a szeretet melegét elvonja tőlünk a ránknehezedő életgond, a szegénység s gyermekink — noha van szülőjük — szin­te árváknak érzik magukat, mert a foly­tonos robot elrabolja apjukat, anyjukat. Sok-sok százezer proletárgyermek nem ismeri a napsugaras, mosolygó játék-koré, amikor a színes, illu­­ziós világban gyer­meki lelke megfüröd­­hetett volna. Akik­nek ilyen szürke, ke­­nyérmorzsás gyer­mekkoruk volt, azok­ból lesznek az örökké komor, soha moso­lyogni, kacagni nem tudó, bus emberek. A játékszer lélek­tani és pedagógia, fontosságát azonban az uralkodó osztály is ismeri. Ki is hasz­nálja nemcsak a ma­ga gyermekeinek a nevelésére, hanem a munkásság, a prole­­társág gyermekeinek az elnevelésére is. Bármilyen szigorú, puritán meggyőződé­sű is legyen némely szülő, ha gyermekét játékszerrel magához vonzza egy más kör, nehezen tudja ellen­súlyozni a gyermeki lélekben belopott ká­ros benyomásokat. Könnyelmű tehát az az öntudatos ein bér, aki megengedi, hogy gyermekének a tőkés osztály “jótél kony, emberbaráti” intézményei vagy szervei adjanak aján­dékot. Mert noha in­gyen adják az ajándé­kot, mégis nagy árt vesznek érte: kisajá­títják a gyermek ér­zelmi világát. Ha nemzeti, vallásos vagy alkalmi ünnepe van az uralkodó társadal­mi osztálynak, nem segít az, ha vissza­tartjuk gyermekein­­a gyermek látja, hogy a túl oldalon.) két az ünnepléstől; (Folytatás i — 14 —

Next

/
Oldalképek
Tartalom