Előre - képes folyóirat, 1917. január-július (2. évfolyam, 1-22. szám)
1917-07-15 / 22. szám
1 ■ A RÉGI EGYIPTOM # AZ EGYIPTOMI NÉP TÖRTÉNETE évre újra osztotta föl, minden birtok tulajdonképen az államtól kapott földbérlet volt. Ebből is azt látjuk, hogy Egyiptomban megvoltak az ősrégi közösségnek az emlékei, amikor még nem. ismerték a magántulajdont, hanem minden föld a társadalomé volt, vagyis mindenkié. Az egyiptomi faj, mely a zsidóval rokon, valamikor Kis-Ázsiában lakott, onnan ment át Egyiptomba. Ez a maEgyiptomi felső leányiskola hallgatói. gyarázata annak, hogy egész Afrikát feketebőrü népek lakták évezredek óta, csak éppen a Nílus mentén élő egyiptomiak voltak sárgabőrüek. Magas és szikár termetű, széles vállu nép volt az egyiptomi. Eleinte minden város külön államot alkotott. Az egyiptomi hagyomány szerint Menesz fáraó volt az, aki ezeket a kis államokat egyesítette. Ez Krisztus születése előtt 3500 évvel történt. Ebben az időben Memfi'sz volt a birodalom fővárosa. Menesz utódai tízféle uralkodócsaládból (dinasztiából) kerültek ki, de nagyrészüknek még a nevét sem jegyezte fel a történelem. Leghíresebbek voltak közülök a negyedik dinasztiának tagjai, akik a Krisztus előtt való 3000-ik év körül uralkodtak: Kufu, Kafre és Menkere fáraók, akik nagy piradisokat építettek, 2300 körül Krisztus előtt a fáraók átteszik székhelyüket Tébe városába. Az ott uralkodó királyok közül hires Amenemha, aki hatalmas nagy vizgyüjtőmedencec ásatott: a máig is meglévő Mörisz-tavat. ő építette a világhíressé vált Labirintust is. Ez a 12 udvarból és 3000 szobából álló, tekervényes folyosókkal összekötött rengeteg óráisi épület valósziünleg templomul szolgált. Krisztus előtt 2100-ban nagy csapás éri Egyiptomot. Ázsiából az egyiptomiakkal rokon pásztor-nép, a kóbor hikszoszok törtek Egyiptomra. A hikszosz-nép a városokat elpusztítja, a lakosság nagy részét pedig rabszolgaságba (hurcolja. Csak hatszáz év után szabadultak fel a szolgaság alól. A szabadság évei hozták el Egyiptom számára az ország fénykorát. Az egyip tömi seregek átkeltek a tengeren, behatoltak Ázsia földjére és meghódították Ázsia nyugati felét a Tigris és Eufrát folyók vidékéig. A háborús időkben Egyiptomba sok Az egyiptomi állam élén a fáraó állott. ő volt a király és az istenség földi képmása. Ez a szó is: Fá-Raó annyit * jelent, mint Rá — a napisten — fia. A fáraónak korlátlan hatalma volt alattvalói felett. A régi Egyiptom társadalma több külön rendre oszlott. Egy-egy rendnek kaszt volt a neve. Legelsők voltak a papok, ők voltak a királyok tanácsadói és a legfőbb hivatalok viselői. A papok után a katonák következtek Eze.c aiatt állotta, az alacsonyabb kasz tok, először a föld mívesek, aztán a különféle iparosok, a legutolsó kaszt volt a pásztorok rendje. A kasztok szervezete szerint a fiú apjának mesterségét tartozott követni. Egyik kasztból a másikba átlépni, pásztornak katonává, iparos fiának földmivessé lenni soha sem volt szabad. Az egész birodalmat tisztviselők kormányozták. Tisztviselő csak az lehetett, aki írni, olvasni tudott. Fizetésük élelmiszer, galbona, kenyér, sör volt. Az egyiptomiak családi életében az anyának igen nagy tekintélye volt. A gyermeket áldásnak tekintették és különösen a szülök iránt való tiszteletre nevelték. A gyermekek nem kaphatták meg egészben a szüleik földbirtokát, mert a földet sohasem valamelyik egyén, hanem mindig az egész család örökölte. Mivel a Niluselöntötte a földeket az állam évről-
