Előre - képes folyóirat, 1917. január-július (2. évfolyam, 1-22. szám)
1917-04-30 / 15. szám
— Borzasztó ezzel a géppel. Én összevágom! Az összes énekesek darabjait köhögve adja vissza. , Főnők: Azt hallom, hogy ön megnősül. Dehát hogyan gondol az ön fizetéséből megélni? Alkalmazott: Hát hiszen éppen azért nősülök, hogy jó okom legyen fizetésemelést kérni. Furcsa. A példa nem jó. Tanító: Grün Móric, mondja meg nékem, ha a báró ur venne a maga papájától ioo méter zabot, méterjét io korona 20 fillérrel, mennyit fizetne az egészért? Móric: Semmit, mert az elvből nem fizet. Még a tavalyi zab árával is tartozik. — Mamuskám, te hol születtél? — Budapesten. — Hát én? — Te Bécsben. — És a papa? — A papa Párisban. — Furcsa, milyen messze egymástól és mégis összetalálkoztunk. Egyforma mértékkel. Annuska látta a minap mikor az újszülött öt cica közül hármat vízbe fojtottak. Néhány nappal később a gólya-a mamának ikreket hoz és mikor Annuska nézi a testvérkéket,' azt kérdezi: — Melyiket fogják vízbe fojtani? Nem érdemes. Mariska: Lajoska, jer, játszunk mamát és papát! Lajoska: Bolondság! ha még legalább volna két gyermekünk is akiket veled együtt jól elverhetnék, akkor játszanám; de igy nem érdemes egymagáddal elkezdenem. Pelikán: (a majomhoz) Mondja, tisztelt Majom ur, milyen rokonságban áll ön a mi őrünkkel? Majom: Mit? Hogy én annak a pofának rokona volnék? Tagadom. Sokkal büszkébb vagyok, mintsem akárki emberfiával rokonságot ismernék el. Annak örül. Ilonka: Látod maimis, annak örülök, hogy a gólya néni tehozzád hozott engemet. Mama: És miért örülsz neki? Ilonka: Mert nagyon rokonszenvesnek talállak. Biharmegye székhelye. A kadétiskolában német térkép elé került a magyar fiú. Kérdezik tőle Biharvármegyét. Megmutatja. — Mii a székhelye? A fiú ott látja, hogy Grosswardein ( mert a magyar helységnevekről szóló törvényt kadetéknél nem respektálják) és a német nevet igy fordítja magyarra: — Biharmegyének székhelye: Nagy'volt a tied. Tudja a módját. Ebédnél ül a család. Javában eszik már a húst, de Pistikére* mindenki megfeledkezett. Pistike egy ideig türelmesen vár aztán oldalba böki az édesanyját.-— Édesanyám! — No? — Kérek egy kis sót! — Sót? Minek? — Hát megsózni azt a húst, a kit kapni fogok. Úgy mint a mama. Giziké: Margit, hát nem veszel ma zongora-órát? Margitka: Nem, migrainem van. Giziké: Migrained? Mi az? Margitka: Nem tudom; de mama mindig azt mondja, ha nem akar valamit megtenni. 16 Pletyka. — Hallottad, hogy N. barátunk roppant kellemetlen légyotton találta a feleségét? — Igen; láttam is‘. _ ? ? — Korán jött az ipse, mert csak a pincér volt bent, a gavallér még nem. Az állatkertben. Kis fiú (a kinek a papája szabó). Mamuskám, rokonunk nekünk ez a kecske? Biztatás. A gimnázista megragadja a házi kisasz szonyka kezét és hevesen megcsókolja. — Maga csacsi! duzzog a kicsike, hiszen igy kiálthatok! Fémpróba. Tanár: Hogyan tudjuk meg legjobban, valódi( aranyból, vagy ezüstből készült-e egy ékszerdarab. Tanuló: Úgy tudjuk meg legjobban, ha a zálogházba visszük. Modern felfogás. — Tudod-e, mi az az elégtétel? — Teszem, ha az embert jól nyakon ütik. — Nos és? — És semmi. — Nevetséges! Ez még nem elégtétel! — Tételnek nem tétel; cfe elégnek nagyon is elég. A. Én már csak a régi észjárás szerint gondolkodom: lassan, de eredményesen. B. No, én nem látom, csak a lassúságot, az eredményt azonban csak az adósságai képviselik.
