Előre - képes folyóirat, 1917. január-július (2. évfolyam, 1-22. szám)
1917-04-30 / 15. szám
....... • •- „• • • • • • •. • • • • • V • •. v «• • • ••••••• • • • , V • • •• • ••• .% V» ’ • • • • • • • • • • • • • j» • • A ••••••: •••• • *, ........... • • •• • • v A ••• -• •« ’•••••• * SZILÁNKOK •••••••••••a••••••••••••••••••••*• ' •. \ / : \ \ / .• ::......•••. V ••• V •••• ••••••• V V V '» •••• • • I ( • • « • • ..................... *••••••••••••••••••••••■•»•••••••••■•••a Véres markolással mil- A holnap liók szivébe kapott a Májusa. Múlt s meleg, piros életáradat jelzi az Idő vadul rohanó sorsszekerének földbevájt nyomát. A mult, a tegnap bizakodva reménykedő proletárjának jövőbenéző szemét lőporfüst sürü homálya takarja el s a harc fúriáinak döngető csapásai alatt felhördülő, eltaposott emberbarmok jajszava az a hang, amely a pusztulás éjszakájában eszméletre téríti a kebelbe visszafojtott, remegő Embert! Csatasorba álltak a civilizált Ma emberei s kifinomult vadságaikkal égő pokollá tették a dolgos Múlt verejték kel fölépített világát s a barbárság, vérszomj és állatiasság jelenét átkozták le a szenvedő világra! A megújuló és életretámadó természet boldogító szépségeit mintha meg se látnák a vértől ittas viaskodók s nincs az a földi hatalom, amely bírókra kelhetne az Emberből kiszabadult állattal, hogy azt visszaszorítsa az öntudat korlátái közé. A ránkköszöntő és a múltból ünnepi dísszel felékesitett határnapok, a nagy emlékezések óráit is ime betölti a halálhörgés... Vajon akad-e a Múlt lemorzsolt robotos napjai között egy is, amely a Ma egyetlen órájával összehasonlítható volna? A nagy világmarakodások történetének véres lapjain a maihoz hasonlót nem jegyzett föl a krónikás, mert az egymást irtó emberek lelkében mindig élt egy szunnyadó világremény, amely az életekkel való haramiáskodást megakasztotta. És ma? Ott állunk milliók sirja előtt, ott állanak remegő testvéreink, robotos társaink a végtelen temetőkön füstölgő fegyverrel a kezökben halált osztva s halálraszántan... Hát nem mozdul semmi sem azokban a testvérszivekben ? nem tör elő hajdani Májusok ébresztő, szabadulásra ösztökélő forradalmi ereje azokban a sok millió proletárkarokban? Halotti hidegséggel tör kételkedő lelkünkre a ránkvirradó Május elsejének világreményeket rejtő napja s megdöbbenő öntudattal eszmélünk a nagy csalódásra, amely Május hajnalán ér bennünket... Táborokat, seregeket látunk, habár csak lelki szemeinkkel, de nem a tüntető, forradalmi dalt zengő Munkának milliós táborát. Zeng a dal, amely a múltban a Munka ünnepnapján, forradalmi május elsején százezrek szivében a testvériesülés magasztos érzéseit korbácsolta föl: ma egy vérző, pusztuló nép ajkán tömeggyilkolásra uszító harci riadó lett! Por lepi be a vörös szabadságlobogót! Nincs aki a hullák tömege fölött kibontani merje, s a nagy proletártábor szine-virágának megdermedt kezébe nem áll meg többé... Mi lesz hát velünk? Múlt esztendők Májusát sírba temette a koronás militarizmus s a kezébe ragadt éles kardot ott tartja a még élő s gondolkozó, eszmélő százezrek nyakán. Bárhogyan dűljön is el ez a világkatasztrófa, bármiként is terjeszkedjék a hóditó hatalom: a proletármilliók ellensége, a tőke és a kapitalista világrend egyazon ellenség marad, aki volt. És éppen ezért kell, hogy a harcrakésztető Május elseje még nagyobb, még erősebb jelentőséggel éledjen fel, kell, hogy a Munka ünnepe még kifejezőbbé legyen azáltal, hogy a Ma borzalmasságait is odasorozzuk harci eszközeink sorába. A múlt és a jelen Májusát fel kell, hogy váltsa a holnap Májusa, amely a csatatereken elpusztított proletárok ivadékainak tetemrehivó napjává lesz. * Tavaszi hajnalon biborsugarasan tűz le ránk Május elsejének napja. Távol attól a földtől, ahol fegyverbe kényszeritett proletárok egymást ölni kénytelenek, mi ránk vár a kötelesség a Munka ünnepnapját azzá tenni, aminek lennie kell: a testvériesülés, az Eszme, a felszabadulni törekvő Munka tüntető ünnepnapjává. Egy a bilincs : ha vállra parancsolt katonafegyvernek vagy a kizsákmányoló tőke rabláncának nevezzük! A fegyver rabbilinccsé, a bilincs fegyverré válhatik aszerint, ahogy a sors fordul s a tőke kényszeríti. Proletárok milliói nyögik ebben az országban a hatalom súlyos kezét. Ennek az országnak a békéjét is a véres munkásharcok, üldözések jellemzik. Youngstown sem felejtődik el épp úgy, mint régebben Colorado, 13 Michigan, Chrome, Bayonne. A “béke ben” élő kapitalizmus vérszomj a kikitör itt is, ott is és a 'béke eme háborúiban sem kímélték a munkásvért. A kapzsi tőke lihegve veti rá magát az európai véres milliókra s szemérmetlenül adogatja a militarizmus kezébe a fegyvert — jó pénzért. A munkások százezrei pedig a lehetetlen viszonyok nyomása alatt csak a trösztök koldusmorzsáin élhetnek. És ha kell háború, azt is csinál a tőke, militarizmust is teremt hozzá — jó pénzért. A békés állapotban tehát elég oka van ezen ország proletáriátusának is a harcra, a felszabadulásra törekedni és rá háramlik az a kötelesség is, hogy az Európában fegyversen leigázott proletároknak a jövőbe vetett minden reményét erősítse, táplálja. Május elseje tehát kétszeresen fontos nekünk, mert ha elfojtották a sáncárkokban szenvedő proletárokban a szót, ha a cselekvéstől, a szólástól megfosztották a sajtójukat, ha lehetetlenné is tették az agitációt: a nemzetközi gondolat él; ezt nem fojthatta meg az élőkben a hatalom. Május elseje a Munka, az Eszme, a Gondolat nemzetközi ünnepe, vonuljanak tehát fel a mi soraink e hármas fogalom egységében, testvéries összeforrásban e napon! A holnap Májusát mi — a háborún kivül élő — proletárok telítsük meg tartalommal s akkor a nagy világremény forradalmi napja, a Máius elseje még nagyobb, még fenyegetőbb lesz a tőke szemében... * Európa véráztatta földjén sok százezer proletárt gyilkolt meg a vérszomjas hatalom, meggyilkolhatta az Embereket, de nem az Eszmét! Azok a ka tonák, akik most ködös öntudattal, vérbeborult szemmel egymás mellébe mártják a villogó szuronyt: szárnyrakelő májusi riadóban megérzik a hol nap. a iövő szózatát. Elviszi hozzáiuk a vértől gőztől csatamezőkre a májusi szél, a levegő, a napsugár s a kimerült hadseregek lelke megmozdul... Megmozdulnak a holtak is. mert a holtak özvegyei, árvái: a férjek, apák kihűlt szivének fájdalmas keserűségét maguk ban gyüitik össze s a sok lázadásra érett csira egyszer csak életrepattan valamelyik holnap Májusán s erőt nyerve tőlünk meg azoktól, akik a rettenetes káoszban is a vörös lobogó mellett maradtak: megteremtik azt a nagv, világotrengető öntudatos tábort, amelv elég erős lesz összetörni a fegyvert és a láncot, amelvnek foszlányain épül fel a szabad jövő! Éber László.
