Előre - képes folyóirat, 1917. január-július (2. évfolyam, 1-22. szám)

1917-03-25 / 12. szám

w A művészet törvénye. .. . letörlök emlékezem Lapjáról minden léha jegyzetet, Könyvek tanácsit, képet, benyomást. SHAKESPEARE, Hamlet. A gazdasági viszonyoktól és a belőle nőtt esizméktől nem független a művészet. Az építészt terve megalkotásánál kelle­metlenül zavarja az, hogy mennyibe sza­bad kerülni a palotá­nak és bizonyára csúnyának találja azt is, ha a rendelő csak konyit a dologhoz és nagyképüsködő ko­molysággal nem tart­ja ízlésesnek a mű­vész eredetiségét iga­zoló ujitást. A re­gényíró a ma kicsi­nyes, léleknélküli em­berek életének meg­rajzolója, ha egyéb­­képt-látja is törpesé­­űket és sir és szo­­morkodik azon a lej - tőrecsuszáson, amire rákergette annyi go­noszság apja-anyja: a pénz. Unalmas példálód­­zások egész raját m e s, é l h etnénk, ha szükség lenne ilyes­mire. Ám az élet szé­pen, világosan beszél s ez a beszélő világ mondja csodálatos egyszerűséggel a sú­lyos igazságot: ami belőlem nő, azon any­­nyira érzik a talaj, mint a dusszemü bú­zán a jó, zsíros föld és ez az a keresztség. melyet magán hordoz minden idők művé­szete. Mivel ez már túl -n a filozofáláson azzal, hogy felismert tény, azért mondhat­juk, hogy csak ennyi a művészet törvénye. Ezt a törvényt nem is emberek csinálták, ez úgy adódott s az­­;rt hisszük el és tud­­k meg a vigaszta­­negnyugtató igaz­bogy ennél az elég erős megkötő­szerencsére több fékezője a mil­'s fantáziaiának. Hiábavaló és köznapi munka ez. Mivel a művész tudja, hogy csak az a nagy mű­vészet, amelyet gazdag sz/épsége tesz erő­teljessé, hiszen a művészetet elsősorban szépsége s utána igazsága adja. Nem valamilyen trónusra ültetett igazság, mert az komikus lenne és megakadályozója az újabb igazság hódítá­sának. De a fejlődés kráteréből kiszökött, kiforrt, a haladás, tö­kéletesedés eszméjét hordozó igazság tes­te a szépségnek. Mert csak igazság, az nem művészet, az annyi joggal lehet — tör­vénykönyv is. Művé­szet igazság nélkül talán szép, de nem nagy. Mig ha frigyet köt a szépség az igazsággal, az fel­emelő, az gyönyör­ködtető művészet. Úgy gondoljuk, ez a szemüvege a gon­dolkodó esztétának, melyen át a művé­szetet nézi és értéke­li. Nem faraghat tör­vényt, mert a művé­szetnek nincs törvé-s nye a talajtörvényen' kivül. Ez a nekünk oly ellenszenves fo­galmat is a valóság előtti behódolás dik­tálta. De erősgetjük, hogy ezenkivül más jármot a művészet­nek nem szabad el­szenvedni. A művé­szet tere legyen sza­bad és végtelen, mert csak úgy nőhet nagy­ra és csak igy szület­het meg uj és uj poé­­zise a szépnek. Ezt igazolja, hogy az al­kotás nagy mesterei is szabtak már szürke paragrafusgátakat, de hogy maguk is át­gázolták azt. az hirdeti, hogy a művészet törvénye a törvénytelenség.' Igaz, hogy ennek az ártatlan felismerés­nek szép számú ellenfele is van, akik az­után nem hiszik el, hogy a törvényből un­tig elég ez a legszigorúbb is, hanem jó-AZ ÉRETT IFJÚSÁG. — A. Fraser szobrász müve. maguk is tógát öltenek és korlátokat emelnek, szabályokat állítanak a teremtés dirigálására.

Next

/
Oldalképek
Tartalom