Előre - képes folyóirat, 1917. január-július (2. évfolyam, 1-22. szám)

1917-03-18 / 11. szám

CSEVEGÉS AZ ŰRBEN. Személyek: Terrike ..............■ ■.......................... Anya .............................................. ... A Föld .. A Nap Luna ..............................• ■.............. .. A Hold Neptun .......................................... .. Bolygó Szaturnusz .................................... ... Bolygó Vénusz ............................................ / .... Bolygó ■*— Kezeit csókolom, kedves mama.. . — Jó reggelt, Terrike... Jól aludtál? — Köszönöm, kedves mama... Egy ki­csit fájt a baloldalom, keringés közben. Tudja Isten, mi lehet ez. — Ugyan, ugyan, nem szégyeled magad: ilyen fiatal, viruló asszonykánál. Mikor én harmincezer esztendős voltam, mint te, azt se tudtam, mi fán terem az oldalfájás. — Hja, a mamánál könnyű volt... A mama még százezer esztendős korában is csupa tűz volt... Nem is értem, hogy le­het ez... a mama korában. — Bizony, fiam. Terrikém, ez a mai fia­talság nem olyan, mint a régi volt. Az én anyám, az Alcione, a te nagyanyád, milyen fess, tüzes asszony az még ma is!... De az ifjúság egyre satnyább... Téged pél­dául, Terrike, alig hogy elengedtelek, már tizenötezer esztendős gyerköckorodban el­­kezdtél hülni, meg mindenféle kanyarót kaptál... Ezeket a csúnya daganatokat, amiket most is tele van a szegény kis tes­ted... Mekkora pattanások!... — Igen, ez a Gaurizankár-pörs'enés. Már gondoltam, hogy bekenem valamivel. — Bizony, beteg vagy te, Terrike. De megmondom én neked, mitől van ez. Nem "Itek egészségesen... A te gyereked, Lu­na unokám, az már egészen kiélte magát, az már csupa csont, meg bőr, annak ugyan már nem lesz többé gyereke. Rosszul él­tek, fiam. Tudja Isten, mit csináltok ti éj­­szakánként,t mikor én nem nézek oda. Oda­nézz, például, hát kérlek, a bátyád, a Sza­turnusz... arról már egészen levettem a kezemet, én mondom neked, végleg el fog zülleni. Azt hiszed, nem látom, hogy egész éjszakákat elcsavarog azzal a... azzal a személlyel... — Kicsodával? — Hát azzal a Vénusszal... azzal a szí­nésznővel, kérlek, az ábrázatját. .. ez igy megy most már pár ezer éve--, ez a lum­polás... vagy mi a csoda... Nagyon meg­járja ez a fiú! Nézd meg! — Tényleg, milyen karikák vannak a szeme alatt... — Hát csak azért mondom, édes leá­nyom, jó lesz, ha vigyáztok magatokra. Tudod, kérlek, ez az egész vidék tele van mindenféle betegségnek a csirájával: min­denféle fertőzés, amit nagyon könnyen el lehet kapni... Az öreg Neptun doktor be­szélt nekem ezekről az uj baktériumokról. Valami Homó-nak, vagy népiesen Ember­­féreg-nek nevezik... nagyon könnyen el lehet kapni, aszongya. Ez egy olyan <bór betegség legyen állítólag; a férgek egészen ellepik -az ember bőrét, még a bőr alá is befurják magukat állítólag: ezeket Bá­nyászféregnek nevezik. Hát azért mon­dom, kérlek, vigyázz a drága egészséged­re. — Édes mama... én azt hiszem, már meg is kaptam ezt a betegséget... — Jézus Mária, egyetlen Terrikém! Ne szomoritsd el a szivemet. Mutasd csak ide azt a drága féltekédet. Jajjaj, tényleg... itt egy vörös folt van... egy vörös pörse­­nés... — Bizony, édes mama, egész télen visz­ketett ezen a helyen. Én már azt hiszem, megkaptam. Már régen gyanítottam vala­mit, de elhanyagoltam a dolgot, mert nem bántottak nagyon. De a múlt héten ezen a kis helyen egyszerre megbolondultak ezek a férgek, úgy látszik, ezen a csöp helyen, itt a bőrömön... a Montenegrómon kez­dődött a dolog. — Jajjaj, egyetlen gyermekem, meg fog­lak vizsgáltatni a Neptun doktor bácsival ... Nézze meg csak. doktor ur... — Hát bizony, kérem, nagyságos asz­­szony, a Terrike alaposan meg van fertőz­ve. Tudniillik ezek a baktériumok nemrég összementek, egymást ették és úgyneve­zett vér-nedvet váltottak ki ez által... et­től van a daganat. — Jajjaj, hát mit ajánl, doktor ur? — Kérem, operativ beavatkozás válik szökéssé, ha még egy ideig ez igy tart. De még várunk egy kicsit. Ha nem nyugsza­nak a férgek, egy kis vizet vezetünk oda a Terrike baloldalából, vagy egy kis lávát fecskendezzünk be a kedves mamából... Az egész szervezetet fel kell frissiteni, hogy elpusztuljanak. Egy kis mozgás nem ártana. Rázza meg magát néhányszor, Terrike. — Hallottad, leányom? — Hallottam, édes mama. Majd várok egy kicsit, aztán megpróbálom. Kézit csó­kolom, most tovább keringek. — Isten áldjon meg, édes lányom. Vi­gyázz magadra. Karinthy Frigyes. Antialkoholista korcsmáról. A: Hogy van az korcsmáros ur, hogy maga is részt vesz az antialkoholista moz­galomban és még hozzá olyan lelkes hive annak. B: Nagyon egyszerű a magyarázata — szól a korcsmáros. A részeges embereket utálom; ha bejön egy ilyen, tiz centért nagy kravált csinál és sokszor égy óráig is kell vesződnöm vele, mig túl teszek rajta. De az antialkoholisták, kérem csupa finom emberek. Lopva jönnek és mennek, nincs velők semmi kellemetlenségem.---------o--------­A zeneakadémia egyik tudós professzo­ra a villamoson találkozott egy zenekriti­kussal, a ki jó ismerőse. Egymás mellé éltek és csakhamar élénk beszélgetésbe merültek. Természetesen zenéről folyt a szó közöt­tük. De nem csevekhette-k zavartalanul: szem ben velük egy kis öreg ember ült, aki fá­radhatatlanul ismert operaáriákat zümmö­gött maga elé. Időnként majdnem hango­san énekelt is. A kritikus már a második megállóhely­nél olyan ideges lett emiatt, hogy dühösen a szemébe nézve a kis öregnek, mérgesen szólt rá: — Na, uram, ön épenséggel nem kitűnő énekes! Az éneklő kis öreg nem jött zavarba, hanem nyugodtan vágta vissza: — Mit akar, kérem? Csak nem kívánhat­ja, tizenkét fillérért, hogy — Caruso éne­keljen önnek?! ❖ I EL NEM FELEJTI. "Vg És egész életén át teljes megelégedéssel fog gondolni a mi tökéletes gyé­mántjainkra, óráinkra ékszereinkre és ezüstnemiiinkre. REININGER ÉKSZER ÜZLETE (Nyitva este 9 óráig) 166 Northampton St., Near Second St., EASTON, PA. í

Next

/
Oldalképek
Tartalom