Előre - képes folyóirat, 1917. január-július (2. évfolyam, 1-22. szám)
1917-01-07 / 1. szám
KONCENTRÁLT GYŰLÖLET. “Nincsen olyan harc, amelynél a szemlélő (teljesen közömbös tudna maradni*1, — mondja Max Eastman, a “Masses” cimü folyóirat szerkesztője, a pár héttel ezelőtt megjelent “Understanding Germany” cimü könyvében, amelyet Mitchell Kenerley, new yorki cég ‘adott ki, A 160 oldalra terjedő könyv io—12 értekezést tartalmaz, amelyeknek hátterét mindig az európai világháború képezi. “Még az egyszerű tenisz játék szemlélői is egyik vagy másik fél győzelmét kívánják,” — mondja Eastman, — “hogy kívánhatjuk 'tehát azt, hogy a mai világháború szemlélői teljesen semlegesek maradjanak.! Hja1, az európai háborúval szemben igazán semleges maradt valaki, akkor annak agya abnormális szerkezetű.” Eastman tehát lehetetlennek tartja azt. hogy a normális agyú, normálisan gondolkodású egyén ilyen gigászi küzdelmek alkalmával annyira ura legyen önmagának, hogy érzelmei egyik oldalra se húzzák. Jellemző Eastman gondolkodására az a magyarázat, amellyel ezt a véleményét támogatja. Szerinte az ember úgy van teremtve, hogy valakit, vagy valamit mindig gyűlölni akar. “Gyűlölet az a mozgató erő, amely az ember érzelemvilágának gépezetét hatja.” Amerikában a gyűlöletet koncentrálni tudják. Nem is olyan régen még a “tiszteletreméltó” polgárok összes gyűlölete az Industrial Workers of the World ellen irányult. Aztán jöttek sorba a “Kaiser,* a “német kémek”, a választások előtt pedig a “kötjeles” polgárok. Minden nemzet kiválasztott" vafaímit, amivel eldíicsekszik' amit talán legjobban a “nemzeti büszkeség” szavakkal fejezhetünk ki. Amerika kérkedik a Monroe-doktrinával, Anglia a “tengerek királynőjének” nevezi magát, a németek pedig azt éreztették a többi népekkel, hogy a német “kultúra” jóval magasabb rendű minden más kultúránál. Más szóval ez azt jelenti, hogy a német tanultabbnak, okosabbnak 'tartja magát a többi népeknél. És éppen ez az önhittség az, amit az amerikaiak nem tudnak megbocsájtani. Innen magyarázhatjuk ki azt a nagy gyűlöletet, amellyel az amerikaiak a németek ellen viseltetnek és semmi esetre sem abból, mintha az amerikaiak valami nagy szeretettel viseltetnének a háborús nemzetek bármelyike iránt is. Figyelemre méltó még e kötet “What is Patriotism?” (,Mi a hazafiság?) cimü értekezése is. Eastman ebben az értekezésében azt mondja, hogy mindenki szeret harcolni, még a béke hive is. ö például a béke hive, de azért szerette volna elverni Rooseveltet, midőn az kigunyolta a békemozgalom vezetőit. Sok sz|cllemes meghatározással és epigrammával találkozunk még “A háború lélektana”, “A háború fajai” cimü értekezésekben is. MÁS SZEMÉBEN A GERENDÁT! A német hazafiak azt hiszik, hogy valami rendkívüli nagy felfedezést tettek. Legalább erre enged következtetni Ernest Zu Reventlow gróf “The Vampire of the Continent” (A kontinens vámpirja) cimü müve, amelyet a new yorki Jackson Press nevű vállalat adott ki, és amellyel u.tonutfélen eldicsekednek. A gróf ur, aki mellékesen zsurnalisztikával is foglalkozik, felfedezte azt az állítólag eddig nem ismert tényt, hogy Anglia nem visel háborút “szerelemből” és hogy minden háborúnak valami gazdasági háttere van. A gróf ur és követői nem igen foglalkoztak Marx-elméletekkel, nem sokat tudnak a “történelmi materializmus” néven ismert elméletről sem, amely ezt az igazságot már évtizedekkel ezelőtt megállapította, hanem egy merész vágással bebizonyítják ezt a “most” felfedezett igazságot Angliára vonatkozólag-, elhallgatva természetesen a többi országok uralkodóosztályainak hasonló üzelmeit. Reventlow könyvének irányát egy állítólagos angol tengerésztiszt Írásaiból vett következő idézet szabja meg: “Mi (angolok) nem szentimentális okokból kezdünk háborút. Nem hiszem, hogy valaha is tettük volna. A háború nem más, mint a kereskedelmi vetélykedés következménye, olyasvalami, amiből hasznot huzunk. Mindenféle okokat -sorolunk fel a háború előidézői gyanánt, de a valódi ok mindig a kereskedelem. Hiába mondjuk, hogy erre, vagy arra a helyre katonai szempontokból volt szükségünk, -ezzel nem tudjuk eltakarítani az igazi okot, amely semmi más, mint a kereskedelem, amely az éltető vért adja számunkra.” Reventlow megjegyzi aztán, hogy ezzel az idézettel kellene kezdeni Anglia minden történelmét. Ez igaz, csakhogy ez az idézet. a többi nagyhatalmak és volt nagyha— 15 — talmak történelmeihöz is odaillene. Reventlow gróf -természetesen csak az angolok (történelmével törődik. Kimutatja, hogy a német- és a német -műveltség hatása alatt álló iskolákban eddig teljesen hamis történelmet 'tanítottak. Ezekben a történelmekben többek között azt tanítják, hogy Anglia a vallás-szabadság megóvásáért vívott nagy harcot Spanyol-országgal Erzsébet királyné ala-tt. Ez egyike a legnagyobb hazugságoknak. Spanyolország királya, II. Fülöp egyálalában nem törődött volna Angolot szággal és nem is gondolt arra, hogy az “egyedül üdvözítő” vallást az angolokra ráerőszakolja, — mint ahogyah ezt eddig minden európai iskolában tanították, - hanem védekeznie kellett neki az angol kalózok ellen, akiket az angol admirálisok nyiltan támogattak. Az angolok ugyanis elfogdosták és kirabolták az Amerikából meg Indiából hazatérő kincsekkel megrakott spanyol és portugál hajókat. Sőt egyes angol kalózcsapatok hadihajók segélyével egész kikötő-városokat raboltak ki és égettek fel. Ezeknek a gazságoknak a megtorlására épitették a sparfyolok a hires nagy Armadát, amely olyan szerencsétlenül véget ért és amelynek pusztulása óta az angolok a világtengerek uraivá lettek. Ettől kezdve Anglia “vampir” .módjára szivja ki az európai népek vérét. Ettől a gondolattól vette Reventlow a könyv nevét is,- amelyben rendszeresen kimutatja, hogy miként használja fel Anglia egyik európai országot a másik leverésére, mialatt ő magához ragad mindent, amit az egymással veszekedő országoktól elvehet. Geréb József. A ki nem dolgozik, ne is egyék, mondá egy apostol. És evett. De ez volt egyúttal a munka, melyett végzett. A ki nem dolgozik, ne -is egyék, mondá egy nemzetgazdász. És felelt az éhező nép: aki nem eszik, nem bir dolgozni sem. A ki nem dolgozik, ne is egyék, mondá egy államférfim És megírta saját politikai pályafutását. A ki nem dolgozik, ne is egyék, mondá egy miniszter. És a munkanélküli munkások feleiének: de a ki másokat a munkában akadályoz ép oly kevéssé. (Multatuli) hhhhh
