Előre - képes folyóirat, 1917. január-július (2. évfolyam, 1-22. szám)
1917-02-25 / 8. szám
melyeknek nyílt szándéka — harcolni a béke mellett. A nők “békepártja” számtalan táviratot küldetett a kongresszusi képviselőknek, hogy ne álljanak a háború pártjára. A S. P. szuffragette csoportja természetesen nem azokat a szuffragetteket támogatja, akik hazafias fellángolásban a háború mellett agitálnak, hanem ellenkezőleg, nagy kampányt kezdtek a háború ellen. “Az általános női békeszövetség”, melynek nők a tagjai nem küldenek táviratokat az elnöknek azért, mert abban a meggyőződésben élnek, hogy az elnök nem óhajt háborút. A béke érdekében csak az öntudatos munkásnők tömege dolgozik, azok, akiket az amerikai kapitalizmus kiábrándított a hazafias, háborús tébolyból, akik látják és érzik, hogy ott a helyük, azoknak a táborában, akik a szolidaritás, nemzetközi gondolat eszméjétől áthatva dolgoznak az emberiség általános békéjének az érdekében, folyton harcolva a háború és a kapitalizmus ellen. Ezek az amerikai nők: proletárnők. EGY KIS HOZZÁSZÓLÁS A VITÁHOZ. Tisztelt szerkesztő elvtárs! Mivel az Előre Képes Folyóirat olvasóinak alkalom adatott, hogy eszméiket egymással kicserélhetik, én is bátorkodom hozzászólani a szociális kérdéshez. Annyit jegyezhetek meg, hogy olyan nőnek, aki le van kötve vagyis a háztartás gondjaival van elfoglalva, sajnos — annak igen kevés ideje jut arra, hogy a szocialista mozgalomban részt vehessen. Hanem hozzájárulhat azzal, hogy férje minden esetre részt vehessen az agitációban, a gyűléseken, mert nem tartja őt viszsza. Van — sajnos — sok olyan nő is, aki még igy sem segíti a mozgalmat; úgy gondolkoznak igen sokan, ha ő nem mehet, akkor a férje se menjen. Viszont van sok olyan nő, akinek családi helyzete megengedi, hogy a mozgalomban részt vehessen, de a férjében túlteng az önzés s néni hajlandó egy kis kényelemről lemondani, hogy a felesége legalább néhanéha elmehessen egy-egy gyűlésre, előadásra. Az én nézetem szerint az, hogy a munkásnők, családanyák látják a nagy ellentétet a munkásasszony és a módos dámák közt, akiknek van elég idejük még léha szórakozásokra is, míg a szegény munkás feleségének még annyi ideje sincs, hogy a szabad levegőn lehessen: — ez a felismerés is — mondom sokban hozzájárul ahoz. hogy a munkásasszonyokban fel- ] ébressze az osztálytudatot; a körülmények és a családi helyzet is jó szocialista nevelő a szegény munkásasszonynál. Végül ajánlom az elvtársnőknek, hogy munkáslapot olvassanak! Az asszony olvasmánya nagy befolyással van a lelkiálla- • potára, a szocialista sajtó helyes gondolkodásra, nemes eszmékre és tiszta igazságokra tanít. A szocializmus megértésére és megszeretésére ez a legjobb ut. Elvtársi üdvözlettel, Lederer Béláné Brooklyn,, N. Y. MATERIALIZMUS. A legtöbb dolgok ismeretéhez csak érzékeink által jutunk s az egyedüli biztosság, melyet az anyagi világ egyes tárgyainak minőségéről szerezhetünk, abban fekszik, hogy azokat minden egészségesen organizált ember érzékei egyaránt felfogják. A mire nézve ezen megismeréssel birunk, azt mint létezőt fogadjuk el s a kételkedésnek is csak teoretikus értéke lehet ilyen tárgyakról. De testi érzékeinken kívül, melyek által egy bizonyos körben vagy pillanatban létező tárgyakat felfogunk, vannak más képességeink is, melyeknek segedelmével az időben vagy térben távol fekvő tüneményeket összekötve, azoknak okait s következéseit vizsgáljuk. Vájjon ha minden józan ember ;az egyes tünemények összeköttetéséből ugyanazon .következtetéseket vonja le, ebben oly dolgokra nézve, melyeknek ismeretéhez anyagi érzékeink által nem juthatunk, nem fekszik-e az igazságnak ép oly bizonyos lényege? Hogy okoskodásunk utján szintúgy csalódhatunk, mint érzékeink által, az nem szenved kétséget; de bizonyos az is, hogy miután számtalan tárgy létezik, melynek ismeretéhez érzékeink által nem juthatunk, ezekre nézve minden ismeret s bizonyosság csak a józan eszü emberek egyenlő ítéletében kereshető; s aki az ilyenekben azért kételkedik, mert valóságukról testi érzékei által nem győződhetett meg, nem józanabb annál, aki a hang vagy illat létezését kétségbe vonná, mert létezésüket csak érzékei s nem okoskodások által bizonyíthatja be. Ha tehát elismerjük, hogy anyagi érzékeinken kivüí vannak más tehetségeink is, s bizonyos tárgyaknak ismeretéhez csak ezek által juthatunk, nincs ok, melyért ezekben inkább kételkednénk, mint azon ismeretekben, melyekhez érzékeink által jutottunk. Valamint a csalódás lehetséges, igy a valószínűség egyenlő mindkét esetben. GONDOLATOK. — Nem kell megijedni attól, hogy egy szép hazugság többet ér egy jó igazságnál, hanem meg kell fogni ezt a dolgot ott, ahol megfogható. Amint a hazugság felöltözik szép külsőbe, úgy felöltöztethető az igazság is és akkor mégis csak többet fog érni és jobban fog hatni, mert éppen abban áll az igazságnak igazság volta, hogy több embernek használ, mint árt. * — És ha ruha teszi az embert, nem kell ettől sem visszariadni: a tartalmas ember sem köteles külsejét elhanyagolni. Senki sem zseni attól, hogy kócos és senki tehetségtelenségének sem oka az elegáns külső. De elveinkkel sincs külsőnk összefüggésben. Hogyha érzelmeink és elveink radikális volta arányban állana külsőnk elhanyagoltságával, akkor a leglázasabb forradalmár a vicclapok az a kopott alakja volna, ki csak egyszer szokott egy évben megfürdeni. * Igazságokért tudnun kell meghalni. Szép dolgokért érdemes élni. * — A művész ismer szépet és csúnyát, a filozófus jót és rosszat, a politikus hasznos és káros dolgokat. De más időben is élnek. A művész, az iró és a filozófus magát a végtelenhez viszonyítja, a politikus — 5 — a má-hoz, vagy ha nagyon előreátó, a közeli holnaphoz. * — A művészetben a népszerűség a múltat jelenti, a politikában a jövendőt. A politikában sem következtethetünk ugyan a népszerűségből a dolgok belső értékére, de a jövendőre igen. Mert nem igaz, hogy a népszerűség ingatag alap: a tömeg sokkal lustább, semhogy gyakran változtassa ideáljait. * — Az igazság nem mindig logikus. Illés Béla.---------o--------A HÁROM HOLLÓ. Az akasztófán három holló ült. A tudós madarak most, vacsora után komolyan értekeztek az emberről. — Az ember nagyon jó állat, — mondta az egyik holló. — Szeretem az embert. Azért7 is, mert olyan különös és változatos. Sok emberből étkeztem már, de két egyformára még sohasem akadtam. — Ezt én is észrevettem már, — mondta a másik kissé nagyképűen. — De úgy érzem, hogy az emebrek megcsalnak minket. Itt lógnak az akasztófán, vagy fekszenek az árokban, de a szive és az agyveleje mindegyiknek hiányzik. Azt nem hozzák magukkal. Pedig azt szeretném legjobban. Hova lesz az? — Csacsi, — szólt a harmadik holló, a legöregebb, a legbölcsebb. — Azt az_ aszszony eszi el előlünk. A szakácsnő, aki a legjobb falatot kinn tartja a konyhában. Mm M
