Előre - képes folyóirat, 1917. január-július (2. évfolyam, 1-22. szám)

1917-02-25 / 8. szám

A háború és a Rothschildok. (Folytatás.) Franciaországban a nemzeti adóssá­gok e civilizáló befolyása még előbbre haladt. Nemzeti adóssága majdnem hat és fél billió dollár, a községi adós­sága körülbelől egy billió. A franciák tehát körülbelül hét és fél billió dollár erejéig vannak “civilizálva”. Az évi kamatja nemzeti adósságuknak majd­nem $200,000,000. A községi adósság kamatja $40,000.000. Ez azonban még nem az egész. 1906-ban Franciaország városai tartoztak $90,000.000 dollárral. Ez a kolosszális összeg hét év alatt száz millióval növekedett. Németország fülig van az adósság­ban. Az állami és megyei adósság egy­bevetve majdnem négy és fél billió dollárt tesz ki. A községi adósság két és fél billiót tesz ki. “A községi adós­sága a legtöbb német városnak — mondja President Jordan, — már hosz­­szu idő óta minden tiz évben megkét­szereződött.” A nemzeti és megyei adósságok kamatai $175,000.000. A községi adósságok kamatai $100,000,- 000. Ez a története Németország nagy­ságának : Hét billió adósság —, amely folyton növekszik; kétszáz hetvenöt millió évi kamat —, amely ugyancsak növekedik és ezenkivül még van egy szocialista párt, amely nagyobb min­den más politikai pártnál Németor­szágban — és amely szintén növe­kedik. Ily kolosszális költekezők mellett az amerikaiak csekélyek és alig észreve­hetők. Az amerikaiak nemzeti adóssá­ga valamivel kevesebb mint egy billió. A megyei és községi adósságaik körül­belül két millió. Az összes évi kamat ötven millióra rúg. De mint minden más ilyen kamat, ez is az “örökkévaló ságig” fog fennállni. Az értékpapí­rokra ez nincsen rávezetve, azonban a tények ezt mutatják. Mint minden más ön-becsülő nép, az amerikaiak sem szándékoznak adósságaikat meg­fizetni. Vagyis, hogy pontosabbak le­gyünk, ia kapitalistáknak, akik arra számítanak, hogy az amerikaiakat “minden időkre és az örökkévalóság­ig” kizsákmányolhatják, nincsen szán­dékukban az Uniónak adósságai fize­tését megengedni. Ők folytonosan újabb és újabb terveket kovácsolnak abból a célból, hogy mindig mélyeb­ben belevihessék az Uniót az adósság­ba. Elkábitják őket a “világhatalom” bűvös gondolatával. Azt mondják, hogy mily fenséges dolog a világ nagy nemzetei közé számítva lenni, ők tüzelnek nagy katonai szervezetek fenntartására és több és nagyobb dreadnoughtok építésére. Harminc évvel ezelőtt majdnem semmit sem költöttek a tengerészeire és csak va­lamivel többet a hadseregre. Ma $300,000,000 költések évenként a ten­gerészet- és katonaságra. Majdnem egy millió dollár naponta. Hatvanöt cent minden dollárból, melyet az ame­rikai kormány adó formájában hajt be, a múlt és jövő hadiköltségeire megy. A nemzeti adó fejenkint $6.00. Nemzeti, állami és városi adók -- Presi­dent Jordan szerint (‘War and Waste“ p. 91) $38.50 személyenkint. Szorozd meg ez összeget családod tagjainak számával és megtudhatod, mennyit hajtanak be tőled egy vagy más mó­don a különböző kormányok fenntar­tására, melyek alatt élsz. A világ kötött adósságai hatvan billió dollárt tesznek ki. Az évi kamat körülbelül két és fél millió. E teljes összegből harmincnyolc millióval az államok tartoznak, a többivel pedig a megyék és városok. President Jordan nyilatkozata ázerint az összes nemzeti adósságok háborús kiadásokat képvi­selnek, s a kivételek csak jelentékte­lenek. De hagyjuk el e horribilis számokat és vegyük fel egy élvezetesebb téma­fonalát. Mayer Anschel, a Rothschild­­család alapitója, 1743-ban Németor­szágban, Frankfurt városának zsidó negyedében született. Látszólag sze­rencsétlen csillag alatt született. Mint zsidónak, gettóban kellett laknia. A gettónak csak egy utcája volt, az úgynevezett “zsidó utca”, amelyben már századok óta voltak beszorítva a németek által e faj képviselői. Minden este egy bizonyos időben az utcák ke­resztezéseinél és az utcavégeken, lán­cokat húztak ki, mellyel megakadá­lyozták, hpgy ez órákban bárki is a gettóból eltávozhassák vagy oda be­mehessen. Reggel azután a láncot el­távolították. Napoleon volt az, ki e láncokat letörte és kijelentette a zsi­dóknak, hogy ezután bárhol élhetnek. Nemsokára azonban Napóleonnak ma­gának is költöznie kellett és a zsidó­kat ismét régi hajlékaikba kényszerí­tették. Franklin Benjámin szokta volt mondani: “három költözködés éppen — 2 — Irta: ALLAN L. BENSON Fordította: SZOMOR JÓZSEF olyan rossz, mintha a háza ég le az embernek”. Azonban úgy látszik pz nem mindig igy van. A németek kény­­szeritették a zsidókat, hogy saját há­zaikat 200,000 dollárért vásárolják vissza. A Rothsehild-esalád alapítójának ifjú korában nem is Rotschild volt a neve. Az ő idejében még egyáltalában nem is igen volt vezetékneve az embe­reknek. így mig az ifjú Rothschild neve Maier Anschel volt, az -apját Anschel Mózesnek nevezték. A Rot­­schild név onnan származott,. hogy a házat, melyben a család lakott, egy vörös paizs jelezte, melyet németül “rothschild”-nek neveznek. Abban az időben a házak még nem voltak megszámozva, hanem minden család valamely képet, vagy más is­mertető jelet akasztott háza falára. Mikor aztán a törvény kimondotta, hogy mindenkinek nevet kell válasz­tania, ez a zsidó család a vörös pajzsra gondolva, a “Rothschild” nevet vette fel. Az akkori frankfurti gettó-élet na­gyon érdekes dolgokat tár elénk. Mi­kor a láncozott utcákról olvasunk, úgy tűnik fel e hely, mint valami bör­tön. Azonban, midőn arról olvasunk, hogy a milliomossá lett Mayer Roth­schild éltes anyja azt óhajtotta, hogy életének végső napjait, a gettó zsidó utcájában, a vörös pajzszsal megjelölt házban akarja leélni, úgy tűnik fel, hogy még sem lehetett börtön az a hely, vagy legalább is ennek az asz­­szonynak nem. Az sem bizonyos, hogy a frankfurti zsidónegyed oly szegény­séggel lett volna sújtva, mint a new yorki East Side ma.' A frankfurti zsi­dók rendelkeztek azzal a 200,000 dol­lárral, mellyel saját házaikat vissza­vásárolhatták a németektől. A new yorki East Side zsidói nem is tulaj­donosai lakóházaiknak. A legkényel­metlenebb az volt a frankfurti zsidók életében, hogy a németek évente csak két házasságot engedélyeztek. A háT zasságok abban az időben nem az ég­ben köttettek, hanem “made in Ger­many” hathónaponként egyszer. Mayer Rothschild gyermekkorában rongyot szedett és olyan dolgokkal házalt, melyeket batyujában, vagy toló-kocsiján elhelyezhetett. Apja zsidó rabbit akart belőle nevelni s e célból el is küldte teológiai iskolába, azonban az öreg gentleman hamar el-

Next

/
Oldalképek
Tartalom