Előre - képes folyóirat, 1917. január-július (2. évfolyam, 1-22. szám)
1917-02-18 / 7. szám
használhatnak — ágyutölteléknek. Meggátolják az akarat kifejlődését ebben. A militarista nevelésnek ez az egyik pedagógiai hátránya. A magasabb iskolákban azonban nemcsak pedagógiai, hanem társadalmi hátrányai is vannak a militarista nevelésnek. Ezekre'azonban — térszüke miatt — részletesen nem térhetünk ki ez alkalommal. Minthogy azonban az amerikai iskolák gyermektömegét nagyobbára a munkásság gyermekei szolgáltatják, a militarista nevelés első sorban a munkásosztály családjait éri leginkább. Az amerikai munkásosztálynak kiváltképen nem érdeke az, hogy gyermekeik majdan a katonai állam ágyctöltelékéül szolgáljanak, ezért föfontosságu a munkásság szempontjából ennek a tendenciának a figyelemmel kisérése s felkészülés az iskolák militarizálásának a lehetetlenné tételére. A PEZSGŐZŐ VILÁGVÁROS A legnagyobb jólét árnyékában a legkiáltóbb nyomor tanyáz, — ezt a megállapítást nagyon sokan igazolták már. Akik nemcsak kuriózumból, hanem az élet mélységeinek a meglátását vágyó lelki szomjúságból kutatták és figyelik az emberek közti éles társadalmi elhatárolásokat, összeütköző ellentéteket, meg tudják állapítani a fenti mondatba foglalt igazságot. A világvárosok nem igen bő sorából, kétségtelenül New York érdekli legjobban a szociális kérdésekkel foglalkozó embert. Amit ebben a nagy városkoloszszusban tapasztalhat az ember, az nagyon sok következtetésre adhat anyagot; mert New York képviseli a maga óriási embertömegével, üzleti és társadalmi életével ennek az országnak típusát, jellegét. Ha nem is áll minden amerikai városra az, ami New Yorkra, a hangadó, a példa, a rendszert mutató mégis csak ez a metropolis. Mindenesetre jellemző tehát az a tény, hogy ha New Yorkban óriási mértékben felhalmozódott a vagyon és a gazdagság, akkor itt található a legkiáltóbb nyomor is. És ez igy is van. Visszatérve eredeti témánkhoz, iarról akarunk megemlékezni, hogy mennyi italt, első sorban pedig pezsgőt, fogyaszt naponta New York? Egy élelmes és erős megfigyelőképességgel biró riporter összegyűjtötte az adatokat New York italfogyasztásáról és ezek nagyon érdekesek. New York naponta egy millió dollárt költ szeszes italokra: pálinkára, borra és sörre. Ebből az összegből 20 ezer dollár esik csupán a legdrágább italra,, amelyet csak módos, pénzes emberek fogyasztanak: a pezsgőre. Húsz ezer dollárt költenek el New Yorkban naponta pezsgőre! Minden nagyobb hotel a városban naponta átlag 150 palack pezsgőt árusít el; ezeken kívül van még számos kisebb vendéglő, szerte szórva a város különböző negyedeiben, ahol társas összejöveteleken, banketteken szintén fogyasztanak pezsgőt; ezenkívül figyelembe veendők a gazdag magánházak ís, ahol legkedvesebbet egy üveg pezsgőt fogyasztanak el minden étkezésnél. Tehát nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy naponta átlag 4000 üveg pezsgő fogy el s minthogy egy-egy palack ára átlagosan $5, tényleg 20 ezer «dollárra rug a napi pezsgőfogyasztás. Honnan veszi New York ezt a sok pezsgőt? Mielőtt a háború kitört, New York 36 millió dollár értékű pezsgőt importált Franciaországból. Az 1909-ik évben mintegy fél millió láda pezsgőt hoztak New Yorkba. A szállítmány 12 és negyed millió dollár értéket képviselt. Érdekes, hogy az importált pezsgőmennyiségének fele New Yorkban fogy el. Az az New York egymaga annyi pezsgőt fogyaszt, mint az egész ország.-Most perzse nehéz kaipni importált francia pezsgőt, de azoknak, akik nem fukarkodnak a pénzzel, nem hiányzik a pezsgő sem. _ Megemlíti az a riporter, aki ezeket az adatokat összegyűjtötte, hogy nemcsak tőkepénzesek, gazdag emberek, isznak pezsgőt, hanem vannak sokan olyanok is, akik csupa feltűnésből, fitogtatásból és urhatnákomságból isznak pezsgőt, hogy lássák, miszerint van nekik miből költeni. Az ilyenek rendesen nagy feltűnés keltéssel fogyasztják a pezsgőt, a nyilvánosság szeme láttára. Jellemző ez New Yorkra és azokra, akik szórják a pénzt a tömérdek pezsgőre. Gazdag üzérek, gyárosok, tőkések egész orgiákat csapnak a pezsgővel s vagyonokat lumpolnak e.1 egy-egy pezsgös éjszakán, de ha a pénzüket termő gyárak munkásai egy-egy egészségügyi rendszabály keresztülvitelét sürgetik, ami talán néhány száz dollárba kerülne, a (gyáros-10-ur akár sztrájkba tudja őket kergetni, de nem költi el azt az összeget. A örökösen pezsgővel élő nagy üzlettulajdonosok, a nagy áruházak főnökei egyegy munkáslánynak heti 5 dollárt fizetnek csak, mig egy üveg pezsgő szintén legalább is öt dollár, amit számtalansztor megtetézve fogyasztanak el. A pezsgőfogyasztás nem érdekelne bennünket, ha nem tudnók azt, hogy minden üveg pezsgőt sok-sok bérrabszolga, a nyomorba, prostitúcióba űzött proletár véres verejtékkel izzad ki a tőkés számára. Hogy a kapitalisták, a nagy urak pezsgőt ihassanak ezer meg ezer proletár gyermeknek nem jut elég tej a táplálkozásra, mert a tejért fizetendő néhány cent sokkal súlyosabban érinti a proletár szülő jövedelmét, mint a munkaadót a pezsgőért fizetett dollárok. Amikor zivataros, havas, hideg téli éjjeleken New York East Side-ján rosszlevegőjű, hiányosan fütött nyomorlakásaiban, a tenement-kaszárnyákban alig van vacsorára való étel, a fényes hotelok csilláros termeiben, szeparéiben, a Restaurant-ok parkettezett éttermeiben durrog a pezsgőspalack és a pénz .pöffeszkedő urai mámorosán pislognak a ledér szórakozások felé. A legnagyobb jólét árnyékában a legkiáltóbb nyomor tanyáz — s ezt a mai rendszer ‘teszi lehetővé, lamiko.r milliók erejét, munkáját zsákmányul dobja oda a jóléttől elbódult s pezsgésen tobzódó henyéknek. Vájjon elég gyorsan nő meg a nyomor árnyéka, hogy betörjön a ledér fényességbe? Az Egyesült Államok^ 15 százalékos vámot vesz az idegen országokból importált könyvektől. A vallásos, filozófiai vagy más tudományos tárgyú könyvek azonban vámmentesek.
