Előre - képes folyóirat, 1917. január-július (2. évfolyam, 1-22. szám)

1917-02-18 / 7. szám

töt és visszamennek a robbanás helyére. Majd eltávolítják a kőtörmeléket, síneken haladó vagy gőzerővel húzott kocsikba rakják és kiviszik az alagútból. Az alagutépitő mérnökök ütő és nyomó fúrógépeket használnak. Az ütő fúrógép fúróin vésöalaku ól van, amely rendkívül gyorsan ismétlődő ütésekkel mélyed a sziklába. A nyomó fúrógépek fúrói fúrás közben óriási erővel szorulnak a sziklafal­hoz és valósággal belenyomják a nyílást; a robbantószerekre való fúrólyukat. A fúrógépeket kézzel is hajtják, több­nyire azonban sűrített levegővel, gőzzel, villamossággal és viznyomással mozgat­ják. A műszaki tudomány mai állása sze­rint legjobb eiedményt a sűrített levegő­vel dolgozó pneumatikus fúrógépek értek el. Ez a ép úgy dolgozik, hogy az alagút bejáratánál felállított légsűrítő szivattyú vascsövön, illetve kaucsukcsövön át kom­primált (sűrített) levegőt szőrit be és hajt a fúrógéphez. A gép furóereje gyúr. egymásutánban lökéseket mér a kőzetre és minden egyes lökés után egy kicsit el is fordul, úgy hogy a lyuk fenekét a furó­­vésők körüskörül egyenletesen érik. A fu­rának a kőzethez lökést — az úgynevezett ütőmozgást a gép hajtására használt sűrí­tett levegőnek hatása végzi. Másféle szer­kezetű a villamos fúrógép, amely szintén ütve működik. Azt a vasrudat, amelyre a fúrót szerelték, három dróttekercs járja körül. A dróttekercsek veszik fel a villa­mos áramot, amelyből a beléjök tolt vas­rúd mágnessé válik és mozgásával a fura ütőmüködését okozza. A fúrás és robbantás a legfontosabb ré­sze az alagutépitésnek. De a sziklák meg­fúrásán és eltávolításán kivül még számta­lan sok nehézséggel kell az alagút építé­sénél megküzdeni. így igen sok gondot okoz az alagutban levegő. Hosszú alag­utakban —■ természetesen csak addig, amig nincsenek teljesen átfúrva és a leve­gő nem járhat rajtok keresztül — tűrhe­tetlen a meleg. A föld belsejében a színé­től számítva 30 m. mélységig ugyanolyan meleg van, mint a föld felszínén. 30 m.-en alul azonban 30—50 méterenként lefelé haladva, egy-egy fokkal emelkedik a me­leg. Elképzelhető tehát, hogy például 1000 m. mélységben — a hegy csúcsától számítva, — milyen elviselhetetlen már a hőség! Amellett pedig gyakran életveszé­lyes gázok, petróleum-források törnek elő fúrás közben, amik még jobban megront­ják a levegőt. Hogy tehát a munkások az alagutban zavartalanul dolgozhassanak, az alagút levegőjét szellőztetni kell. Ez pedig úgy történik, hogy az alagútba vezető csöveknek kivüllevő nyílása előtt dobalaktt szerkezetben géperővel forgatnak egy la­pátos kereket, az úgynevezett ventillátort. Ez a szerkezet belelfajtja a friss levegőt a nyílásba és kiszorítja onnan a romlott le­vegőt. De még így is elég rossz és meleg a bentlévő levegő, úgy, hogy emiatt pl. a Szent-Gotthard-alagut (Svájc) építése közben a munkások napi 5 óránál tovább nem tudtak dolgozni. Sok bajt okoz a minduntalan felfakadó forrásvíz is. Volt már rá eset, hogy az elő­(Folytatás a 14-ik oldalon.) A Connaught Tunnelnek . az alaguthoz vezető , részének a kimélyitése és építése.

Next

/
Oldalképek
Tartalom