Előre - képes folyóirat, 1916 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1916-11-26 / 45. szám
vagy ki lehet békülnie, vagy meg kell, vagy lehet egyeznie a haladással, a liberalizmussal és a modern civilizációval.” Mivel mindezek, s elsősorban a modern civilizáció kulturértékek, sőt a kulturérték, a harc, amely az egyház ellen e végből folyik, méltán megérdemli a kultúrharc nevet. Az egyház korán felismerte a tudomány fejlődéséből reáháramolható veszedelmet: üldözte az uj igazságok felfedezőit és hirdetőit. Amig volt hatalma hozzá, magukat az embereket égette meg; mikor ezt már nem tehette: könyveiket. Majd kísérletet tett arra, hogy megtompitsa az uj igazságok hegyét, kivegye méregfogukat. Ezért vették a XVII. században a jezsuiták kezükbe a közép és felsőoktatást, az uj igazságok termelő és továbbadó helyeit. De mindezen gátak gyöngéknek bizonyultak: a hatalmas áradat keresztültört rajtuk s szövetkezve az uj társadalomban létrejött uj politikai erőkkel, megteremtette a francia forradalmat, amely az uj világfelfogásnak gyakorlati alkalmazása volt. A pápa azonnal felismerte a forradalmat mozgató elvek veszedelmes természetét és állást foglalt ellenük. VI. Pius 1791. április 23- án kelt levelében elitélte az emberi jogok kiáltványát, mint a vallással és társadalommal ellenkezőt; 1790. március 29-iki allokuciójában kárhoztatta, különösen a lelkiismereti szabadságot, s később a gondolkozás és sajtó szabadságát. Majd rosszalta a szabadság és egyenlőség forradalmi jelszavait, mivel a szabadság szerinte csak megrontja a lelkeket és erkölcsöket, az egyenlőség pedig aláásván a tekintély elvét, megbontja a társadalmi békét. XVI. Gergely pápa 1832-ben kibocsátott Mirari vos kezdetű enciklikájában deleriumnak nevezi azt a véleményt, hogy a lelkiismereti és vallásszabadság minden embernek oly joga, amelyet minden jól szervezett államnak hirdetnie és biztosiania kell és hogy a polgároknak teljes szabadságuk van arra, hogy a szónak, nyomtatásnak vagy másnak az 'útját nyíltan és nyilvánosan kifejezhessék véleményeiket, bárminők is azok, a néRcül, hogy az egyházi vagy világi hatóságnak joga volna ezt a szabadságot korlátozni. Azonban nemcsak a hivatalos egyház állott erre az álláspontra, hanem felléptek a theokratikus felfogás nagy elméleti s többnyire világi igazolói is, akik elvetvén a francia uj társadalom alapelveit, nyíltan és bátran hirdették az egyházi hatóságnak a világinál való előbbvalóságát, mint Montalembert; akik magasztalták az inquiziciót és a vallási türelemben az isteni törvény megsértését látták, mint Lamennais; akik azt hirdették, hogy a kathalicfzmus az abszolút igazság lévén, joggal kényszeríthető rá mindenkire s hogy megölve a bűnöst, nem teszünk egyebet, mint igazi birája elé állítjuk, mint de Bonald; akik azt vallották, hogy a vallomáson kívül két oszlopa van a társadalmi rendnek: a trón és a hóhér, mint de Maistre. Mindezeknél azonban sokkal határozottabban és rendszeresebben foglalta össze az uj műveltséggel szemben elfoglalt álláspontot IX. Pius pápa, aki különböző nyilatkozataiban, tanításaiban minden részletre kiterjeszkedő módon hívei elé tárta a tudományos világnézet tévedéseit s az egyház igazságait. Anatole France irta valahol, hogy Franciaországban jóformán senki sem tudja, micsoda a pápa, s ezért tárgyalnak vele és gondolnak arra, hogy meg is egyezhetnek vele. Ha nem volna merész dolog, azt is lehetne mondani, hogy azt sem igen tudják, mit kell hinnie s hogy kell gondolkoznia a katholikus embernek. Legjobb volna minden elmélkedés nélkül közölni e célra a De Ecclesia. De Fide, a Syllabus és a Quanta cura szövegét; nincsen ezeknél hatalmasabb szellemi fegyver a szabadgondolkozás terjesztésére. De hely hijján csak néhány mutatványra szorítkozom. A De Fide szerint nem lehet ellentét a hit és ész között; ha néha mégis támad ilyen ellentét látszata, ez onnan van, hogy a hit misztériumait nem jól fogta fel az ember és észnek nézte azt, ami csak az ész eltévelyedése volt. Következésképen a tudománynak azon tagjai, amelyek az egyház nyilatkozatai szerint a hit tanításaival ellenkeznek, tévesek, s csak az igazság leplébe takaróznak. Az egyház nem ellensége a tudományok helyes szabadságának. De egyúttal gondja van arra is, hogy ne ütközzenek össze az isteni tannal, hogy ne lépjék túl határaikat s ne zavarhassák meg az isteni kinyilatkoztatást. A De Ecclesit 6-ik pontja szerint átkozott legyen “aki azt mondja, hogy az a türelmetlenség, amellyel a katholikus egyház száműzi és elitéli a közösségből kivált vallásfelekezeteket, nem isteni parancs, vagy azt, hogy a vallás igazságáról csak véleménye, nem pedig biztos tudása lehet az embernek és hogy ennek következtében minden vallásnak joga van arra, hogy a2 egyház eltűrje”; 12-ik pontja szerint átnő zott legyen, “aki azt mondja, hogy Rrisztus urunk csak arra adott hatalmat az egyháznak, hogy tanácsával vagy rábeszélésével vezéreljen, de nem egyúttal arra is, hogy törvénnyel parancsoljon és kényszeritsen s hogy külső Ítéletekkel és üdvös büntetésekkel megfékezze a vétkezőket és lázadókat.” A pápa más allokucióiban egymásután Ítélte el a nemzetiségek elméletét, az általános szavazati jogot, a filológiának és tudománynak követeléseit, a vallástól független erkölcstant, az ész szuverénitásának tanát: szóval minden elvet, amelyen a modern civilizáció és állami meg társadalmi életünk felépült. Valóban el kell ismerni, hogy nagy bölcseség és nagy igazság van a Syllabus utolsó fentebb már idézet tételében: nagy tévedés azt hinni, hogy a római egyház kibékülhet a modern civilizáció szellemével. MENNYIT ESZIK AZ EMBER Semmi sem okoz olyan nagy gondot az embernek mint az eledel megszerzése; az evésről nem lehet lemondani mert evés nélkül nem maradhatnánk életben; nehány napi éhezés elegendő volna arra, hogy a szervezet életműködését megszüntesse. A természet azt is megszabta, hogy naponta mennyi táplálékra van szüksége az emberi testnek, de jól tudjuk, hogy sok mindenféle kivétel gátolja meg az evésre vonatkozó egészségi szabályok megtartását. Sok ember többet eszik, mint kellene, másoknak pedig alig jut betevő falat. Általában ezt a főszabályt fogadták el az evésnek az emberek: Enni a jóllakásig. A jóllakás azonban mindig attól függ, hogy ki mivel és mennyivel tud jóllakni. Ha az ebédelő ember elé, odavezetnék * -__L .-T >7*^ . lü ........i\ . Vára ,-mS* egyszerre azokat az állatokat, amelyek az esztendők folyamán bevándoroltak étéi formájában a gyomrába, alkalmasint el sem hinné, hogy ilyen sokat evett meg apródonként. Ez azonban csak a húsétel; hoV van még* a sok főzelék, meg más egyéb eledel? Elszörnyülködnénk, ha például egy csomóban látnánk azt a sok zöldséget, kenyeret vagy másegyebet, amit esztendők hosszú során át megettünk. A megivott sok folyadékokból pedig szép kis tó lehetne, akár csónakázhatnánk is rajta. A táplálkozásban rendkivül nagy szerepe van a fehérjéknek. Az embernek huszonnégy óra alatt száz-százhusz grammnyi fehérjére van szüksége, tehát annyira, amennyit 5°o grammnyi hús, 272 grammnyi sajt, 3000 grammnyi tej, 1400 grammnyi barna kenyér, 4S75 grammnyi burgonya, 1868 grammnyi rizs és 18 tyuktójás tartalmaz. A fehérje, melyet a szervezet választ ki a^ ételekből, a legdrágább táplálék s nem volna jó gazdálkodás, ha ezzel akarnók pótolni a test zsír- és szénhidrát szükségletét is, mert ebben az esetben az említett ételmennyiségen kívül még 2000 grammnyi húsra, 43 tojásra, 5 liternyi tejre, 1200 grammnyi fehér répára is volna szükségünk. Ilyen nagy tömegben nem veheti gyomrába az ember az ételeket. Dr. S. H. SEDWITZ okleveles orvos. . A Betegsegélyző 49-ik osztályának hivatalos orvosa. Rendelő órák: d. e. 9—10, d. u. 1—3 és 7—8-ig. Vasárnap 9—12-ig. Dollár Bank Bid. 523-as szoba. YOUNGSTOWN, — — — OHIO.
