Előre - képes folyóirat, 1916 (1. évfolyam, 1-50. szám)

1916-11-05 / 42. szám

ELŐFIZETÉSI ÁRAK­AMERIKÁBAN Egy évre.............$1.00 Fél évre............. 60c. Negyed évre . . . 35c. MAGYARORSZÁG s a többi külföldi országokba Egy évre.................$2.00 Fél évre.................$1.20 Negyed évre . . . 75c. Előfizetések és hirdetések erre a címre küldendők: “ELŐRE képes folyóirat“ 5 E. 3rd St. New York Telefon: Orchard 8390. Előre Hungarian Illustrated Weekly Magazine Fublished Weekly by the Hungarian Federation of the S. P. c‘iS3»-441 5 East 3rd Street, New York, N. Y. Joseph L. Sugar, Treas. Zádor Szabados, Editor-in-chief Ladislaus Eber, Managing Editor Entered as second class matter January 24, 1916 at the post office at New York, N.Y. under the act of March 3rd, 1879 SUBSCRIPTION PATES: IN AMERICA For 1 year .... $1.00 For half year . . 60c. For 3 Months . . 35c. HUNGARY and other foreign countries For 1 year .... $2.00 For half year . . $1.20 For 3 Months . . 75c. Editorial and Bus. Office address all communications ELŐRE Hungarian Illustr. Weekly Magazine 5 E. 3rd St. New York Telephone: Orchard 8390. Vol. L No. 42. New York, Vasárnap, November 5, 1916. I. Évf. 42. szám Hétről-hétre “AZ OROSZ SZENT ÖRDÖG.” Ezt a díszes és sokatmondó címet hirdette a new yorki “Metropolitan Magaziné”, ez a radikálisnak mondott nagykapitalista folyóirat heteken át s , telekürtölte vele egész Amerikát, hogy micsoda borzalmasan nagyszerű leleplezéseket fog közölni a “Metro­politan” ezalatt a cim. alatt. Szó volt ebben a reklámban arról, hogy a rom­lott orosz cári udvar titkait fogja nyil­vánosságra hozni egy beavatott egyén s amely közleményekből az amerikai ^nép megtudja, hogy milyen is az orosz udvari élet és az orosz magas politika. Most aztán hirtelen vége szakadt a reklámnak is és az ígérgetésnek is és a “Metropolitan” sunyin elhallgatott a szenzációval. Hanem e helyett a szenzáció helyett kipattant egy másik, amely élénk világot vet arra a ledér játékra és üzletre, amit az amerikai úgynevezett “radikális” polgári sajtó űz a háború alatt — Wall Stre.et ren­deletére. Kitűnt ugyanis az, hogy “Az orosz szent ördög” nem más, mint Rasputin, a fekete barát, Nikoláj csoda-szerze­tese, aki az egész cári udvart és az orosz “magas politikát” irányit ja. Er­ről az állítólag bolond, de valóban ra­vasz paraszt-barátról akarta lerántani a leplet a másik kikopott cári kegyenc: Illiodor-barát, aki a “ Metropolitan nak a cikkeit irta volna, ha a “Metro­­politan”-t idejében Wall Street le nem inti. Leintette pedig a “radikális” Metro­politan cikkeit Wall Street azért, mert az ántánt óriási hadiérdekeltsége, hi­tele és Oroszország hitele elsősorban nagyon szenvedett volna. És hogy ne szenvedjen, nem szabad, leleplezni semmit, még azt sem, amit Vérszopó Illiodor barát, Rasputinról, az orosz szent ördögről akart elmondani. Pedig, de érdekes lett volna tudni, hogy milyen őrületességek és aljassá­gok folynak a nagy orosz társadalom intéző köreiben. Amerika népe lega­lább élesen láthatta volna, mi mozgat­ja tulajdonképpen a nagy háborút. De igy is lát valamit. Azt, hogy az ameri­kai polgári sajtó, mint amilyen a “Me­tropolitan” is és azok, akik eme sajtó mögött állanak, kinek vagy kiknek az érdekét képviselik. Elégséges, ha egy jelentős fősze­mélyt említünk, aki a “Metropolitan Magazine” egyik szerkesztője: Roose­velt, a nagy Teddy, Mr. Hughes főkor­tese. Wall Street most nagyszerű hely­zetben van; zsebében van két politikai pártnak a lelke: a republikánusoké Roosevelt révén Hughes-aL együtt é.s a demokratáké Wilson ur révén. Mind­két polgári, kapitalista párt Wall streettől kapja a kampany-pénzeket és Hughes is és Wilson is Wall street­­tel akarja szolgáltatni ennek az or­szágnak az “érdekét”. Éhez a szolgá­lathoz hozzátartozik Wilson részéről az Angliával való szerelmeskedés és Hughes részéről Roosevelt utján az Orosz cárizmussal való benső barát­­s ág. Amerikának ez jó —■ mondják a ka­pitalisták élnökjelöltjei. Nekünk ez a legjobb — mondja a nagyhatalmú Wall Street. És ehez a cudar játékhoz statisztának odacsőditik Amerika vá­lasztópolgárságát és azt mondják ne­kik: — Döntsetek ti, hogy ki intézze a sorsotokat! Ezt a sorsot pedig Wall street máé eldöntötte s ha volna Amerika népé­ben józan jövőbelátás: az orosz szent ördög poklába küldené az egész politi­kai csalób'andát és mint egy ember ál­lana a Szocialista Párt zászlója alá. Ekkor vége szakadna a háborúnak is, de ütne az amerikai “szent ördö­göknek” is a végórája. ÉRVELÉS HELYETT KOMÉDIA folyik most országszerte a választási kampány alatt a polgári, kapitalista pártok részéről. Ha a nagy New York bármelyik részében egy pillanatra va­lahol megállunk, jobról is, balról is ott látjuk az utcasarkon a komédiások bo­hóc-csoportját, amint recsegő kürtszó vagy puffogó dobszó mellett szónokol­nak a tömeg előtt. Óriási reklám-táb­lák, villamos figurák, mozifilmek, pla­kátok és ehez hasonlók illusztrálják a polgári politikai vigécek választási te­vékenységét. Sehol egy komoly szó, egy nyomós érv, egy hasznos tanítás nem hangzik el a kapitalisták jelöltjei­nek ajkáról. Beszélnek, szavalnak, gesztikulálnak ugyan eleget, de az el­ső kutató, komoly kérdésre megtor­pannak és vagy nem felelnek semmit, vagy pedig mondanak valamit, ami semmit sem jelent. Érvek helyett ko­média járja, mint a rohadt Rómában a császárok alatt, amikor az éhes népnek cirkuszt adtak kenyér helyett. Ameri­ka kapitalistáinak vigécei azt hiszik, hogy a “common people”, az alantas, a közönséges néptömeg, aminek ők a munkások millióit nézik, ellbódul és beveszi azt a csepiirágást, azt a masz­lagot, amit ők az utcasarkon, a polgá­ri sajtó pedig a munkások, a nép ottho­nában a tömeg fejébe szeretne gyömö­szölni. És bizonyos mértékben ez sike­rül is nekik, mert sok százezren, még munkások is, a tingli-tangli után mennek és a kezükbe adott polgári joggal élve, azt ellenségeik, a tőkések javára érvényesítik. REKLÁM NÉLKÜL, HARCI RIADÓ MELLETT ugyancsak az utcasarkokon hallhatják a munkások jelöltjeit komoly, súlyos érvekkel, éles, elszánt küzdelemre ké­szen — beszélni, akik azt a tanítást terjesztik, amelyre a komédiások sza­va elfúl. És csak a tömegtől függ, hogy merre menjen, hová húzzon. A bohóc: szemfényvesztéssel, a komoly munkás pedig: az igazság szavával hívja fel a­­csatlakozásra. Bár megszokott dolog Amerikában a reklám, a munkásság szószólói csak az igazság, a harc jelvé­nyével járulnak a tizezrek, a milliók elé, mert tudják, hogy a nagy lárma, a szines bohóckodás csak a hazugság el­takarására való. Munkások! Csatla­kozzatok saját jelöltjeitek, a Szocia­lista Párt zászlóvivőihez.

Next

/
Oldalképek
Tartalom