Előre - képes folyóirat, 1916 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1916-01-23 / 1. szám
1916. január 23.ELŐRE KÉPES SZÉPIRODALMI és TUDOMÁNYOS FOLYÓIRAT J*. wi'vUii A FEGYVERKEZÉS. AZ a nagy hadjárat, mely “'preparedness" (fegyverkezés) néven most indult meg, [mutatja meg legjobban, hogy a militarista irány, amely a létező névleges demokráciát is elpusztítással fenyegeti, mily ravasz furfanggal igyekszik célját elérni. A tévedések elkerülése végett tudnunk kell, hogy az ilyen hadjárat óriási pénzbe, kerül. Ezt a pénzt azonban a tőkések nem dobják ki ingyen. A kapitalisták bizonyos csoportja szivesen befekteti a pénzt az ilyen hadjáratba, ha látja, hogy a pénz behozza a busás kamatot. Az egyszrü munkás nem igen tudja azt, hogy egyes kapitalista vállalatok, mily ravaszul segítik a militarista szervezeteket. A szocialistáknak kötelességük erről a tömeget felvilágosítani. Liebknecht Károly, 1913 őszén, a német birodalmi gyűlésen kimutatta, hogy a hivatalos katonai klikk egy német kapitalista csoportnak kitartottja. Ez a csoport nem más, mint egy közönséges gazdasági érdekszövetség. Tagjai a fegyvergyárosok, a municiószállitók stb. — egyszóval az gazdsági érdekeltség, melyet az “acélcsoport” névvel jelölnek s amelynek élén a Krupp-cég áll. Németországban a folytonosan növekedő militarizmus újabb és újabb terheket rakott a népre. Azok, kiknek a fegyverkezésből nagy hasznuk volt, igazán szellemes, de ugyanoly mértékben gálád tervet használtak, hogy a német népet a tengernyi költségekbe belevigyék. Ezek a “német hazafiak" óriási összegeket költöttek franciaországi újságok segélyezésére és megvásárlására, amelyekben Németországot támadó és a németséget gyalázó cikkeket helyeztek el. Ezeket a cikkeket a saját német újságjaikban lenyomatták. Ekkor azután mellüket verve kiabálták: “Látjátok, a franciák gyűlölnek bennünket. Látjátok! A franciák megakarnak támadni bennünket.” Ugyanekkor az általuk lepénzelt német polgári sajtóban Franciaországot támadó és a franciákat sértő cikkeket Írattak, melyeket azután a tulajdonukban lévő francia újságokban reprodukáltak. Az erről mit sem tudó francia olvasó, midőn ezeket a dolgokat az általa mindig -hazafiasnak ismert uj-ságokban olvasta, bizonyára igy szólt: “Lám, a németek még mindig gyűlölnek bennünket s csak az alkalmat lesik a támadásra; jó lesz tehát, ha még idejében fekészülünk ellenök:” Nehogy azonban -az olvasó azt gondolja, hogy ezt a fogást csak a német kapitalisták alkalmazzák. Ismeretes az más országokban is és a militarizmussal szövetkezet kapitalizmus ezt a módszert használja az egész világon. Miután mi nem vagyunk sem német, sem angolpártiak, hanem szocialisták, kötelességünk rámutatni, hogy Franciaországnak is már régen meg van ez a kapitalista-militarista szövetsége a hires Creusot-céggel az élén. Ennek a csoportnak is csak az volt a célja, hogy a német-francia ellentéteket folytonosan szítsa és táplálja. Angolországban a McVikare-eég hasonló csoportosulásnak képezi központját. Ezek az emberek is elkövettek mindent, hogy az angolokat szomszédaikkal, aszom-Szerb kötözőhely egy katonasir tövében. szédaikat pedig az angolokkal kölcsönösen meggyülöltessék. A McVikars-cég egyike Anglia legjobban fizető vállalatainak. Természetes tehát, hogy akadnak “jólelkü hölgyek’", kik McVikars-részvényekbe fektetik pénzüket, mert igy nagyobb összeget költhetnek a pogányok között kereszténységet terjesztő misszonárius-okra. És úgy látszik, hogy az egyházi személyek is szivesen fektetik megtakarított vagyonukat McVikars-részvényekbe. így azután sokkal hatásosabban imádkozhatnak a békéért, mert a háborús készülődés megsokszorozza a részvényekből rájuk eső osztalékot. A gazemberek utolsó menhelye is a “hazafiság”. És mindazok, kik azt hiszik, hogy -a mi amerikai kapitalista “hazafiaink ’ ’ valami felsőbb lények, kik a fenti gaiádságok elkövetésére teljesen képtelenek, igazán nagyon tudatlanok. Azok nem JOHN SPARGO C1KK.E a mai világba valók. A- németeknek az európai háborúban tanúsított meglepő harci képességűn sokakat megfélemlített. Ijedtükben önkéuytelenül is kérdezték: “Mi történne, na az Egyesült Államokat egy ilyen hatalmas ellenség támadná meg?" És a kapitalista hazafiak tőkésitik ezt a félelmet. Éne építik a fegyverkezés érdekében folyó hadjáratukat. És akadtak szocialisták is, akik nem rég még mindannyiunkat lázba hoztak forradalmi tervükkel, ma pedig versenyt kiabálnak a népámitókkal: “Készüljünk fel a háborúra! Fegyverkezzünk a háború ellen!” Legalább is egy emberöltőbe kerül, inig a mai háborúban résztvevő nemzetek bármelyike magát annyira összeszedi, hogy bennünket megtámadhasson. Mi teljes biztonságban élhetnénk még akkor is, ha sokkal kisebb tengerészetünk és hadseregünk volna, mit ma van. Ezt senki sem tagadhatja. ■ I És ily körülmények mellett kolosszális összegeket kérnek tőlünk. A tengerészen bizottság terve szerint hat éven beiül másfél billió dollárra van szükségünk a tengerészet fejlesztésére. Vagyis 250 nn.uó dollárra évenkint. Ebben nincs benne az az évi ötven millió dollár, melyet mar megkaptak, sem az öt millió, melyet aviatikára költenek, sem pedig az évi tizenegy millió, mely muníció gyarapítására iogy. Nem kell bizonyítanunk, hogy ez a nagy készülődés teljesen felesleges. Annak a nemzetnek, mely békében akar élni és csak a saját ügyeivel akar törődni, nem kell a militrizmuíS. Ennek az álamnak liyen mérvű védekezére egyáltalában nincs szüksége. Nem a védekező, de a támadásra készülő állam fegyverkezése ez. Olyan tengerészet és hadsereg, melyet most itt terveznek, ennek az államnak lehetővé teszi a támadást. A történelem megmutatta, hogy soha még nemzet az ily hatalmat felhasználatlanul nem hagyta. Ha ez a programm keresztülmegy, ami megtörténik, hacsak a munkásság minden erejét össze nem szedi a megakadályozására, akkor feladhatjuk reményeinket mindazon társadalmi reformokra vonatkozólag, melyeket a közeljövőben megejteni számítottunk. A “preparedness” álarca alatt a legvérszomjasabb militarista jövőt készitik számunkra. Rántsuk le ezt az álarcot és végezzünk a mögéje rejtőzött bestiával! G. J.
