Előre - képes folyóirat, 1916 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1916-10-22 / 40. szám
MÜMO Az ének. — Mi az, hogy most soha sem halljuk -magát énekelni, kisasszony? — Az orvos szigorúan megtiltotta, hogy énekeljek. — Ja persze! A doktor szomszédjuk maguknak! Uriasan. Orvos: A gyermeknek vasat kell szednie» Amerikai magyar -bankái: Ne kímélje a költséget, doktor ur, csak rendeljen aranyat. Elsőrendű hely. Ideges vendég: Mit ácsorog körülöttem? Nincs már szükségem semmire! Pincér: Bocsánat, de én felelős vagyok az ezüstnemüért! A policáj. KI FEJTI MEG? Tengerparton. Találják meg a másik leánynak a fejét. Egy suszterinas nem vette észre, hogy épen az ő háta mögött is áll egy “policáj” s víg képpel állítja meg valamelyik pajtását s nevetve kérdi tőle: — Miska, tudod-e, mi különbség van a policáj és a szamár között? A mint meghallja a poliácj ezt a triviális dolgot, megfogja a lurkónak füle tövét s biztatja, -hogy most mondja meg hát a különbséget. A gyerek jajgat erősen. — Jaj, kérem, ne bántson, inkább semmi különbség sincs közöttük. A policáj erre még egyet -húzott a suszterinas fülén s elereszti, nem vevén észre, hogy most mondott ám az a vásott kölyök igazán polizeiwidrig dolgot. — -■<>■"-—— Mije vót a gyereknek? — Torokgyiktya. — Csudálom, hogy le nem ment a hasába.----------o---------Türelmetlen. Ügyvéd: Ön azt óhajtja, hogy minél gyorsabban bonyolítsam le kártérítési ügyét? Kliens: Föltétlenül. Mert nézze kérem, a fiam most hat hetes, és tekintettel kell lennie arra, hogy mire az egyetemre kerül, szükségem lesz a pénzre.-------o--------SZERKESZTŐI ÜZENETEK. Egy olvasó, City. “Az élet koi-dusa” elvont témájú vers nem üti meg a mértéket. Annyit azonban a megírás formájából megítélhettünk, hogy ahonnan ez kitelik, sokkal jobbat és érthetőbbet is kaphatunk. Próbálkozzék valami közelebb fekvő gondolattal, azt hisszük, az jobb lesz. J. Hastling, Chicago. Talán jól gondolta, de rosszul irta le a sakktalány megfejtést. Ez a helyes: V—a7. A 38-ik számban megjelent képtalányt a következők fejtették meg -helyesen: Dienes I. Trenton, Rose Lohauser, New York, Stern N. New York. Gy. Szebenyiné, Akron, Miss Réfy, Lady, N. J. San franciscoi olvasó. Megírta a címét 301 Moultrie Str., de a nevét elfelejtette aláírni; elküldtük volna a jutalomfüzetet, bár a talányt nem fejtette meg helyesen, így kénytelenek vagyunk várni újabb alkalomra, amikor teljes címét beküldi. Többeknek: Mindazok, akik valamelyik képtalányt megfejtik, a megfejtést a megjelenés után 3 napon belül okvetlenül küldjék be, mert a későbbi megfejtéseket a legközelebbi számban már nem közölhetnők. Aki már egy jutalom -füzetet kapott, -írja meg annak a könyvnek a cimét is, nehogy ugyanazt mégegyszer küldjük el neki. Exotikus történet Egy angol -hölgy, aki Hong-kongban lakott, egy khinai szakácsot szerződtetett. Amikor az uj szakács beállott, megkérdezte a nevét. — Vang-Hang-Ho a nevem. — Oh, azt nem tudom eszemben tartani. Majd Johnnak nevezem, mondja a lady. Másnap reggel, amikor a szakács úrnője elé járult, hogy kikérje parancsait, vigyorgó arccal kérdé: — Hogy hivák az asszonyságot? — Én misszisz Langdon Melville vagyok. A khinai egyszerűen felelt: — Azt nem tudom eszemben tartani, majd Fáninak foglak szólítani. Hol a hiba:-Orvos: Tehát már -három éjjel nem tudott aludni? No ez pedig nagy baj ám. Különösen az ön állapotát tekintve. Na de majd írok egy szert és attól majd jól fog tudni aludni és rendbe fog megint hamarjában jönn-i! Beteg: De doktor ur jobb volna, ha azt a szert nem nekem adná, hanem annak a kis gyereknek a melyik fölöttünk van és egész éjjel visit kegyetlenül!---------o--------Az első segítség. Vidéki orvosnál megjelenik egy kétségbeesett asszony, kis gyermekével a karján. — Doktor ur — mondá — segítsen a kis fiamon. Két órával azelőtt lenyelt egy üveg téntat. — Úgy, úgy. Miért nem vigyázott reá? Mad rögtön hozzálátok — feleli az orvos. — De addig is, amig hozzám érkezett, milyen segítségben részesítette a gyermekét? — Oh, kérem — -szól az anya örömmel — rögvest lenyelettem vele három iv itatós papirost.- o—■ ■ ■■ Késő éjjel egy borosfejü ember az utcán botorkál, mig végre szembetalálja magát egy rendőrrel. — Mondaj csak, biztos ur, szabad-e nekem egy rendőrt marhának szólítani? — Csak próbálja meg, maga szemtelen, rögtön bekísérem — szól a rendőr, bajuszát csipkedvén. — És nevezhetek-e egy marhát rendőr nek? — Ahhoz már semmi közöm. Ez a kérd nem tartozik az én hatáskörömbe. — Akkor jóéjszakát, rendőr ur!...
