Előre - képes folyóirat, 1916 (1. évfolyam, 1-50. szám)

1916-02-13 / 4. szám

Az első feltétel. Az ostoba eljött a bölcshöz és megkér­dezte, mittevő legyen, hogy őt is bölcsnek tartsák. — Nem szabad ilyen ostobaságokat kér­dezned! Mondotta a bölcs. Ha az asszony kívánja. — Hogyan, ön költeményeket ir? Papucsfi: Igen, a feleségem megparan­csolta, hogy legyek halhatatlan. óvatosságból. — Te Jani, a festő az alsó korcsmában azt mondta, hogy tanulmányfejem van. — Hát a’ mi? — Azt nem tóm,’ de óvatosságbul pofon vágtam érte. * Tanitó: Mondj egy állitmányt! Fiú: A szekrény. Tanitó: Miért állítmány az? Fiú: Mert a falhoz van állítva. Bandi hazajön az iskolából nagy mérge­sen. Ledobja táskáját, kalapját, leül a sa­rokba és duzzog magában. —■ Mi baj, Bandika? — kérdé aggodal­mas arccal az anyja. — Oh, mama, az a tanitó! A tanitó! — Mit csinált? — Megbüntetett. — Bizonyára megérdemelted! — Nem, mama. Még ő maga is mondta, hogy nem érdemes engem megbüntetni, mert úgy sem javulok! * Meséli a kis Géza: —Azt tanultam tegnap az iskolában, hogy a víznek nincsen se ize, se szaga, de ez nem igaz. — Miért ne lenne igaz? — Azért, mert a nagybácsinak alig két decivel öntöttem a sörébe, ezt azonnal észrevette. • Mama (a kis Lajoshoz): Ha nem viseled jól magadat, nem jutsz a mennyországba. Lajos: Nem is akarok, mert hogy jön­nék én onnan megint le? * Parasztfiu: A hajamat szeretném meg­­nyiratni. Mibe kerül? Borbély; 40 fillér. Parasztfiu: Akkor vágjon le belőle 20 fillér árát. Orvos (Imrushoz): No Imrike, hogy van a mama? Imre: Jobban van. Orvos: Megjött az étvágya? Imre: Még nem, de már megint min­denért megszid, amit csinálok. * A kovácsinas vasárnap reggel igy szól társához: — Pisti, ma jó napot csinálunk magunk­nak, nem mosakszunk meg. % Asztalosmester: Tettél enyvet a festék­be? Inas: Tettem. Asztalosmester: Nem -mondtam, hogy ne tégy? Inas: Nem is tettem. A legnagyobb baj. Sorozó orvos. — Mi baja? Népfölkelő (hallgat). —• Alkalmas! — Látja, doktor ur, ez az én legnagyobb bajom! Az olvasók kérdései — a Szerkesztő feleletei. Turucz Pál, Newark, O. Az Ipari Unio­­nizmus c. cikkre vonatkozólag Ön azt kér­di, hogy mi szükség van Amerikában a politikai akcióra? Továbbá azt mondja, hogy nem lehet senkit stm visszatartani a szavazástól és — ön szerint — a politikai akció káros a munkásságra nézve, időpa­zarlás... stb. A felelet: A politikai akcióra vonatkozó feleletet megtalálja a folyóirat III.-ik szá­mának szerk. üzenetében. Ezt a feleletet más munkástársunk kérdésére Írtam, de Önnek is szólhat. Ami azt illeti, hogy a politikai akció ká­ros volna Amerikában a Szocialista Pártra nézve — nem áll. Ha a S. P. csak gazda­sági téren fejtene ki agitációt, akkor sem teremthetné meg az Ipari Unionizmust, mert a kapitalista termelési rendszer itt — legalább ma még — nem alkalmas talaj az ipari szervezkedésre. Viszont az A. F. of L. két milliónyi szervezett munkástáborát sem lehet szétszórni az ipari unió ábránd­jáért mindaddig, mig a munkások gondol­kodását át nem formáljuk -annyira, hogy szocialistákká legyenek. A szocializmus tanítása nehéz munka és évtizedek kellenek ahhoz, hogy a tábor olyan erős legyen, amellyel sok mindent el lehet érni gazdasági és politikai téren. Azt kérdem, vájjon nem-e lehetne az A. F. of L. -szellemét és politikai felfogását át­formálni, ha abban — mondjuk egy másfél millió -szocialista munkás foglalna helyet? Ma még kevés benne az elvtárs. A túl­nyomó többség indifferens vagy polgári felfogású. Tanítani kell a munkásokat s ha ezek öntudatosan mennek a szerveze­tekbe, akkor más lesz annak a szelleme.-Ami a politikai akciót illeti, mi a S. P. álláspontján vagyunk és szükségesnek tartjuk a parlamenti képviseletet, a szocia­lista kormányzatot annyi ágban, amennyi­ben csak lehetséges. Semmi sem idöpazar­­lás, ami eredményt hoz a munkásságnak. A politikai akció pedig sok tekintetben — különösen törvényhozási, állami és városi adminisztrációban — kiváló eredménye­ket hozott. Mi nem várhatunk arra, hogy az I. W. W. majd felszabadítja a világ proletáriátusát ipari uniókkal. Mi magunk is szabaditgatjuk magunkat gazdasági és politikai téren, ahogy a viszonyok közre­játszanak, több vagy kevesebb sikerrel, -de kitartóan és szocialista öntudattal. Nyágota J., Brooklyn. Beküldött cikke — sajnálatunkra — nem alkalmas- a közlés­re. Van gondolat, értelmes felfogás ben­16 ne, de még nem alkalmas a nyomdafesték­re. Csapó J. Summit. Köszönjük az üdvözle­tét és várjuk az Ígért dolgot. Szép levelét csak azért nem közöljük, mert nem aka­runk reklámot csinálni munkánkból. Igyek szünk szépet, jót adni minden tekintetben. Legyen segítségünkre a lap terjesztésében s megleszünk jutalmazva. Szomor J., Newark, N. J. Beküldött cik­két csak átsimitva később közölhetjük, mert az utóbbi számokból már kiszorult. Üdvözletét köszönjük. Komoly és intelli­gens Írása örömet szerzett s szívesen vesszük máskor is hasonló dolgait. Kozma L. City. Dicsérő és üdvözlő so­rait köszönjük. Rákerül a sor arra is, amit ön ajánlott. Egyelőre az a célunk, hogy elterjesszük a folyóiratot a testületekben is s majd akkor az amerikai egyleti élet­nek is adunk elég teret. Klein Lipót, City. Kérdése arra enged következtetni, hogy Ön nincs tisztában a magyar helyesírással. Abban a mondatban nincsen hiba. Az iró ezt igy irta és helye­sen irta. “Apró” melléknév (jelző) s hasz­nálható egyes és többes számban is (ap­rók) anélkül, hogy befolyásolná az utána következő melléknevet. A többes szám használatát egy mondatban mindenkor a mondat alanyának (főnév) vagy az azt helyettesitő névmás egyes vagy többes száma határozza meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom