Előre - képes folyóirat, 1916 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1916-09-24 / 36. szám
Apró pénzzel. — Itt egy fekete is fel ivan számitva, pedig nem is ittam. — Bocsánatot kremalássan, azt mi minden grófi vendégnek felszoktuk számítani, és nem is kifogásolják. — Hiszen 'én sem kifogásolom, csak nem fizetem ki.---------0’--------Magyarázat: — Milyen lehet a boldogtalan szerelem? — Kérlek, az ember úgy érzi magát, mint az első szivar után.---------o--------Akadály: — Amikor Géza megkért téged, a térdére borult? — Nem lehetett. Én ivottam a térdén.---------o--------Az üzenet. — Mondd meg az ispán urnák, hogy még a dög nem szűnik, addig nem veszem meg a disznót. — Tiszteli majsztram az ispány urat, hogy addig nem vesz disznót, még meg nem teccik döglenyi.---------o--------— Hallom megeset verekedtetek, fiuk. — Csak próbálkoztunk. — Szép próbálkozás, háromnak is be van verve a feje.. . — Arru nem tehet az ember, ha valaki nem állja ki a próbát.---------o--------Várhat. Szobalány: Nagysága, a szabónö azt mondja, hogy addig nem távozik, amíg pénzt nem kap. A főrangú szerető: Mondja meg neki, hogy helyezze magát kényelembe és várjon, amíg eljön vagy a halál, vagy a báróm.---------o--------Mentség. Vendéglős: Hát nem mondtam magának, hogy annak az urnák ne tegyen mazsolát az ételébe! Pincér: Kérem, az nem volt mazsola. Legyek ivoltak. — Nézze csak, tegnap vettem magáná. ezit a ruhát és ma már minden gombja leszakadt. — Persze, ez sokszor megesik, mert az embereket annyira dagasztja a büszkeség, hogy az én ruháimat viselhetik, hogy a gombok is lepatta-nak.---------o--------Okoskodás. Képzelje, a pénztárosom megszökött százezer forintommal! — Úgy kell magának. Más ember ha százezer forintja van, maga szökik meg.---------o--------Tanács. — Nem, akarsz egy kis kutyát? — Nem pajtás. Most, amikor nősülni készülök. . . — Épen azért. Ha megházasodtál, néha majd szükségét érzed, hogy valakin kitoltad a boszudat.---------o--------FEJTÖRŐ. Találd ki! Hol a férfi profilja ezen a képen? Aki kitalálja, jelölje meg és vágja ki a képet és küldje be 2c. bélyeggel együtt az Előre Képes Folyóiratnak. Jutalmul egy agitációs füzetet kap. Súlyos bizonyíték. — Hát egy tanú vallomására elitélték? — De az a tanú két mázsáit nyomott.---------o--------Költészet és próza. — Hát azt mondod, az a fiatal ember verseket ír? — Oh, de milyen gyönyörűeket! — Akkor talán mégis használhatom. Feltaláltam egy uj arckrémet, és majd csinálhat hozzá reklámverseket.---------o--------Megtisztelő. Fiattal ur: Mondja csak édes Bella nagysám, csak nem kértem meg tegnap este a magácska kezét? Hölgy: Nem! De miért kérdi? Ur: Oh Istenem, mert tegnap olyan nagyon izgatott voltam! És tudja, mikor Ilyen izgatott vagyok, akkor még a legnagyobb butaság elkövetésére is képes volnék.---------o--------Marad még elég. Szobalány: Oh te akasztófára való gazember! Nekem örök hűséget esküdtél és most hallom,, hogy a tanácsosék szakácsnéjával már két hónapja van szerelmi viszonyod ! Komornyik: Ugyan Rozikám, legyen eszed! Hát mit is törődnél te avval a pár hónappal ami hiányozni -fog az örök időkből?---------o--------SZERKESZTŐI ÜZENETEK. Egy munkás, Pittsburgh. Apróságaiból egy-kettőt felhasználtunk. Firdausi, City. Felhasználtuk a beküldött verset. Sőt tudjuk, hogy ki irta, dacária a “Firdausi”-nak. Berta Lázár, Elgin, 111. A beküldött kézirat egyrészt elfogadható, de másrészt nem. mégpedig azért, mert nagyon is lokális, helyi vonatkozású tárgyat ölel fól. Aztán egy csöppet sem indokolja meg lélektanilag a paraszti erkölcsi felfogást és különösen a befejezés egyáltalán nem szerencsés. Még átnézzük és talán közölni fogjuk. Tischler Mór, Alliance, O. Kérésének a legjobb akarattal sem tudok eleget tenni, -mert a dalok kottáját nem tudom megszerezni. Forduljon falán egyenesen valamelyik vidéki vagy a “Szabadság Munkás Dalárdához”. — 16 —
