Előre - képes folyóirat, 1916 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1916-02-13 / 4. szám
ADATOK A GYERMEKNEVELÉSHEZ A SZABADSÁG. — Ha önérzetes embert akartok nevelni — mondja Rousseau, a világhírű pedagógus — neveljetek szabadon; szigorúsággal, különösen a tulságba vitt szigorúsággal csak alattomos rabszolgákat lehet nevelni, de önérzetes embert nem. Adjunk a gyermeknek szabad mozgást, szabad cselekvést, és rászoktatjuk az őszinteségre. A szabadság őszintévé, közlékennyé teszi a gyermeket. Hiszen a gyermeknek amúgy is természetében, magyarán megmondva, vérében van a közlékenység, az őszinteség, és csakis a szigorúság, a fenyegetés és a lépten-nyomon való büntetés teszi alakoskodóvá, hazudozóvá. Ha a gyermek tudja, érzi, hogy jóakarattal vagyunk hozzá, hogy a szigorúság, a büntetés Damokles-kardja nem függ örökösen a feje fölött, nem lesz titkolódzó, elmond mindent őszintén, még ha nem is kérdezzük. S ha valami hibát követ el és látja, hogy mink sajnálkozunk az általa okozott kár miatt, ő is sajnálja a dolgot, és jobban megbánja amit tett, mintha megbüntettük volna érte. Mert a gyermeket a büntetés, különösen a gyakori, a lépten-nyomon való büntetés dacossá teszi; a daco&ságból pedig a bosszuállás indulata fejlődik. Tehát ahelyett, hogy megjavítottuk volna a gyermeket, még két veszedelmes indulatot ébresztettünk föThenne: a dacosságot és a bosszuállást. Sokan kétségbe vonják a szabadság nevelő hatását és azt állítják, hogy a szabadság pajkossá, rakoncátlanná, fegyelmezetlenné teszi a gyermeket. Pedig hát nem úgy van. Még az abszolút szabadság sincs olyan káros hatással a gyermekre nézve, mint a tulságba vitt szigor. Nem a szabadság ingerli pajkosságra a gyermeket, hanem a szabadság utáni vágyakozás. A legfegyelmezettebb gyermekek is, ha csak egy pár percre felügyelet nélkül maradnak, milyen rettenetes zenebonát csapnak, sietnek kihasználni a szabadság nehány percét, mert tudják jól, hogy azután megint nem lesz szabad meg se moccanniok. Ellenben a szabadságban nevelt gyermekek soha se élnek vissza a szabadsággal, teljes tudatában lévén annak, hogy mindig azt tehetik, ami jól esik nekik, ennél, fogva semmiféle ingerrel sincs rájuk nézve a szabadság. Az is általánosan ismert dolog, hogy télen sokkal csintalanabbak a gyermekek, mint nyáron. Az okát nem igen kutatjuk, pedig nagyon egyszerű a magyarázata: korlátozva van a szabadságuk. Az ember azt hinné, hogy az a gyermek, aki a szobában olyan végtelenül pajkos, hogy a szó szoros értelmében nem fér a bőrébe, kint a szabadban, ahol nincs korlátozva a szabadság, talán az égig ugrál. Pedig éppen az ellenkezője történik. Valameddig ugrándozik ugyan, szaladgál, mint egy kis csikó, rikkant is vagy ket.tőthármat olyant, hogy talán még a harmadik szomszédba is elhaLlatszik, de azután csakhamar behúzódik az udvar valamelyik zugába, és oly szépen elmotoszkál, eljátszogat, mintha nem is kint a szabadban volna, hanem bent a szobában. Nincsen kárhozatosabb nevelési módszer, mint a tulságba vitt szigorúság; a természetes hajlamok, ösztönök és szenvedélyek erőszakos elnyomása. Ez olyan végzetes hiba, amely előbb-utóbb megbosszulja magát. Mint az elfojtott elem, ha egyszer utat tör magának, rombol, pusztít, tigy az erőszakosan elnyomott hajlamok és szenvedélyek is, ha egyszer valami oknál fogva kitörnek, rettenetes tettekre ragadják a szigorú nevelés szeren* csétlen áldozatát. Mert annak idején a gyermek szilaj hajlamait nem ellensúlyozták, képletesen szólva, nem látták el biztonsági szelepekkel, hanem az örökös nem szabaddal, sőt nagyon sokszor szigorú büntetéssel erőszakosan elnyomták. Az ilyen eljárással nem szelídítjük az erkölcsöket, nem tesszük jobbá az egyént, nem irtjuk ki a veszedelmes hajlamokat, csak elnyomjuk, ketrecbe zárjuk. Hogy az ilyen módon bebörtönözött indulatok alkalomadtán kitörnek, és nagyon sokszor végzetes katasztrófák okozói lehetnek, mint mint minden okozói lehetnek, az mint minden oknak a természetes okozata, önmagától következik be; mert nem csak a zseniális tehetség tör ki és kér eget, hanem ennek ellenkezője is ki szokott törni, és bizony pokol támad az ilyen kitörés nyomán. A legbiztosabb módja a rossz, a káros, sőt veszedelmes hajlamok megfékezésének az, hogy akadályozzuk meg a gyermeket abban, hogy helytelenül tehessen valamit. Mert ha alkalmat adunk neki arra, hogy indulatát kifejezésre juttassa, akkor már hiába büntetjük. A megtörtént dolgot meg nem történtté bizony nem tehetjük, még a legszigorúbb büntetéssel sem. De még arra nézve is, hogy a gyermek veszedelmes hajlamait kiismerjük (mert ha nem 'tudjuk, hogy vannak, hogy léteznek ilyen hajlamok, indulatok, nem is tehetünk ellenük semmit) az első és legfontosabb követelmény, hogy a gyermek a lehetőség szerint minél több szabadságot élvezzen; mert csakis a szabadság tudta, a szabadság élvezete következtében nyilvánul meg, jut kifejezésre a gyermek egyénisége, úgy jó, valamint rossz tulajdonsága, szóval az egész természete. A GYERMEK TESTSÚLYA. A gyermek testsúlya még a legjobb fokmérője az anyának arra nézve, hogy milyen állapotban van a kisded. A különböző korban levő gyermekek átlagos súlya egészen pontosan van meghatározva és ha az átlagos testsúly valami szervezeti zavar folytán csökkenőben van, akkor ez annak a jele, hogy az emésztés rendetlen vagy a szervezet beteg, túlterhelt‘és a test zsiradá kának csökkenése folytán sulyveszteség áll be. Ha a gyermek testsúlya, anélkül, hogy mi azt megfigyelhetnök, bármikor sülyed avagy fogyni kezd, ez annak a kétségtelen jele, hogy valami nincs rendjén; ilyenkor az anyának halaszthatatlan kötelessége orvosi segélyt igénybe venni. Egy leánygyermek átlagos testsúlya születéskor 7 font, amig a fiúgyermeké félfonttal több. Az első négy napon minden újszülött I—2 ounce-ot vészit minden fontból, mert az anya emlőiben még nem indult meg a rendes tej képződés és igy a gyerek nem kap elég táplálékot. Amikor már a tej megjön, akkor ezt a súly veszteséget a gyermek hamar kipótolja. Az első hónapban naponta háromnegyed ounce-ot vesz magára az újszülött, majd a 4—8 hónapban 8 ounce-ot nyer súlyban naponta úgy, hogy az év végén 2—4 ounce a sulynyeresége naponta. Az első 3 hónapban a gyermek átlagos testsúlya 12—14 font; a 6-ik hónapnál 15-16 font; a g-iknél 17—18 font; az első életév végén 20—22 font a testsúlya. A gyermek öt-hat hónap alatt megkétszerezi születésekor nyert testsúlyát úgy, hogy az év végén már háromszor akkora a testsúlya, .mint születésekor volt. Vannak azonban olyanok is, akik nem nyernek testsúlyban, hanem csak hosszabb időközökben. Van a gyermek fejlődésében egy rövid időszak, amikor a nagy meleg miatt kevesebb táplálékot kell adnunk neki, (nyáron) ilyenkor vészit testsúlyából, ez azonban független a rendes fejlődési folyamattól, mert viszont ha a táplálkozás rendes mederbe zökken, akkor a sulyveszteség gyorsan kiegyenlítődik. A nagyon kövér csecsemők nem kívánatosak. Sok anya azt hiszi, hogy a kövér gyermek egészséges is, pedig ez nem mindig igaz. A különleges gyermektáplálékok, amelyek sok cukrot vagy keményítőt tartalmaznak, nagyon alkalmasak arra, hogy kövérséget idézzenek elő. Az igy táplált gyermek aztán olyan benyomást tesz, mintha erőteljes, egészséges lenne, mig az izmai és csontjai teljesen fejletlenek, addig a zsíranyag túlsók rajta. Az elhizott csecsemő sokat szenved a nyári melegektől s betegségeknek van kitéve. 8
