Előre - képes folyóirat, 1916 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1916-09-03 / 33. szám
mély összefoglalását, amely magyaráz, ott ahol amazok csak támadni tudnak? Nem ilyenek-e a mai szociálista pártok, amelyek — akarva* nem akarva — saját szedőiket kizsákmányolva terjesztik hasábjaikon a nagy pénzintézetek hirdetéseit? (Csak az a baj, hogy édes kevés az ilyen bank hirdetés a szocialista lapokban. Szedő.) A modern munkásmozgalom legmélyén lap'pangó ellenmondás, amely szerint annak céljára rácáfolnak eszközei, de ha eszközeit elvetné, megtagadná célját — mind ez teljes kifejtésére talál abban a humoros pyreannaeusi jelenetben. Nem az egyes emberek cselekedetei teremtik az ellentétet, hanem a társadalmi ténylegességek és az emberek nézetei között fejleszti azt ki a történelmi élet. A tárgy sem az egyéni cselekedet, hanem társadalmi realitásoknak arra gyakorolt viszszahaíása. Még egy példát. Az automohilozó milliomos egy leány elöl szökik. Mert megtudta, hogy az őt “el akarja venni”. Tudván, hogy a mai társadalomban a polgári férfi védtelen a házassági harcot vivő nővel szemben — igy próbál menekedni. A leány valamely ürügy alatt nyomban automobilon követi. így kergeti egész Franciaországon ív égig. Mind ez jellemzi a leány “háziasságát.” Máskülönben is úgy érez és gondolkodik, de cselekszik is, amint azt a benne élő life force megkívánja. És ennek a leánynak egységes családi ideológiája a következő, számtalanszor hajtogatott mondat: “A mama igy akarja!” És a darab fejleményei megindokolják, de egyúttal végtelenül nevetségessé teszik azt az ellenniondást, amely a mama és leánya elavult nézetei és a tényleges technikai állapotok (automobilon szökő vőlegény, etc.) között van. A leány jogköre tényleg már az uj munkaviszonyokhoz alkalmazkodott, de régi ideológiák keretében. A leány ügyességét és tetterejét folyvást próbára teszi gazdasági feladata. Nem lehet tehát tőle a kezdeményezést megtagadni. Amikor bonyolultabb lett a termelés és finomabb az eszköz, a jobbágyot is bérmunkássá kellett változtatni: a technikai eszközök miatt. Hisz végeredményében a mama is igy akarja: egyetlen célja szabulni leányától, öreg napjainak egyetlen terhétől! Shaw tehát a pyraennaeusi jelenet meglátásával rácáfol antimarxista elméleteire, viszont a családot boncoló ezen rajza annyira Engels elméletét leheli, hogy halálos Ítéletet mond Shaw “Superman-termelésére”. Ezzel akartuk röviden bizonyítani, mennyire mást mfondanak drámái, mint essay-jei és hogy az előbbiek értéke emezekénél nagyobb és maradandóbb. Ami e jelenetekben a dráma fejlődésének szempontjából fontos, az az akarati elem teljes hiánya. Nem az akarat, mint cselekvés, hanem az értelem, mint nézet képezi problémáinak gyupontját. Emezek, csak éppen úgy mint amazok, társadalmi együttlétünknek feltételei és folyamányai: harcaik épen annyira érdekelnek bennünket, győzelmeiknek örülünk, balsikereiknek búsulunk. Hogy az olyan kritikai hajlamú néző, mint amilyen Shaw, a mai társadalom képét rajzolva, inkább a lélektan statisztikája, mint dinamikája felé hajlott, könnyen érthető tárgyának, a mai társadalomnak állapotából. A fejlődő burzsoázia, amely saját életműködésének gazdasági és társadalmi feltételeit igyekezett megteremteni, aktív akarati életet élt. De a birtokban levő polgári társadalom nem igen nyújtja nagy akaratok képét. Ebből magyarázható az is, miért választja Shaw személyeit a középszerű érdektelenség szürke lovagjai közül. A mai polgárságnak nincsenek nagy megoldandó kérdései, amelyeknek képviselésére “hősöket” termelne a társadalom; jellemzőbb rá a tömeg-egyén, a jelentéktelenség birodalmának bennszülöttje, aki nézeteiknek védelmében él. Az ellenmondás, amely alatt szenved, nem mindég nézetei és az őt túlhaladta viszonyok között van. Lehet, hogy csak az egyén foglalkozásához nem illők, más osztály vagy csoport viszonyait fedik. Ilyenkor is dráma fejlődik: nem az akarat drámája, amelyet nem fedezünk fel sehol Shawnál, hanem a mesebeli béka-nézetéé, amely megpukkad, mielőtt akkorára nőne, mint az ökör. Igen jellemző e nézet-drámára “Warrenné foglalkozása” c. drámája (Mrs. Warren’s Profession). Ez tudniillik lényegében nem más, mint hogy Európa főbb központjaiban nem egészen magánjellegű házakat tart. Proletárlány létére a gyári nyomor elől ide menekült. Különben derék és magát feltétlenül becsülő asszony, akinek nyárspolgári ideáljai merev ellentétben állanak foglalkozásának feltételeivel. Most milliói vannak. Az asszony leánya mit sem tud minderről. Munkasóvár, mint az anyja, de minden érzelgősség és regényesség hijján szűkölködő eszmevilága legalább azon gyakorlati viszonyokból fakadt, amelyeket a maga számára megteremtett. Biztosítási-társaság hivatalnoka akar lenni. Ez a vágya szolgáltatja az alkalmat arra az összeütközésre anya és leány között, mely az utóbbi nézeteinek forradalmát idézi elő. Az anya, akinek érzelgős és eszményi nézeteit nem fedik saját életviszonyai, meghátrál és öszszezuzott életnézetein győzedelmeskedik leánya érvelése, akinek anyagias fölfogása mély összhangzásban van saját helyzetének ténylegességeivel. A viszonyok megcáfolják Warrenné “szerető anya” ideológiáját és eszmemenetei, amelyek a “természeti jogokon” alapulnak, nem állják a harcot természetellenes helyzetben. A dráma folyamán az anya nézetei egy hatalmas méretű tragédia jelenéseiben tényleges életviszonyainak feltételeire redukáltatnak. Győz ■tehát az életviszonyait fedő, tartalomhü nézet, mig a tartalmatlan ideológia fájdalmasan kimúlik... Hogy a “Hősök” (Arms and Mand) a nézetek drámája, azt számtalan csattanója 'bizonyítja. Mindmegannyi abban csúcsosodik ki, hogy a “hős”, aki egyszer gyávaságból halálos veszedelemnek tette ki magát, és azóta saját és embertársai szemében nagy ember, a tényleges élet követelményeinek annyira sem tud helyt állani, hogy a kicsinyes és paraszteszü svájci mindenben könnyen elbánik vele. A hősi ideológia köddé foszlik. Hasonlóan a nézetek drámája “Az ördög cimborqja” (Devil’s Disciple) és “Candida” is. A passzív dráma megkívánja, hogy a szerző a szereplőket erőszakosan és valószinütlenül, de olyan helyzetekbe juttassa, hogy a társadalom láthatatlan boltozatába, falaiba és csapóajtóiba ütközve és botolva minduntalan a leggroteszkebb mozdulatokkal kapkodnak és védekeznek, — mig az avatatlan néző nem is sejtvén a láthatatlan akadályokat, esetlen fickándozásukat bohóckodásnak nézi és legföljebb jót nevet a sikerült knock-abouton. Ilyen ötletes cirkuszi mutatványnak értette Shaw legtöbb bírálója drámáit. Pedig nem érti az Shawt, aki benne a bizarrt és véletlenszerűt keresi. Aki nem veszi észre, hogy épen a személyek akarata mögött folyó fejlemények kötött volta kívánja meg a személyek önkényes szerepeltetését, hogy épen a hol a legvadabb helyzetet teremti, a legvilágosabban számitás vezérli és ahol a lehetetlenség tetőpontját éri el, ott kell keresni az igazság végleges és szabatos kifejtését. Ebben is teljes párhuzamban van Marx gondolatmenetének dialektikájával. A viszszahatások és ellenmondások története ez, a viszonyok és nézetek küzdelme. A történelmi materializmus drámáját Bemard Shaw alkotta meg. P. K. ODAHAZA . . . Odahaza minden úgy van, Ahogyan volt régen... Csak a házunk , meg a kertünk Másé az alvégen. Mégis odahuz az emlék, Minden, miniden a régi még!... Csak én, csak én nem vagyok az, Aki voltam régen. Az alvégen szegény leány Volt a reménységem. Most tornácos házban busul A módos felvégen. Sirt, hogy nevem emlegették, Szive hozzám a régi még.. . Csak én, csak én nem vagyok az, Aki voltam régen. BODROGI ZSIGMOND.
