Előre - képes folyóirat, 1916 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1916-08-27 / 32. szám
ELŐFIZETÉSI ÁRAK: AMERIKÁBAN Egy évre.............$1.00 Fél évre............. 60c. Negyed évre . . . 35c. MAGYARORSZÁG s a többi külföldi országokba Egy évre.................$2.00 Fél évre.............$1.20 Negyed évre . . . 75c. E l öfizetések és hirdetések erre a címre küldendők: "ELŐRE képes folyóirat" 5 E. 3rd St. New York Telefon: Orchard 8390. Előre Hungarian Illustrated Weekly Magazine Published Weekly by the Hungarian Federation of the S. P. 5 East 3rd Street, New York, N. Y. Joseph L. Sugar, Treas. Zádor Szabados, Editor-in-chieflJ Ladislaus Eber,\Managing Editor Entered as second class matter January 24,1916 at the post office at New York, N.Y. under the act ofIMarch 3rd, 1879 SUBSCRIPTION pates. IN AMERICA For 1 year .... $1.00 For half year . .' 60c. For 3 Months . . 35c. HUNGARY and other foreign countries For 1 year .... $2.00 For half year . . $1.20 For 3 Months . . 75c. Editorial and Bus. Office address all communications ELŐRE Hungarian Illustr. Weekly Magazine 5 E. 3rd St. New York Telephone: Orchard 8390. Vol. I. No. 32. New York, Vasárnap, Augusztus 27, 1916. HétrŐl-hétre. A HAZAFISÁG MINT GYOMORKÉRDÉS. Jó ideje már hogy ez a “szabad, demokratikus” köztársaság a legvadabb militarista agitáció szinterévé lett; a küszöbön álló elnökválasztás pedig igen hangossá tette az utcát is, ahol egyre-másra hangzanak el a hazafias szónoklatok voksfogás céljából különböző polgári pártok politikai házalóinak ajkáról és mindezek az események lassan teljesen elfödik a közvélemény szemei elöl azokat a jelenségeket, a melyek igen alkalmasak a ködülte szemek kinyitására. Emlékszünk még arra, amikor a mexikói határra rendelték a miliciát, a nemzeti gárdát és amikor a polgári sajtó kérkedve hirdette, hogy a társadalom, a kormány és a munkaadók nagylelkűen gondoskodni fognak a határon szolgálatot tevő katonák családjairól. Még élénken visszaemlékszünk arra, hogy annak idején néhány kapitalista — képmutatásból — egy hónapra előre kiutalta a berukkolt milickatonák járandóságát. .És most, amikor a hazafias láz kissé apadófélben van, amikor a hadiszerérdekeltségek már harácsoltak valamicskét •—■ kisült, hogy a szolgálatot teljesítő milícia tagjait a munkaadók lassan kitörölgetik a fizetett alkalmazottak soraiból. így Chicagóban a postaihatóság 150 levélhordót törölt a fizetési listából, noha ezek a levélhordók “hazafias kötelességet” teljesítenek a gránicon. íme a hazafiság a milickatonák sxa mára gyomorkérdéssé nőtte ki magát. Hazafiság ide, hazafiság oda — a szövetségi kormány sem akar nazafiságért fizetni. Ezt a luxust elvárja a szegény levélhordóktól ingyen s azt mondja: hazafi lehetsz, hazafinak muszáj lenned, de hogy mit eszik az aszszonyod és gyereked, arról gondoskodjék az, aki az erdők vadjait, a mezők liliomait táplálja és ruházza. Aki nem ábrándult ki a municiógyártók hazafiságából, annak most jó leckét ad az Egyesült Államok — az önzetlen hazafiságból. SZÓLÁSSZABADSÁG. Washington az Egyesült Államok fővárosa. Az ország legnyomoruságosabb falujában is a közeledő elnökválasztásról beszélnek; agitálnak az emberek a különböző politikai pártok érdekében. Mindenki azt képzeli, hogy ennek az országnak az alkotmánya jogot ad neki arra, hogy bárhol, bármikor szabadon hirdesse politikai meggyőződését. A legkisebb faluban is azt hiszik, hogy mindenütt szabad a szólás joga, a beszéd és senkinek sem jut eszébe, hogy az ország fővárosában ez máskép lehetne. Pedig tévednek, akik ebben hisznek. Tévednek abban, hogy Washingtonban pl. egy szocialistának megengedik az utcai beszédet. Egy elvtársunk — Julius Pierce — felállt egy washingtoni utcasarkon beszélni és a rendőrség szépen lerángatta, tolonckocsiba dugta, elvitte a börtönbe és becsukta, hogy gondolkozzék egy rettenetes faken — arról, hogy itt demokrácia, szólásszabadság és szabad gyülekezési jog van?! I. Évf. 32. szám SZTRÁJK UTÁN. Érdekes jelenséget figyelhetünk meg a most lezajlott new yorki villamosalkalmazottak sztrájkjából kifolyólag. A sztrájk azzal végződött, hogy a társaságok engedtek egyes főblbi pontokban, viszont a részletkérdések elintézését egy későbbi időszakra halasztották. De alig ült el a harci zaj, alig állt helyre a normális állapot, máris olyan hangok hallatszanak, hogy a villamos társaságok nem veszik komolyan a megállapodásokat, hogy húzódoznak az elfogadott követelések teljesítésétől. Az alkalmazottak viszont — helyesen és jogosan — erélyes hangon követelik a pontok teljesítését. Sőt újra felhangzik a sztrájkkal való fenyegetés. Jellemző tünet ez s élénk világot vet a profiton meghízott kapzsi milliomos ,társaságok lelkiismeretére és kapitalista gondolkodására. Azt hiszik, hogy egy azonnali újabb sztrájk már nem sikerülne, azt remélik, hogy a szervezet nem birja ki az esetleges újabb támadást... Próbálkoznak tapogatódznak, intrikálnak. A tévedésük nyilvánvaló. De a tanulság ebből az, hogy ime a tökével még részlegesen megalkudni — még csak gazdasági ^szervezeteknek sem — ajánlatos; a tőke és munka közti harmónia, amit az amerikai gazdasági uniók vezetői szeretnek hangoztatni — csődöt mond a tőkések kapzsiságán s marad az egyetlen hatásos eszköz: a megalkuvás nélküli harc. Le kell verni a tőkét s diktálni a feltételeket s követelni azok azonnali teljesítését. Ez a tanulság érvényesíthető a jövőben.