Előre - képes folyóirat, 1916 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1916-08-20 / 31. szám
Bárhol e világon kívül. Kórház ez az élet, hol minden betegnek az a kívánsága, hogy változtathassa az ágyát. Egyik kályha előtt szeretne sóhajtozni, másik azt hiszi, hogy meggyógyulna ablak mellett. Én mindég ott érezném jól magam, hol nem vagyok és e költözködés fölött folyton tanakodok Lelkemmel. — Mondd csak Lelkem, szegény, kihűlt Lelkem, szeretnél-e Lisszabonban lakni? meleg van és fickándozhatnál, mint egy gyik. Viz partján van ez a város. Mondják: márványból épült és -mégse úgy utálja a növényeket, hogy minden fát kitép. íme: ízlésed szerinti vidék. Fénye, márványa is visszacsillog a kristályvízben! Lelkem nem felelt. — Pihenni úgy szeretsz, ha mozgást is láthatsz. Jönnél-e hát Hollandiáiba ez áldott földre? Mulattatni fog tán mindaz, mit sokszor csodáltál múzeumok képein. Mit gondolsz: talán Rotterdam ! Hiszen annyira szereted EZ IS DRÁGASÁG? (A háborús országból.) EGY ASSZONY: Kérem, gyógyszerész ur, fáj a fogaim, -kérek egy kis üveg -sizegfiiszegolajat. A GYÓGYSZERÉSZ: Azonnal. (Kis szünet.) A GYÓGYSZERÉSZ: Itt van. AZ ASSZONY: Mi jár érte? A GYÓGYSZERÉSZ (kis számítást tesz): Mindössze tizenhat forint hetven krajcár. AZ ASSZONY: Tessék? A GYÓGYSZERÉSZ: Tizenhat forint hetven krajcár. AZ ASSZONY (szemében az -utolsó remény sugarával): Talán korona? A GYÓGYSZERÉSZ: Nem. Forint. AZ ASSZONY: Kedves gyógyszerész ur, legalább magyarázza meg, miért kerül -ez ennyibe? A GYÓGYSZERÉSZ: Nagyon szive-sien. Maga a szegfüszegolaj csupán öt krajcár. De mit tesz isten? A kis csiszolt üvegcse már két forint busz. Paraf-adugó olcsó volna, egyszerű ü-vegdugó kiereszti az erejét, kell tehát fluórsavval etetett tejüvegdugó. És Itt van a kutya elásva, mert egy ilyen tejüvegdugó hat pengő. AZ ASSZONY: Hát még? A GYÓGYSZERÉSZ: Hát még? Hát még a csomagolás! Fehér aelyempap-ir köröcske húsz krajcár, rózsaszínű -selyempapir köröcske harminc krajcár, összesen ötven krajcár. Piros peoséteeske negyven krajcár, örüljön, hogy' nem lilát tettem rá, mert az hatvan lett volna, kis zsinegecske az árbócerdőket s a házak küszöbjéhez kötve a hajókat. Lelkem néma maradt. — Talán Batávia még kacagósabbl Benne Európa és a trópus szépségei egyesülnek. Lelkem egy szót sem szólt! Meghalt talán ?! — Ennyire elzsibbadtál? Akkor fussunk a Halál földjére! Szegény lelkem, készen vagyok. Induljunk Torneoba. Menjünk még messzebb, a Balti tenger legszélére. És még távolabb az élettől, ha lehet: az északi sarokra. Ott csak átsiklanak a napsugarak a földön, a nappal és az éjszaka lassú változásai növelik az egyhangúságot: e félmegsemmisülést. Ott fürödhetiink hosszasan a sötétségben. Szórakoztatni fog az északi fény, ránk szórja rózsás sugárkévéit, mint egy pokolbeli tűzijáték! Megmozdult végre Lelkem és bölcsen igy felelt: — Akárhová!... Akárhová!... Csak ki, ki ebből a világiból!... Baudelaire. huszonhat krajcár, igörcsöcske négy kraj. cár. AZ ASSZONY: És aztán? A GYÓGYSZERÉSZ: És azután monogramul a pecséten húsz krajcár, vinyetta az üvegcsén öitven krajcár. A vinyettán ki* szöveg -tiz krajcár, datum öt krajcár, aláírásom két fo-rin-t. Önnek pechje van szegény asszony. Én Írtam a Feltámadt lelkek cimii regényt és nem vesztegethetem az aláírásomat két pengőn alul. Érti. AZ ASSZONY: Éntem. A GYÓGYSZERÉSZ: Na már most. Pecsétviasz melegítésére fordított gáz húsz krajcár, az üveg becsomagolása ötven krajcár, átnyujtása harminc, visszaköszöntés negyven és mindennek a sok apró tételnek összeadásával járó számtani művelet -három forint. Összesen (tizenhat forint hetven. Tudja! AZ ASSZONY (bánatosan): Tudom, ott egye meg a fene. M. F. ÉLETTAPASZTALAT. Irta: FRANCOIS. Jó sorsodban vannak jó barátaid is, de megpróbáltatásod napjaiban az elsők. akik elhagynak: a jó barátaid! * A jó könyv az a barát, akiben ritkán csalatkozol. * Keserűséged napjaiban vigasztalást ne a barátaidnál keress, mert sem a vigaszt, sem pedig őket úgy sem találod meg. HOLT LÁNYOK TAVA. Valami nagy fehérség Káprázza szemem: Tiszta, szűzi térség, Mely hosszú, mély csikben Fogy el az égperemen. Ott nincs semmi tulnan, Csak álomtavak, Rajtuk el-kinyultan Szép, halott leányok Úsznak, siklanak. Hajuk kiteregetve: Szent vizi növény; Szőkeség-szigetre Álomcsónakomon Besurranok én. Ezüstevezőmrül Hab gyöngye pereg És mind táncra pördül Kígyózva, kerengve A néma sereg. Egymásba fonódnak Dús hajfonatok. Súlyán a csomónak Megbillen a csónak S örvénybe forog. MOLNÁR JENŐ. ---------o--------VÉGTELEN. Kiáltva, átkozódva hivjuk, Akarjuk egymást. A vágyunk, vérünk, álmodásunk Mind összeszárnyal. És nincs nekünk találkozásunk, Csak vágyunk. Ajkunkat a láz epeszti Az első csókért. Egymásban élünk szörnyű éltet; Hajad kibontod.. . Nem lesz minékünk soha nászunk, Csak álmunk. GÖNDÖR FERENC.---------o--------SZÉNAILLAT. A rét haját éjjel lenyirták, A földre hullott, mint a selyem. Szanaszét kusza szénaboglyák, Mint konty lehajló lányfejen. A hold, a kóbor égi lámpa, Napsugár-szánkón messze jár.. Bágyadt csillag pislog utána, Mint beteg szentjánosbogár. Távoli füttyszó messzi ének, Szellő szaggatja itt-amott... Zöldszemü rétek most cserélnek Álmot, szerelmet, illatot. FALU TAMÁS. — 14 —
