Előre - képes folyóirat, 1916 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1916-08-20 / 31. szám
A FRANCIA MŰVÉSZET A FORRADALOM UTÁN. A NAGY FRANCIA forradalom okozta politikai és társadalmi átalakulás összezúzta a régi formákat. Uj világ keletkezett. Tágabb szemhatárok nyíltak az emberiség előtt. Uj szempontok lettek uralkodókká: a nyugalmas kontemplációt a cselekvés parancsoló szózata zavarta föl álmáiból. A jelen hatalmasan lüktető élete legyőzte a rég-mult emlékeiben való gyönyörködést. És e szózat harsogó szava a művészeteket is felrázta. Franciaországban a festőművészet a 18. század második felében hozzásimult az élethez; a korszellem játszi léhaságát, édeskés felületességet megtaláljuk még azoknak a mestereknek a képein is, akik az ál-PERZSA LAKKMÜ TÁBLA. A lakkmüvészet szintén ismert diszitési forma és a japán és perzsa lakkmunkák világhírűek. A lakkfestés a kínaiaknál is elterjedt és valóságos csodaszép dolgokat produkálnak e téren. A lakkmunkák Japánnak is világszerte elismert iparművészeti remekei. taluk klasszikusnak vélt irányt követték. Találó példák erre azok a festmények, amelyek tárgya ugyan a mythologiából vannak véve, de a hitregékből az akkori francia . szellem hazug páthosza, mesterkéltsége, hatásvadászata szól hozzánk. Az ihlet, az eszme nem nyer kifeje“CARMEN” F. v. Stuck (1863) festő müve, aki annak idején a nagyméretű festmények mestere volt. Finom, imponáló és tökéletes művészete az elsők sorába emelte. zést ebben a korban, hanem a divat és bármilyen mélytartalmu tárgyhoz nyúljon is a művész, abból legtöbbször az uralkodó divat egy-egy alakját, jelenetét váltja ki vásznán. De jellemző, hogy nem a byzantinizmus kergeti a művészeket a nagyok szolgálatába, hanem az a vágy, hogy minél nagyoblbl hatást érhessenek el! Szárnyaló eszmék, mély gondolatok nem érdeklik e léha világot s így a művészek az érzékek hízelgőivé lesznek. Ezért a fény, a pompa környezetében kedvelik az inspirációt, melyei a színtelen, köznapi tömegben nehezen találhatók meg. Diderot e kor festészetét jellemzeve, ezt mondja: “Ilyen időkorban száz állványkép közt egyetlen kompozíció; ezer arckép közt egyetlen történelmi kép; a sok közepes művész mint a gomba keletkezik s elárasztja a nemzetet.” A formaérzék már nem a benső megoldást szolgálja, hanem a diszitő hatást. A züllés e korszakában már csak színpadi értéke van a festészetnek. Mert züllésről lehet csak beszélui ott, ahol a forma élő nyelve törvénybe iktatott szótárrá fajul el, amely minden taglejtésnek, minden vonalnak kiszabja a maga értékét, amelyet azonban nem kifejezés okai és ereje határoznak meg, hanem a gesztus elegáns volta. Ez az elfajulás eredményezte az úgynevezett “méplats” modort, az alakokoknak relifszerü kidomboritását, a melyet sok neves művésznél is találni. Ezen iránynak főképviselői Chardian, Fragonard és Boucher voltak. De bármily nagyok lettek légyen is hibáik, elvitázhatatlan érdemeik is voltak. Ezt az irányt — művészi tökélyre a hires Watteau emelte. A művészi üvegfestés a régi és a mai korban jelentékeny szerepet játszott és fontos ma is az iparművészet terén. Az üvegfestés különösen nagyméretű építményeknél divatos és igen költséges. Képünk egy OPALESCENS ÜVEGABLAK-ot ábrázol művészi kidolgozásban. — 6 —
