Előre - képes folyóirat, 1916 (1. évfolyam, 1-50. szám)

1916-08-13 / 30. szám

HUMOR VENDÉGLŐBEN. Személyek: Erős ember. Vendég .................... egy hebegő ember. Pincér ........................................... szintén. Tökéletes munka. Költő (a barátjához): Mondd, barátom, hol vannak a mi tegnapi barátaink, akik­nek felolvastam legújabb költeményeimet? A jó barát: Valamennyi betegen fek­szik! Költő: Úgy? És mi bajuk van? A jó barát: Én erős ember vagyok, hát kibirtam a felolvasást, de ők — ugylátszik — nem.---------o--------­ítélet után. Törvényszéki elnök (a vádlotthoz): Önt io évi börtönre Ítélték. Van valami monda­ni valója? Vádlott: Igen. Kérem, szíveskedjenek életem párjának megmondani, hogy most már ne várjon az ebéddel.---------o---------0 A modem szónoklás. Tanár (egyik növendékhez, aki retoriká­ból készül felelni): Kérem, ügyeljen arra, amit. mondani akar s különösen a hatást figyelje meg —- ezt elérni úgy tudja, ha egyik kezét a nadrágzsebébe mélyeszti... Idő: ma. Esős idő van s egy alsóvárosi restau­rantba betér egy vendég. Leül egy asztal­hoz, előveszi az étlapot és figyelmesen ta­nulmányozza. Majd oda inti a pincért. — A-a-addjon nek-kem egy s-s-steaket, k-k-krumplival és e-e-gy po-po-hár vi-vizet. —- Mi-mi-ilyen s-s-isteaket pa-pa-rancsol u-u-uras-ságod? — kérdi a pincér. A vendég azt hitte, hogy a pincér szán­dékosan utánozza a hebegő beszédet és magából kikelve rákiáltott: — Ma-ma-ga kö-kö-zönséges csi-csi-csir­­kefogó! Ma-majd adok é-é nne-neked... És néhány pillanat múlva a vendégek meglepetésére mindketten már az asztal alatt hemperegtek. Az emberek odarohan­tak és nagy nehezen szétválasztották őket. A vendég azt állította, hogy a pincér gú­nyolta őt, a pincér meg azt, hogy a vendég őt ártatlanul megsértette. Végre kisült, hogy mindketten hibás beszédüek. De ekkor a vendég dagadt arccal, a pincér kék sze­mekkel adta meg az árát a kellemetlen ter­mészeti hibának.---------o--------­FEJTÖRŐ.---------o--------­Még szabad... A (egyik gazdag ismerőséhez): Apro­pos, a leányom most tette le az orvosi szi­gorlatot és a májbajokban specialista. Ha elmékszik rá... Úgy tudom,, hogy ön min­den szervéhez külön specialistát tart... ha szabad... B.: Igen, igen, hogyne... a májam még szabad, nincs lefoglalva.---------o--------­Jó pajtások. Mike: (csöndesen súg a barátja fülébe): Hallod Mózsi, nem tetszik nekem az asz­­szonyod. Minek vettél ilyen feleséget? Pú­pos, biceg, hebeg és... Mózsi (hangosan): Bátran ordíthatsz, mert süket is!---------o--------­Lehetetlenség. Alvó (halottakról álmodik, akik betör­nek a hálószobájába, fennhangon rájok kiált): Takarodjatok innen, mert agyon­ütlek benneteket! Találd ki! Az ablakban. Találd meg ennek a leánynak a férfi pár­ját, aki az ablakot nézi. Biró (a vádlotthoz): Ön panaszosnak ki­ütötte a fogait, kékre vágta a szemeit, fel­­hasitotta az ajkait,, öszetörte az orrát és behorpasztotta a fejét... Vádlott: Hát igen, — én a tökéletes munkát kedvelem.---------o--------­Jól megfelelt. Aggszüz: Néhány évvel ezelőtt sokkal finomabb modorral voltak nevelve a fiatal emberek... Fiatalember: Néhány évvel ezelőtt a leá­nyok sokkal fiatalabbak voltak.--------o-------­A betegség. Anya (amint kis fia sírását meghallja): Szent isten! Mi az? óh jaj, mi az fiacskám? Szent... biztosan “Infantile paralyzis”-t kapott. Jaj nekem! Apa: No, mi az? Mit rémüldözöl?... Anya: Mit állsz te bamba (dühösen) szaladj az orvosért, mert a gyerek gyer­­mekparalizist kapott. Orvos (sietve beront): Itt-itt vagyok! Lássuk csak (megvizsgálja a puzusát, a szívverését) .Borzasztó dolog! A szive is ver, a pulzusa is ver, dobog... Hm, ko­moly, nagyon komoly baj van. Hozzanak ide egy professzort. Anya (sürgetőn a bámuló férjhez): Hal­lod? Mit állsz itt te mamlasz? Jaj nekem! Rohanj hamar a professzorért!... Dr. Professzor (megvizsgálja a bőgő gyereket, kitapogatja, hallgatja a szívmű­ködést): Nagyon helyesen tették, hogy ide hívtak. (Távozóban): köszönöm a 25 dol­lárt. A gyermekük nem hiába sir... igen, kérdezzék csak meg, hogy miért sir? Apa (a gyerekhez): Koronám, gyön­gyöm, kis Bandi fiam, miért sírsz? Mi? Mi fáj egyetlenem? A gyerek (bőgve): Én — én — szirok... nem... ejesztettek be a moving pictures­­be!.. . Brühhüü! Elővigyázatosság. Férfi: (az asszonyhoz): A háziorvo­sunk igazán finom ember. Minden pácien­sét egészen az ajtóig kiséri. Az asszony: Igen, ezt azért teszi, hogy minden látogatót megfigyelhessen, amikor az eltávozik, mert megesett nála, hogy egy távozó páciens magával vitte a doktor ur arany óráját és láncát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom